Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

140 19. országos ülés sokét és rendszabályokat elmulasztani, mig végre a megejtett országgyűlési képviselő választások után a botrányos bukás napfényre hozatott. Ez valamint a ministeri felelősségnek, úgyszintén az engedélyezett vállalatok szilárdságának elég szo­morú képét nyújtja. Kérdem a tisztelt belügy ér urat: mivel iga­zolhatja a fentebb érintett égető kérdésben történt mulasztásait ? Kilátásba helyzi-e, hogy hivatalos rendelkezése alatt lévő s e tárgyra vonatkozó minden irományo­kat a ház elé terjesztendi ? s végre ez ügyben minő eljárást szándékozik követni ? Daczára annak, hogy az interpellatio bevezetésé­ben a belügyi minister ellen elég éles vád emeltetik, köszönetet mondok a tisztelt képviselő urnák, hogy alkalmat szolgáltatott az ügy állása felderítésére és annak bebizonyítására, hogy a borsod-miskolczi kiházasitó egylet szerencsétlen sorsának oka nem a bel­ügyministeriunmak, nem is Borsodinegye hatóságának intézkedéseiben vagy mulasztásaiban, hanem az egy­let vezetőinek csalárdságaiban, a közönség tudatlan hiszékenységében s végre a túlságos szédelgési haj­lamban, mely korunknak sajnos egyik nagy baja, ke­resendő s található. Szükséges e czélból, tisztelt ház, hogy a borsod­miskolczi kiházasitó egylet történetét, a mennyiben a közigazgatási intézkedésekkel összefüggésben van, röviden 'elmondjam. Ezen ügy legelőször 1871 -ik évi Julius 7-én került a belügyministerium elé. E napon küldötte át a kereskedelmi minister ur a borsod-miskolczi egy­let alapszabály-tervezetét a belügyminísteriumhoz. azon kijelentéssel, hogy részéről más kifogása az alapszabályok ellen nincsen, minthogy az egylet „ rész­vénytársulat' nem lévén, az alapszabály tervezetbe a ,részvényes *• szó helyett más alkalmas kifejezés használtassék, — az egylet ellen netalán egyleti szem­pontból fenforgó kifogások, az alapszabályoknak e tekmtetbeni módosításai a belügyminister hatásköré­hez tartozván. Én ezen alapszabályokat rögtön kiadtam a szám­vevőségnek. A számvevőség véleménye oda ment ki, hogy az egylet életképes s közhasznú intézet. Én igen természetesnek találtam ezen véleményt, mert hasonló alapszabályok alapján már akkor 12 egylet engedélyeztetett és működött évek óta az országban. Ennek folytán a Borsod megyéhez küldött Ju­lius hó 21-én kelt rendeletemben kijelöltettek azon módosítások, a melyek egyleti szempontból az alap­szabályokat illetőleg szükségeseknek mutatkoztak. Az egylet azon módosításokat egytől egyig el­fogadta s 1522 egyleti tag aláírásával egy folya­modványt terjesztett be hozzám, az alapszabályoknak mielőbbi megerősitése végett. septeniber 30. 1872. Miután az egylet által a belügyministerium részéről tett észrevételek és módosítások egytől egyig elfogadtattak: augustus hó 7-én az egylet alapsza­bályai a szükséges láttamozási záradokkal ellátva, Borsodmegj r e közönségének megküldettek. Még ugyanazon év deczember 23-án az egylet igazgató- választmánya közvetlenül hozzám kérvényt intézett, a melyben jelenti, hogy az egyleti tagok száma már 7.700-ra szaporodott: ennélfogva az alap­szabályok módosítása szükséges, egyszersmind ezen, mint ő állitá, egyleti tagoknak különös előnyt nyújtó módosításoknak mielőbbi megerősítését kéri. Ezen módosítások természetesen ismét a bel­ügyministeri számvevőséghez lettek utasítva és én ennek véleménye alajvján 1872. évi január hó 10-én Borsodmegyéhez egy rendeletet küldtem, melyben ki­jelentem mindenekelőtt azt, hogy a tett módosítások oly homályosan és érthetlenül vannak szerkesztve, mi­szerint a belügyministeri számvevőség ezen módosí­tásokat megvizsgálni nem képes: ennélfogva minde­nekelőtt ezen módosítások helyesen, és érthetően szer­kesztessenek, s másodszor miután az alapszabályok módosítását a láttamozott alapszabályok értelmében nem az egylet választmánya, hanem csakis az egy­leti közgyűlés intézheti el, utasítottam Borsodmegye közönségét, hogy ez irányban járjon el s intézkedé­sének eredményéről, véleményének tüzetes beterjesz­tése mellett, nekem jelentést tegyen. Január hó 25-én az egylet igazgatósága ismét közvetlenül hozzám térj észté föl a már kijavított módosításokat egyszersmind panaszt emelt Borsod megyének irányában tanúsított késedelmes eljárása miatt. Én e panaszt nyilatkozat végett leküldtem Borsodmegyéhez. E közben Borsodmegye alisjMiija február 7-én kelt, de hozzám csak február 12-én ér­kezett jelentésében a vád alaptalanságát kimutatva, egyszersmind értesít engem, hogy részint a minis­teri rendelet gyorsabb foganatosítása, részint az egy­let ellen történt felszólamlások folytán, az egylet állására és viszonyai megvizsgálására egy küldöttsé­get küldött ki, hogy e küldöttség tisztében eljárt, jelentését beadta, és a február hó 12-én tartandó közgyűlésnek a jelentés fogja egyik főtárgyát képez­ni. Én már február 16-án, tehát négy nappal később rendeletet intéztem Borsodmegye közönségéhez, mond­ván: hogy miután február 12-ike elmúlt, nekem a közgyűlés határozatát rögtön terjeszsze föl, egyszer­smind pedig, miután ugy a hírlapokban, valamint a közönség körében mindenféle hirek keringenek, melyek gyanút ébresztenek, a borsod-miskolczi kiházasitó egylet elleni vizsgálatát minden irányban terjeszsze ki. Ezen intézkedésem kibocsátása után közvetle­nül Borsodmegye alispánja a küldöttség vizsgálatá­nak eredményét az iratokkal együtt hozzám fölter­jesztette; ez iratok bővebb megvizsgálása után ki­tűnt, miszerint a küldöttség a borsod-miskolczi

Next

/
Thumbnails
Contents