Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
19. országos ülés s< kiházasitó-egylet vagyoni kezelését azért nem vizsgálhatta meg, mert még a mérleg nem készült el. Minthogy azonban minden további kormányi intézkedésnek ép az egylet vagyoni állásának megvizsgálása képezhette egyedüli alapját, és e nélkül czélszerüen tovább intézkedni nem lehetett: rögtön elhatároztam egy szakértő küldöttségnek részemről történendő kiküldését. Ez időre esett Hoffmann Pál képviselő urnák, valamint a kérdésttevő képviselő urnák hozzám intézett interpellátiója; és én tisztán emlékszem, hogy Hoffmann Pál képviselő ur interpellátiójára azonnal megadtam a választ, mondván, hogy az ügy rögtön meg fog vizsgáltatni; és márczius 10-én tehát 3 nappal később, amint a t. képviselő ur engem interpellált, már ki is lett bocsátva átalam a a rendelet, melyben egy belügyministeri számtanácsos és Lazánsky Antal egy biztositó-társulat főkönyvelője, — Id sokak által nekem, mint kiváló szakférfiú lett ajánlva, — kiküldettek a vizsgálat teljesítésére. E küldöttségnek utasításul adtam először azt: hogy a borsod-miskolczi, ugy nemkülömben a Misbolczon székelő „Sajó-vidéki" és „Hymen" kibázasitó-egyletek alapszabályait újból vizsgálja meg s adjon nekem jelentést arról, hogy csakugyan életképesek-e azok és hogy ha nem, mikép lehetne azokat átalakítani; másodszor utasítottam arra, hogy ezen egyletek egész működését, levelezéseit, könyveit és pénztárait, egy szóval az egész kezelést tüzetes vizsgálat alá vegye s egyszersmind terjeszsze ki figyelmét arra: vajon e társulat az általam láttamazott alapszabályokat megtartotta-e, vagy nem. Lazánsky Antal az időben ép saját társulata évi mérlegének elkészítésével levén elfoglalva, csakis márczius második felében utazhatott Miskolczra és ott megkezdette vizsgálatát, mely hosszabb ideig szakadatlanul folyt, jelentését nekem a küldöttség április közepe táján körülbelől 13-án adta be. E közben érkezett hozzám a t. kereskedelmi íninisternek átirata, melyben kifejté azon nézetét, hogy igen nehéz tulaj donképen a részvény-társulatok és kiházasitó-egyletek közt a határvonalat megvonni, s ennélfogva czélszerünek tartaná, hogy a kiházasitó-egyletekre való felügyeleti jog is az ő hatáskörébe bocsáttassák át. Én ezen nézetben tökéletesen osztozván, márczius hó 30-án az összes kiházasitó-egyletek irományait átküldettem collegámhoz, a kereskedelmi miniszter úrhoz, kivévén a három egylet alapszabályait és irományait, melyek az egylet ügyeinek megvizsgálása végett a küldöttség kezei közt voltak. A küldöttség, mint mondám, ápril hó közepe táján megtette jelentését, és ebből kitűnt először, hogy a sajővidéki kiházasitó-egylet ügyei tökéletesen rendben találtattak, hogy a „Hymen" kiházasitó-egylet tulajdonképen működését még nem is kezdette meg, s hogy a borsod-miskolczi kiházapteinber 30. 1872. 141 sitó-egylet az általam láttamozott alapszabályokat meg nem tartván : ügyei tökéletes rendetlenségben vannak. Azon kérdésre azonban, hogy mikép lehet az egylet ügyeit rendbe hozni, nem felelt, hanem egy szakértő enquette kiküldését véleményezte. Ezen vélemény megvizsgálása után azt saját hatáskörében való további intézkedés végett áttettem a t, kereskedelmi minister úrhoz ápril hó 22-én, és ezen időtől köztem és a kiházasitó-egyletek közt minden összefüggés megszűnt. Ez rövid története a borsod-miskolczi kiházasitő-egyletnek, a mennyiben az közigazgatási intézkedéseimmel összefüggött. Midőn a katastrőfa, mely a borsod-miskolczi egyletnek bukását és sok embernek károsodását vonta maga után, bekövetkezett: a hírlapirodalom egy része engemet tett a bukás és a kárért felelőssé; sok kemény és méltatlan megtámadtatásoknak voltam kitéve, melyek egyátalában nem mozdították elő a tengeri fürdő hatását, melyet épen az időben használtam. (Fölkiáttások a szélső balról: • az nem tartozik ide!) De megnyugodtam benne azért, mert hozzá vagyunk szokva, hogy hazánkban minden jő csakis a kedvező viszonyok és körülményeknek és minden rósz csakis a kormánynak tulajdoníttatik ; megnyugodtam továbbá azért, miután nekem is eszembe jutott a német költőnek azon mondata, melyet múlt alkalommal Simonyi Ernő képviselőtársam is felemlített: t. i. „Die schlechtesten Früchte sind es nicht, woran die Wespen nagen" s végre megnyugodtam azért, mert tudtam, hogy alkalmam lesz itt "a képviselőházban a legilletékesebb fórum előtt számolni s kimutatni azt, hogy az ellenem emelt vádak, minden alapot nélkülöznek. E vádak kétféle természetűek voltak. Emeltettek t. i. ellenem principiális és administrativ szempontból tett vádak. A principiális vád az volt, hogy miért láttamoztam, miért erősítettem meg oly alapszabályokat, melyek alapján a borsod-miskolczi egylet bukása bekövetkezett. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy habár a tudomány a kölcsönös kiházasitó-egyleteket egyátalában közhasznuaknak ismeri is el, azon kérdés, hogy mi alapra legyenek ez egyletek fektetve : még mindeddig a vita tárgyát képezi; sőt nem régen egy kitűnő nemzetgazdász munkát bocsátott közre, mely mint a szakértők állítják, szintén nem egyéb, mint e téreni tapogatódzás. A theoria tehát nekem biztos alapot nem nyújtván, nem maradt más irányadóm, mint az, melyet a gyakorlati élet adott és ez az volt, hogy a borsodmiskolczi kiházasitó-egylet alapszabályaihoz hasonló alapszabályok alapján már 12 egylet engedélyeztetett, s működött 1867. óta az országban. Szemben ezen körülménynyel és szemben /
