Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-18
18. országos ölés sepíemlier 28. 1872. 135 elvégzik, — kellenek oly hivatalnokok is, kik munkát végezni ugyan nem akarnak, de kiknek maguknak vagy rokonaiknak egyik vagy másik vidéken van befolyásuk a választásokra nézve. Hogy önök, uraim, nemcsak kénytelenek voltak a hivatalnokokat szaporítani, hanem önök kénytelenek voltak soknak ugy a kormánybivatalnokoknál, mint innét a törvényhatósági tisztviselőknél a legnagyobb visszaéléseket elnézni, vagy a maguk közegeik által a főispán által elnézetni, mivel ezen közegek oly emberekből állottak, kiknek befolyások volt egyik vagy másik vidéken a választások alkalmaival: innét történt az, hogy az administratio az országban oly rósz, a közigazgatás oly rósz, az igazságszolgáltatás oly pártos és részrehajló, hogy azon állapot állt elő, hogy a magyar nemzet idegen uralom, az önkény korszakára sóhajtozik vissza és mindenki átalában bevallja, hogy Bach idejében, hogy Scbmerling és a provisorium alatt jobb volt. Ez, uraim, igen szomorú állapot, a legrosszab állapot a melybe eshetik egy ország; mert, midőn egy ország, ily állapotban van, akkor már nincs mit megvédelmezni a kültámadások ellenében, mert hiszen, mit fog veszíteni, ha ismét idegen kormány alá jön, mikor maga bevallja, hogy jobb állapotban volt az idegen kormány alatt, tehát ki fogja birni arra, hogy áldozatkész legyen, hogy vagyonával, életével védelmezze meg a hazát, melyben hazai kormánya alatt rosszabbul él. mint élt akkor, midőn önkényes, absolut, idegen kormány volt. Ez volt a kútforrása annak is. hogy a corruptió, mely itt a centrumban kezdeményeztetett, mely itt vette eredetét, de melynek sem a kormány, sem az országgyűlés útját nem állotta: elterjedt szerteszét, mert sem a kormány a maga hivatalnokait, a maga közegeit fékezni, zabolázni nem merte, sem a főispánok megyéjükben nem merték egész szigorusággal felelősségre vonni a tisztviselőket, mert attól féltek, hogy ezt vagy azt megtámadván, ezen vagy azon kerületet fogják elveszteni. Pedig a kormánynak, a ministeriumnak mindenek fölött az volt szeme előtt, hogy ezen vagy azon kerületet elveszíteni nem szabad. Hiszen láttuk, uraim, én a jelen alkalommal egyes esetek fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, kimondtam már, hogy ez nem tartozik ide, majd a budget tárgyalása alkalmával hamarább lesz alkalom egyes esetek fölemlitésére; de lehetetlen elhallgatnom, föl is említtetett már e házban, interpellatio történt ez év elején nemcsak a bal, hanem a jobboldalról, mely a miskolczi kiházasitó egylet visszaéléseire, törvényellenes és botrányos működésére figyelmeztette a kormányt. Ugyan mit tett a kormány ? semmit; — míg az uj választások be nem végződtek, mert ha azokat bántja, elvesztheti azok befolyását, és azért, hogy Miskolczon 2 képviselőt el ne veszítsen, elmulasztotta annak ügyeibe bele szólni. (Tóth Vilmos Mshessól: Majd hétfőn előadom!) Ha méltóztatik válaszolni, igen szívesen veszem fölvilágositásait. Örültem volna, ha ezt már hónapok előtt hallottam volna, ha nem is itten a minister úr szájából, hanem más orgánumai utján értesített volna azon üg3 r ről, mely által tudtomra 20—30.000 ember vesztette el vagyonának legnagyobb részét. Azon corruptio, mely elharapódzott országszerte, tönkre tette az országnak pénzügyeit, tönkre tette azon mérleget, melylyel az önkényuralom kezéből a jelenlegi kormány az ország pénzügyeit átvette. A magyar kormány 67-ben activ budgetet vett át az önkénykormánytól, az 1867-ből kimutatott rövid számadásokból az tűnik ki, hogy activ volt. Hogy valósággal ugy volt-e: azt nem tudom; hanem a képviselő háznak bemutatott számadások azt mutatják, hogy activ budgetet vett át az önkénykormány kezéből. És most hol vagyunk? A pénzügyminister úr a múlt alkalommal tartott beszédében előterjesztvén a budgetet, valami 28—30,000.000 deficitet maga is beismert. De ha a jelenleg benyújtott budget ugy a mint kell, nem mindenféle artificialis burok által elfedve, hanem meztelenül terjesztetik az ország elé: kitűnik, hogy 70—80 millió deficit lesz. Ennek következése az, hogy Magyarország hitele megingott, meg fog ingattatni hitele különösen a külföld előtt, ennek következése igen természetesen az, hogy mindig nehezebben és nagyobb-nagyobb áldozattal leszünk kénytelenek kölcsönöket fölvenni, mert hogy mi a kormányzatban kölcsön nélkül egy lépést sem tehetünk többé, legalább hosszú ideig nem: ezt maga a pénzügjTninister sem tagadja. Ily állapotba hozták önök az ország pénzügyi helyzetét a pénzpiacz és kereskedelem tekintetében is. Most hét hónapja, hogy az akkor képviselő, most minister Trefort indítványára a ház fölhatalmazta a pénzügyministert, hogy a fölállítandó bank, s egyátalán a bankügyben valami intézkedést tegyen, hét hónapja múlt annak és mit tett eddig a kormány? Annyi bizonyos, hogy a pénzválság újra beállott hazánkban, annyi bizonyos, hogy 8—9 hét óta csak a legnagyobb nehézséggel lehet pénzt kapni és csak oly házaknak, melyek kiváltságosak, első rendű kereskedelmi üzletet folytatnak, s ezek is 10-—12—15 százalékot kénytelenek fizetni, mert a bécsi osztrák nemzeti bank nem ád pénzt, hanem kijelenté, hogy addig, mig kiváltságát Magyarország el nem ismeri, Magyarország ügyeivel nem törődik,—ad annyit, amennyit akar. Ily állapotban hagyni az ország pénzügyéit egy perczig sem szabad; ezen állapot pedig hónapok óta tart, hét hónapja, hogy a ház e határozatot, melyre oly nagy súlyt fektetett, hozta. E határozat egészen a kormánynak adta át az ügyet, teljesen
