Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

136 18. országos ülés sepíemfter 28. 1872. szabad kezet adott a pénzügyministernek, a pénzügyniinister alkudozhatott volna akárkivel akár az osztrák nemzeti bankkal, akár bármely más bankkal; de kötelessége lett volna Magyarország kereskedelme érdekében rendezni ezen ügyet. Itt vagyunk a pénzválság közepette, s nem tudjuk, hogy mit akarnak tenni, s nem tudjuk, hogy miképen fogunk kimenekülni ezen pénzválságbél. A közös-ügyek fentartási szándéka s törekvése vitte önöket azon retrográd irányba, melyben önök eddig haladtak. Az iránt, hogy valaki gyorsabban vagy lasabban menjen előre, az iránt szabadon lehet vitatkozni, az iránt meg lehet egyezni is; hanem arra nézve nem lehet kétség, hogy az, a ki nem előre, hanem hátra megy: az a legnagyobb veszélyeket idézi elő, mert ki hátra megy, mindig jogfosztást követ el azokon, kiknek niveaujáig eljutott már az alkotmány kiterjesztése; azok, kik az alkotmányos jogokban nem előre mennek, hanem hátra: mindig sértik az érdekeket, sértik az egyesek jogait, növelik az elégületlenek számát, azon irány, mely nem előre megy, hanem hátra, mindig veszélyeket idéz elő. Ezen irányban szervezték önök a bíróságokat, megyéket, és ezen irányban terjesztették önök elé a múlt ülésszak alatt a választási törvényt. Önök tagadták, hogy azon választási törvény retrográd lenne, és azt álliták, hogy nem foszt meg senkit választási jogától. De minden provocatio daczára, hogy adjanak Önök kimutatást, mennyi lesz a választó az önök törvénye szerint, és mennyi volt a régi törvény szerint: ezt nem tették, bár ez lehetséges volt; miért mulasztották el önök beterjeszteni e kimutatásokat, melyek egyedül lennének képesek minket megczáfolni ? Annyi bizonyos, hogy történtek azon törvényjavaslatban oly kizáratások a szavazati jogból, a melyek senki által a világon kétségbe nem vonhatók. Igaz, hogy be is vettek megint már sokat, igen, de kiket? Bevették például a ministéri hivatalnokokat. Én, uraim, az átalános szavazat embere vagyok, a ki a szavazati jog kiterjesztését sohasem gáncsolom ; de nem egyirányban, nem egyenesen és csupán azon elemre, a mely legkevésbbé független, s igy legkevésbbé alkalmas ezen alkotmányos jog gyakorlására. Mikor, uraim, csak ily arányban akarjuk kiterjeszteni a jogokat: akkor nem mondhatják, hogy terjeszteni akarják a szabadság érdekében, hanem terjeszteni akarják pártczélból, önök pártja iránti tekintetből. Ez nem alkotmányos, ez nem haladás alkotmányos értelemben véve, hanem erőszak, pártszenvedély. Azonban olyan a milyen volt ezen törvényjavaslat, önök beterjesztették, az országgyűlés nem fogadta el, mert az ellenzék egész erejével ellene szegült annak keresztülvitelénél. Sok mondatott az ellenzék ezen eljárásáról. Én most is megvagyok győződve, hogy az ellenzék legcorrectebben járt el, hogy mást nem tett, mint hogy kötelességét teljesité, midőn ezen törvény keresztülvitelét megakadályozta. Mert uraim, oly törvényt alkotni, mely megbízóit megfosztja jogaitól, magának a törvényhozótestületnek sincs jogában. Önök többé-kevésbbé kiterjeszthetik a jogokat kisebb vagy nagyobb számra, vagy épen nem terjeszthetik ki, hanem megmaradhatnak a réginél; de hogy megfoszszák azokat, a kik önöket ide küldték, az az önök megbízásából nem folyhat. Azonban, mint előbb említem, ezen törvényjavaslatot a belügyminister ur nyújtotta be a maga felelősségére, ámbár azt a felelősséget vele az egész cabinet osztotta. A törvényjavaslat keresztül nem ment Más országban minden kormány visszavonult volna ily vereség után: nálunk nem. Nálunk következése csak az lett, hogy a kormány a törvényhatóságok által, a melyeknél magának a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény által már előre is utat készített, ezen törvényt mégis életbeléptette, ámbár ez még nem volt törvény; s ez az, a mit én az országgyűlés törvényes alapja meghamisításának nevezek. Azért nem tartom ezen országgyűlést törvényesen választott országgyűlésnek, mert nem a törvény szerint, hanem azon törvényjavaslat szerint választatott, melyet a ministerium a múlt országgyűlés végén benyújtott, de a mely törvénynyé soha sem vált. Már pedig fölolvashatnám azon egy pár sort, melyet föliratunkban is idéztünk, a melyet Deák Ferencz mondott, kinek auctoritását önök legalább talán nem fogják kétségbe vonni, a midőn azt mondja: „Az egyes törvények czélszerüsége fölött sokfélekép elágazhatnak a vélemények; a kormányformák, az alkotmány, a közjog elvei* •— tehát a közösügyi törvények is — „a törvényhozásban uralkodó eszmék változhatnak és változtak időnként minden nemzetnél; de van egy örök és változhatlan elv, melynek mindenütt, hol a törvény uralkodik, szigorúan kell mindig fönnállani, és ezen elv az: hogy a törvények szigorúan megtartandók, és hogy azok kötelező erejét csak a jogos törvényhozás törölheti el. Ezen elv nélkül nincs erkölcsi kapocs, mely az államot összetartja, a fejedelmek és a népek jogainak ez legbiztosabb alapja." íme, uraim, ha önök a törvényhozás mellőzésével megváltoztatják a törvényt, megváltoztatják különösen magát a törvényhozást megalapító törvényt, a választási törvényt, és mégis azt kívánják, hogy az ily törvénytelen alapon választott gyülekezetet, mi törvényes alapon választottnak ismerjük el: méltóztassanak megengedni, de ez az igazság- és méltányossággal egyátalában össze nem egyeztethető.