Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

134 18. országos ülés stijitember 28. 1872. is szükség egyébre, mint hogy bemutassuk azt, hogy ezen 1867-diki alap sem elegendő, hogy ezen 67diki alap sem idézi elő azon megnyugvást, azon megelégedést a nemzetekben, mely szükséges arra, hogy azoknak ereje, hogy azoknak harczképessége a lehető legnagyobb mértékben fokoztassék, hogy azok a trón- és az országnak biztonságát a legjobb garantiákkal vehessék körül. Akkor nincsen semmi ok arra : miért ne tegyen ő fölsége most is ép ugy, mint tett 1861ben, mint tett 1866-ban és megvalósítsa czélját, — mely egyedül lebeghetett előtte; mert hiszen semmi erőszak által nem volt kényszerítve, s Magyarországban nem volt semmi forradalom, senki nem is mozdult; midőn ő felsége akár az októberi, akár a februári diplomát, akár pedig az 1867-diki kiegyezkedést aláirta: nem volt semmi mozgalom sehol, tehát nem kényszerűség vitte rá, hanem rávitte azon meggyőződés, hogy a trón- és országnak biztonsága csak ugy lehet szilárd, ha a nép megelégedett. Ha önök, uraim, daczára ezen tapasztalatoknak, a melyeket lehetetlen, hogy ne tettek volna, és a melyekből látják, hogy az ország igen nagy, túlnyomó része ezen állapottal megelégedve nincsen : ezen állapot föntartását mégis erőszakolják, önök lerontják azon czélt, melyet ő fölsége elérni óhajtott, midőn az alkotmányos állapotot, alkotmányos kormányzatot országaiban helyreállította. Ugyan mire vezettek már azon törekvések, melyek ezen állapotnak föntartására voltak irányozva. A kormány és azon párt, mely magát ezen állapottal azonosította, igen jól látja, hogy a nemzet legnagyobb része kiirthatlan ellenszenvvel viseltetik ez állapot iránt, hogy neki nem kell delegatio és közös ministerium, hanem kell külön hadsereg. Mindezek azon javaslat szerint, melyet szerencsés voltam beterjeszteni, elesnének; mert elválna a közös hadsereg, nem volna szükség delegatióra, melynek kiváló foglalatosságát a hadsereg költségeinek megszavazása képezi. Különválva, a külügyek kezelésére nem volna szükség közös külügyministermmra és delegatióra, és orvosolva lenne azon állapot, mely ellen a nemzet leghatározottabb ellenszenvvel viseltetik. Önök, uraim, látják, hogy a nemzet saját maga meggyőződéséből és hajlamából ez állapotot elfogadni soha nem fogja, önöknek egész kormányzati politikájuk és tevékenységök nem volt egyéb a kormányra lépésök óta, mint arra irányzott törekvés, hogy ez állapotot mesterségesen, erőszakosan íentartsák. Önök, uraim, a nmlt országgyűlés kezdetén, már az első javaslattal, melyet benyújtottak, nem ezéloztak mást, mint azt, hogy a kormánynak a jövő választásnál hatalmát és befolyását nagyobbítsák. Ezen czélból és ezen egyedüli okból fosztották önök meg a nemzetet a biróválasztás jogától és újra rendezték az igazságszolgáltatást. De van-e önök közt egy is, a ki egész komolysággal meri azt állítani, hogy az igazságszolgáltatás ma jobb, mint volt annak előtte; pedig az igazságszolgáltatás Magyországban ma több mint kétszer annyiba kerül, mint ezelőtt. Elvették a nemzet kezéből az ezred éves jogot, mely szerint saját biráit maga válaszsza, nagy költségbe verték az országot, és mit értek el vele ? Azt, hogy törvénybe igtatták a bíró függetlenségét és e tekintetbeír eltiltották minden politikában való részvételtől; de mikor a választás bekövetkezik : akkor utasítják körrendelet utján, hogy korteskednie szabad. (Élénk derültség hal felöl.) Természetesen, csak a kormány részére ; mert hisz az osztó igazság azt kívánja, hogy ha történetesen valamely bíró a baloldal részére korteskedik: akkor a törvény szigorúan magyaráztassék, és ellene a fegyelmi eljárás megindittassék. Önök, uraim, lerontották a megyék autonómiáját. A megyei intézmény oly intézmény, melyhez a nemzet századokon át a legnagyobb kegyelettel ragaszkodott. , Lerontották, mondom, a megyéket, a melyek századokon át kedves intézményei, századokon át védpajzsai voltak az alkotmánynak, és kérdem a belügyminister urat, állithatja-e azt komolyan, hogy a közigazgatás most jobb, mint volt ezelőtt; tehát miért rontották le, mit akartak vele? Azt, a mit minister úr nekünk az ő választási törvénjjavaslata alatt fenyegetőleg mondott, hogy majd meg fogja bánni az ellenzék, hogy leszavazta. Azt akarták elérni, hogy oly megyék jőjenek létre, melyek elfogadják azt is, a mi nem törvényes. Ez pártszempontból lehet igen kényelmes helyzet, de alkotmányos fogalommal egyátalában meg nem fér. Önök uraim, óriásilag szaporították a hivatalnokok seregét, a budget rendkívüli nagy terhére évenként több a ministerium kiadása, a személyi járandóságokat illetőleg. Ugyan több munkát végeznek-e? ha több munkát végeznek egyes ministeriumokban, lehetséges — végezhetnek;— de átalában véve ugyan kérem, micsoda munkát végeznek? Azt, a mit az egykori helytartótanács és kamara 150 hivatalnokkal végzett, és önöknek erre, uraim, 30.000 hivatalnok kell. (Derültség.) De önöknek szükségük van ezen hivatalnokokra, mert önök igénybe veszik az ő munkálataikat a választások alkalmával. Mindegyiknek van vagy magamagának befolyása, vagy egyik rokonának egyik vagy másik vidéken, s ezen befolyás az, a mit önök hivatalnokká tesznek, s nem azon egyén, ki hivatalban van. Ez legtöbb esetben így van, nem akarom mondani, hogy nincs kivétel; azért kell önöknek szaporítani a hivatalnokok számát, mert azokon felül, kik a munkát tettlegesen