Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

18. országos ül«s septemlier 28. LS72. 133 maszthatnnk, ok követelhetnek tőlünk annyit, amenynyit mi követelünk tőlük. Azt hiszem, hogy ez igényeknek teljesen meg lesz felelve azon szerződés által, melyet mi itten alkotmányos utón a két fél törvényhozása által kötendőnek hozunk javaslatba, és mely szerint egyrészt a magyar korona országai, másrészt ő fölsége többi országai és tartományai kötelezzék magukat egymásnak védelméhez bizonyos mennyiségű és minőségű hadsereggel járulni, és hogy minden eshetőségre nézve készek legyenek, kötelezzék magukat, ugy activ hagseregben, mint a tartalékban bizonyos meghatározott mennyiséget és minőséget tartani. Ez — ugy hiszem, tökéletesen meg fogna felelni mindazon jogos igényeknek, melyeket mitőlünk azon népek és nemzetek megkívánhatnak, melyek velünk egy fejedelem alatt élnek. De saját hazánk szempontjából a mi főkivánságunk először az, hogy a törvényhozásnak a védelmi rendszer megállapítása, vagy átalakítása körüli intézkedése érintetlenül hagyassák, hogy a törvényhozásnak tökéletesen szabadságában álljon saját érdekeinek szemmel tartásával, legjobb belátása szerint, berendezni saját hadügyét, saját védelmi erejét. Ezt ugyan az 1887. XII. törvényezikk 13. §-a szintén föntartja, azt mondván: „Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik." íme tehát, e tekintetben nem kívánunk tenni ujat, hanem csak azt kívánjuk, hogy az, mi itt szó szerint van megírva : valósággá váljék, életbeléptetessék, mert az jelenleg nem valóság, miután a magyar törvényhozásnak, a magyar hadsereg megállapítása, átalakítása körüli intézkedése csak annyiból áll, hogy a képviselőház minden discussió nélkül évről évre köteles megszavazni azon összegek fedezetét, melyeket nem maga határoz meg, hanem kénye, kedve, legjobb belátása szerint a delegatio, melyet az országgyűlés semmi tekintetben felelősségre nem vonhat. Ez sérti a törvényhozásnak legfőbb attribútumát, és ezen törvényhozói jognak visszaállítása az első tekintet, mely a hadsereg elválasztását és egy külön magyar hadsereg fölállítását igényelné. A második tekintet lenne az, hogy, miután kétséget nem szenved, hogy minden nemzetnek meg van a maga hadakozási módja, melyen az a legjobban tud harezolni, mely szerint a legnagyobb, legtöbb erőt tudja kifejteni: meg kell engedni, hogy a magyar nemzet is csak akkor fejtheti ki mindazon erőt, melyre képes, ha hadserege a nemzet saját geniusa, szokásai, és történelmi traditiói szerint van alakítva; és. ha a magyar hadsereg a magyar- genius szerint átalakittatik : ez sokkal inkább növelni fogja erejét, mint pusztán számának nagyobbitása, a csapatoknak ujonczokkal való betöltése. ügyeim kell harmadik tekintetben a költségekre. Kern lehet tagadni, hogy a hadiköltség Európa-szerte oly nagy részét veszi igénybe az ország jövedelmének, hogy az által majdnem lehetlenné tétetik az országolj korszerű haladása; különösen nálunk — nem szükség hosszasan fejtegetni, mert úgyis látjuk, — amíg tömérdek milliót vagyunk kénytelenek megszavazni a haderő fentartására, addig alig jut néhány százezer forint az utak föntartására, alig néhány százezer forint a népnevelésre. Kétségkívül tekintetbe kell vennünk azt, hogy védelmi erőnk olyan legyen, mely minden eshetőség ellen képes megvédeni az országot; de ennek keretében azután rá kell bizni az országra, hogy ezt legkevésbbé költségessé tegye. Én csak egyet említek, fölöslegesnek tartom vagy a tartalék sereget, vagy a honvédséget, Már vagy honvédségünk, vagy tartalékunk legyen. De minek legyen az állandó hadsereg számára tartalékunk, s a hazai szükség számára honvédségünk különösen? Ezt én fölfogni nem tudom. A két intézménynek vagy egyike, vagy másika okvetlenül fölösleges. Mindezen tekintetnek elég van téve a mi javaslatunk által. A mi javaslatunkban tekintetbe vannak véve a trón és a dynastia érdekei. Tekintetbe vannak véve a velünk egy fejedelem alatt álló népeknek érdekei, s tekintetbe vannak véve a nemzetnek méltányos jogai és követelései. S ha a mi javaslatunk e részben elfogadtatik: én erősen meg vagyok győződve, hogy ezen kérdés véglegesen meg lesz oldva. Meg lesz oldva minden felnek kielégítésére. Sőt én többet mondok. Én megvagyok győződve, hogy ez az egyetlen mód, mely lehetségessé teszi, hogy ezen kérdés minden illető felek megelégedésére megoldassák. S ha nem most, később, néhány év múlva, tán sok év múlva, fog megoldatni ezen kérdés. De ha megfog oldatni, csakis ezen alapon fog megoldatni, és kell, hogy megoldassák. De talán egy uj Solferinóra, egy uj Sadovára van szükség, hogy ezt belássuk. Ne várjuk be ezen szomorú eseményeket, ne várjuk be azt, hogy a kényszerűség vezessen bennünket ismét arra, hogy tegyünk egy változást. Midőn 1860-ban a solferinoi szomorú tapasztalás után ő fölsége Önszántából kötelezte magát arra, hogy alkotmányt ad népeinek: akkor czélja nem lehetett más. mint az, hogy trónjának, hogy országának hatalmát és biztonságát erősítse. Midőn 1866-ban látta, hogy az 1860—61diki félszegrendszer nem elegendő ezen biztonság megalapítására: tovább ment, s megalapította azon dualismust, mely 1867-ben jött létre. Igen, nincs