Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

] 32 IH. országos ülés september 28. 1872. mészetesen, igen rövid válasz erre az: mert ezek oly intézmények, a melyek az ország állami önállóságát, az ország állami létét magát tagadják meg ; oly intézményeket pedig, a melyek az állam létének tagadásai, melyeket egy nemzet sem fogadhat rokonszenvvel, egy nemzet sem viselhet el szívesen. Azt hiszem, arra nézve, hogy a közös pénzügyministeriuin megszüntethető : sokat mondani nem szükség. Ugy hiszem, átalános a meggyőződés, hogy e ministerium tulaj donkép csak fictio, hogy e ministerium magában véve nem egyéb, mint központi pénztár, mely átveszi és kifizeti a pénzeket. Ennek megszüntetése, ugy hiszem, semmi tekintetben nehézséget nem fogna szülni. Mi a külügyek kezelését illeti, megvallom, hogy ezelőtt mindig ezt tartottam azon kérdésnek, mely legnehezebben megoldhatónak tekintethetik. Pedig, ha az 1867. XH-dik t. ez. 8-dik §., mely eziránt intézkedik, ugy a mint meg van irva, megtartatik: már ezen ügy el van intézve, azaz, kivan jelelve a mód, mikép intéztessék el. Ott ugyanis az mondatik, hogy a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld iráiryában, a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminister teendői közé tartoznak. No már, uraim, ha arra, hogy a külpolitikában valamely fontos lépés tétethessék, szükség, hogy a magyar ministeriuin beleegyezzék és egyetértsen, hogy ő felsége többi országainak és tartományainak felelős ministeriuma is beleegyezzék és egyetértsen: akkor méltóztassanak nekem megmondani, mire való még egy 3-ik közeg, melynek szintén beleegyeznie kell? Sokkal nehezebb háromnak beleegyezését megnyerni, mint kettőnek. Ha már ezeké szükséges, minek complieálni a dolgot még egy harmadik közbenjárásával? Ha e törvény végrehajtása szándékoltatik, ha e törvény komoly törvény : lehetetlen be nem látni első pillanatra, hogy a közös minister létele csak uj nehézséget képez, hogy az nem egyéb mint superflua quantitas. Ugy hiszem, hogy az által a külügyek kezelése csak könnyítve lenne, ha a közös külügynrinisteriuin eltörlésével, mindkét ministerium a maga körében föl fogna állítani egy külügyministert, kik kölcsönös intézkedésre volnának utalva; igen természetesén a nevezetesebb kérdésekben, mint most is történik, a ministertanács határozna. Hiszen, a nevezetesebb bel- és kül-politikai kérdésekben most is a ministertanács határoz. Természetes, hogy én nem ugy fogom föl a ministertanács határozatait, mint a mi kormányunk látszik, hogy felfogja, mire például a múlt országgyűlés végével történt esetet hozom fel, midőn a belügyminister benyújtotta a ministertanács határozatából a választási törvényt, de a felelősséget érte egyedül vállalta el. Már ha a ministertanács állapit meg valamit: azért az összes ministerium felelős. így tekintem én a külügyi kérdéseket is. Ha fontosabbak a kérdések és a minister nem mer saját felelősségére tenni, a ministertanács határoz, és akkor szükség, hogy egyik és másik ministerium beleegyezésével végeztessenek az ügyek. Ugy hiszem, hogy a közös külügyminister elhagyása csak könnyítené az 1868. Xll-dik t. ez. 8-dik §-nak végrehajtását. Hanem a múlt országgyűlés óta fölmerült körülmények tüntették föl azt, hogy tulaj dónké] >en nem a külügy kérdése, nem a külügyek mimódoni kezelése a nagy nehézség: hanem inkább a hadügy kezelése. Itt meg kell vallani azt, hogy ha külön álló magyar hadseregről van szó, nem kivan az ország egyebet, midőn azt kívánja, mint azt, hogy államisága elismertessék: mert a mai világban külön álló hadsereg nélkül állam nem létezhetik; mert azon állam, mely hadi ereje fölött nem rendelkezik, nem állam. Az állami lét első szükségei közé tartozik az, hogy neki különálló hadserege legyen, melylyel saját maga törvényhozása, saját maga fejedelme a felelős minister közbejöttével, a minister felelősségére alkotmányosan intézkedjék minden külbefolyás nélkül. A közös hadsereg léte tehát magát az ország államiságát tagadja, megfosztja az országgyűlést legfőbb attribútumától, megfosztja a hadiköltségek megszavazásától és a hadi kiadások ellenőrzésétől. Már most, tisztelt ház! mielőn egy nehéz kérdésnek megoldásáról van szó: azt hiszem, nem elég azt mondani, én is kívánom megoldatni és nem gondolni a többivel; hanem azt mondom, ha azt czélszerüen, okszerűen akarjuk megoldani: tekintetbe kell venni minden érdeket, tekintetbe kell venni mindazon feleket, melyek ezen intézkedés megváltoztatása által érdekelve vannak. Tehát mely tekintetek azok, melyek a hadsereg elválasztása tekintetéből szem előtt íartandók? Én azt hiszem, érdekelve lehetnek ebben először a trón és dynastia. Azon tervezetben, melyet mi e föliratban előterjesztünk, a trón és dynastia érdekei tökéletesen meg vannak mentve és teljes épségben vannak föntartva azáltal, hogy ő fölsége főhadvezéri jogai, melyeket egy minister felelőssége mellett akotmányosan gyakorohat, ezen föliratban épségben tartatni javasoltatnak. Ennél többet az 1867: XII törvényczikk sem biztosithat ő fölségének és nem is biztosit, mint azt, hogy a fővezéri jogokat gyakorolja; csakhogy ő nem a magyar, hanem egy épen részünkről objectionabilis, — mert a magyar törvénjiiozásnak nem felelős minister által gyakorolja ezen jogokat. Ami a velünk egy fejedelem alatt élő népek és nemzetek igényeit illeti: azok termeszetöknél fogva csak viszonyosak lehetnek. Ők irányunkban azon igényeket támaszthatják, miket mi irányukban tá-