Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

18. országos ülés sepíember 28. 1872. 131 15.200.000 frtot vesztettek, és ki által? Egy oly testület kezelése által, melynek semmi legkisebb törvényes alapja nincsen, a mely oly utón alakult meg, melyet a törvény nem ismer, mely a törvény mellőzésével jött létre, és nem lehet tagadni, hogy ezen testület igazgató tanácsa körében a magyar kormány biztosa jelen volt, a magyar kormánybiztos részt vett üléseiben, és a magyar ministerium az ott hozott határozatokat helybenhagyta. Engedelmet kérek, midőn ily tárgyak hozatnak föl, és a vizsgálat megtagadtatik: akkor nem elég előállani azzal, hogy bizonyítson be valaki valamit. Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdések, melyek ezen gyanúsításokra alkalmat szolgáltattak: egy részrehajlatlan bizottság által, de nem hét bátor férfiú által, mint egykor történt, hanem egy részhajlatlan, a ház kebeléből pártokra való tekintet nélkül kiküldendő és nyilvánosan működendő vizsgáló bizottság által megvizsgáltassanak, és legyenek meggyőződve arról, hogy amint ez egyszer megtörtént, valamennyi gvamisitások el fognak némulni, mert nem lesz táperejök. Csak ennyit akartam megjegyezni azon néhány szóra, melyet a ministerelnök ur mondani méltóztatott. És most a tisztelt ház engedelmével áttérek azon válaszfölirat rövid tárgyalására, melyet beterjeszteni szerencsém volt. Azon föliratnak, melyet magam és elvtársaim beadtunk, nem czélja — ezt azok, akik azt elolvasták, észrevehették — a trónbeszédre válaszolni, nem czélja pedig azért; mert, miután azon conclusiora jön, hogy ezen országgyűlésnek, mint törvénytelennek, eloszlatását kéri ő felségétől: szükségtelennek tartja beleboesátl ÍÖZlll cl trónbeszédre adandó válaszba; mert ha kívánsága, kérelme teljesül, úgyis egy más országgyűlés, egy más trónbeszéd fog létre jönni, melyre aztán válasz fog adatni. Nem is tartalmazza ezen fölirat a mi pártunk programmját. Mi már 1869-ben, midőn válaszfölirati javaslatot nyújtottunk be: részletesen kifejtettük nézeteinket a reformkérdéseket illetőleg, kifejtettük nézeteinket és óhajtásainkat akkor az iránt is, hogy a közjogi kérdéseket illető törvények revisio alá vétessenek. Ugyanazt tettük a közjogi kérdésre nézve, amit most tett Tisza Kálmán képviselő ur. O 1869-ben ment részletesebben a kérdésbe; mi pedig akkor csak átalánosságban maradván, ennek revisióját kértük. Most mi megyünk a részletezésbe. és ő kéri egyszerűen a revisiót, de ugyanazon egy dolog körül forog mind a kettő, mert mindkettőnek kifogása van a közjogi törvények, a közjogi alap ellen. Mi tehát nem szándékoztunk programmot kiadni, mert a mi programmunk most is az, a mely előbb volt, azt tökéletesen megalapítottalak hiszszük. Programmunk marad: hazánk alkotmányos függetlenségének, önállóságának visszaszerzése és a reformoknak az 1848-ki törvények szellemébeni fejlesztése az előrehaladott kor igényeinek tekintetbevételével. Ezt elmondtuk többször. Kifejtenünk nem szükséges. Föliratunknak azonban van két czélja. Első czélja az: hogy, miután a mi pártunk, legalább a közjogi kérdésben követendő politikáját, még eddig formaszerint praecis részletezve elő nem adta, és mert, amint méltóztatnak tudni, a mi pártunk igen sok rágalmaknak, igen sok gyanúsításoknak volt kitéve minden oldalról, — néha roszakaraúi elferditések, néha szándékos félremagyarázások, és néha más motívumokból: — óhajtottuk és kívántuk, hogy ezen gyanúsítások, ezen rágalmak ellenében legyen egy ünnepélyes okmányban letéve politikai hitvallásunk és nézetünk arra nézve, miképen kívánjuk; és arra nézve, miképen hiszszük megoldhatónak azon nagy kérdést, melyet röviden közjogi kérdésnek nevezünk. Azért terjesztettük be ezen fölirati javaslatot, melynek első része a közjogi kérdés mi módon leendő megoldásával foglalkozik. Ami azon gyanúsításokat és ellenünk szórt rágalmakat illeti: azok megtorlásába bocsátkozni nem akarok, akár tétettek legyen azok egyes képviselőtársaim által választóikhoz mondott beszédeikben, akár — ami még gyakrabban történt — a sajtóban és különösen a német sajtóban; — ezeknek megmondom, hogy a német költészetből mit vontam én ki, a mi nekem az ilyen gyanúsítások, rágalmak ellen vigasztalásul szolgál. Azt mondja ugyanis egy német költő: Wenn dich die Lasterzunge sticht, So láss dir dies zum Troste sagen: Die schlecht'sten Früchte sind es nieht, Woran die Wespen nagen. (Jobb felől derültség.) A legjobb válasz azonban (Halljuk!) úgy hiszem ezen gyanúsításokra, (Halljuk!) nem reménylem azt, hogy óvszer legyen a jövendőbeliekre, mert mit imának, hogy ka nem gyanúsításokat és rágalmakat? — mondom a legjobb válasz az, hogy mi egy formaszerénti ünnepélyes okmányban megmondjuk azt, hogy mit akarunk. Ez tehát válaszföliratunk egyik czélja; másik czélja pedig az: hogy az ország jelenlegi állapotát nyíltan, őszintén föltárjuk a nemzet és fejedelem előtt. Ami már ,a közösügyi kérdés megoldását illeti, miből áll ezen közösügy? Áll a delegátióból, a közösügyi ministeriumból és a közös hadseregből, Sokszor elmondatott már, hogy miért nem fogadja el a magyar nemzet ezen közösügyi állapotot, (Jobb felől mozgás,) miért nem fogadja el a delegátiót, miért nem fogadja el a közös ministeriumot, és miért kívánja visszaállítani a magyar önálló hadsereget? Sokszor elmondatott és igen ter17*