Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-18
ISO 18. országos ülés soptember 28. 1872. nem tehetek egyebet, figyelmeztetni önöket uraim, figyelmeztetni a nemzetet, és figyelmeztetni a koronás fejedelmet is: vigyázzanak, mert a hazában oly állapot van, mely előbb-utóbb a legszomorúbb következményekre vezet. Meglehet és nem is tagadom, hogy ez eljárás nem egészen következetes; hanem én hazafi kötelességemnek tartom ezt követni, szivem sugallata szerint. Azt monda Tisza Kálmán képviselő ur, hogy hiszen a jövő országgyűlésen, ha a többség ugyanaz lesz, mely most: tovább is meg fognak maradni ugyanazon törvények, melyek most alkottattak; ha azonban a többség más lesz : akkor azon törvényeket meg fogja változtatni. De bocsánatot kérek, én nem kivánom azon állapotot előidézni, hogy egyik országgyűlés a másik törvényeit fölforgassa; azt óhajtom, hogy a törvényhozás oly törvényeket alkosson, melyeket az utána jövő országgyűlés is respeetáljon és fentartson, a mennyire azokat életképeseknek látja, habár a többség, a pártállások megváltoztak is: mert hiszen a törvényhozás föladata, a törvényeket változtatni, az elohaladott kor követelményeit figyelembe venni, és a változtásokat aszerint megtenni; —• hanem csak azért, mert egyik országgyűlésen a pártállás megváltozott, hogy az országgyűlés megelőzőjének törvényeit megváltoztassa: ez oly állapot volna, mely a törvényhozás működését valóban nevetséges állapotba hozná, és paralysálná. Én átalában véve a törvények fentartásának, s a törvények tiszteletbentartásának szükségességét olyannak tartom, a mely az állam létének főkelléke. Törvényeket physicai erővel végrehajtani, vagy fentartani nem lehet. Ha a törvényekben hiányzik az erkölcsi erő: nincs a világon azon hatalom, mely azokat tartósan és állandóan a népre erőszakolja. Mert mindig megkell gondolni, hogy azok, a kik a törvényt alkotják és végrehajtják: csak csekély számú egyesek; azok pedig, a kik a törvények által köteleztetnek, milliók; ha ezekben nincs meg a törvények iránti erkölcsi tisztelet: nincs azon hatalom, mely képes legyen őket azok iránt tiszteletben tartani. Arra kell törekedni, hogy ne hiányozzék a törvényekből az erkölcsi súly, hatalom, ez pedig hiányzik, mikor a törvényhozás oly alapon áll, a melyet én törvényesnek, erkölcsinek nem tekinthetek. Ezeket akartam Tisza Kálmán képviselő urnák beszédére megjegyezni. Azokra nézve, a miket a ministerelnök ur Tisza Kálmán képviselő urnák válaszolókig előadott: csak azt akarom megjegyezni, hogy én nem elégszem meg a kormánytól azzal, ha azt óhajtja, hogy ha valaki tud tényeket, lépjen elő. Ezek nem oly dolgok; ezek nem oly természetű vádak, melyek tanuk által volnának bebizonyíthatók; hanem megkívánom a kormánytól azt, hogy mikor a törvényhozásban indítvány tétetik arra, hogy egy vagy más visszaélés, egy vagy más oly ügy, a mely gyanús körülményekre szolgáltatott alkalmat, vagy okot, megvizsgáltass ék: hogy a kormány ezen vizsgálatot soha ne mellőzze, soha ne akadályozza, mikor saját maga tagjai vagy saját maga hivatalnokai vannak érdelkelve. (Helyeslés a szélsőbal felől.) De tisztelt ház! valahányszor ezen házban indítvány tétetett az iránt, hogy egy vagy más visszaélés, egy vagy más gyanúsított körülményre nézve részrehajlatlan nyilvános vizsgálat indittassék a parlamentből : mindenkor leszavazták azt. A kormány maga ellenezte, s a kormányt támogató párt szavazással döntött a kérdésben. Ily körülmények közt nem az a kérdés, hogy ki tud bizonyítani. Itt a kérdés az, hogy az országra nézve káros, veszélyes és hitelére nézve tökéletesen tönkre tevő az: ha a kormány irányában ily gyanú létezik. Ezt a gyanút kell eloszlatni, nem pedig kívánni, hogy egyenes vádakat hozzanak föl, és bizonyítsanak be. Ez egészen más, ez a biró elébe való kérdés; hanem már ezen gyanú létezése maga is elegendő, hogy az országnak igen nagy, hitelének pedig véghetetlen kárára legyen. Már pedig tagadni nem lehet, hogy nemcsak magyarországi, hanem külföldi lapokban is egy idő őta állandó rovatot képez a magyar kormányférfiak folytonos megtámadása, folytonos gyanúsítása. Ez elleu van a kormánynak módja: vagy adjon fölvilágosítást, mely megnyugtat mindenkit; vagy ha fölvilágosítást nem ad: van itt is, van amott is sajtótörvény. Fogja sajtóperbe azokat, kik ilyen gyanúsításokat, ilyen vádakat intéznek ellene, és ezen sajtótörvényszékek előtt azután tisztáztassék a tárgy. De épen az a baj, hogy hónapokig foly a polémia, folynak a vádak, a gyanúsítások a magyar kormányférfiak, a magyar kormányhivatalnokok ellen belföldön és külföldön a nélkül, hogy legkisebb lépés tétetnék ezen vádaknak akár megczáfolására, akár megtorlására. Én tehát nem szándékozom a válaszföliratban egyes kérdések fölemlitésébe bocsátkozni; lesz erre alkalom az egyes budgetek kérdésénél; nem arról van szó, hogy egy vagy más tagja a kormánynak egyenesen ily vagy oly tényről vádoltatnék, hanem fölvilágositás, vizsgálat kéretik, mi módon, miként történt az, hogy ezen vagy azon ügy ilymódon intéztetett el. Hogy csak egy példát hozzak föl: három esztendeje, hogy ismételve sürgettem én, és sürgettek mások is vizsgálatot a keleti vasút mimódoni kiadatása és engedélyeztetése tárgyában. Ezt a vizsgálatot nem engedték meg. Én annak idejében indokoltam e vizsgálat szükségességét: nem engedték meg a vizsgálatot, leszavaztak. Következése mi lett? hogy a keleti vasút részvényesei, melyeknek talán 9 / 10 része külföldi ember, több mint vagyonuk 2 / 3-ában megkárosultak; következése, hogy a részvényesek már eddig is
