Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

18. országos ülés sepíember 28. 1872. 125 tscticáját, melyett követet valamely czél elérésére; I de tőlem legalább azt, a mi szerintem sem egyén- | nek, sem pártnak, sem közügynek, sem hazának nem használt még soha, hogy minden oly incidens nélkül, minőt legelőbb említettem, oly részletezésbe bocsátkozzam, melylyel megtagadjam azon czélok helyességét, melyeket eddig kitűztem magam elé: ne várja senki. (Helyeslés bal felől.) Én, tisztelt ház, ismétlem, tudom azt, hogy még soha alkotmányos utón párt egyszerre mindent nem érvényesíthetett; tudom azt, hogy ez talán még forradalmaknak sem sikerült soha, mert a győzelem perczében még azok is kénytelenek voltak megalkudni, s épen azért ismétlem, hogy érzek magamban erőt és készséget arra. hogy az általam minden becsületes pártra nézve előállhatókul kijelölt esetekben, ha kell, ha azokat indokolva látom, ha azon esetet bekövetkezve látom, képes legyek azon eljárások egyikét vagy másikát a körülményekhez képest követni; csak — ismétlem — arra nem vagyok kész és képes, a mi ugy is — azt hiszem — senkinek nem használ, magukat a czélokat és elveket feladni. {Helyeslés bal felöl.) A másodikat illetőleg én ismét, meglehet, hogy sokak nézetével összeütközésbe jövök: de magam is azon nézetben vagyok, a mit a tisztelt előadó ur is kiemelt, hogy a trónbeszédnek és válaszfeliratnak nem szükséges programmszerünek lennie. És épen azért, ha a trónbeszéd a fölemiitett kérdéseknél tartózkodott volna mindenütt az irány kijelölésétől, igen szívesen követtem volna e téren; de a trónbeszédnek ott van egy passusában, ha azt összevetjük, különösen azon trónbeszéddel, melylyel a műit országgyűlés bezáratott, a cloture eszméje: a sajtóról szóló törvényeknél, minden szép szavak daczára, ki van tűzve legalább is azon irány, hogy a sajtóra nézve külön törvények és külön rendszabályok fognak alkottatni: a mit én legalább helyesnek nem tartok; s azt tartom, hogy az. hogy a sajtó irányában külön rendszabályok alkottassanak: csak akkor lenne igazolható, ha az átalános törvénykezési reform ugy fog keresztülvitetni, hogy ha a sajtó a rendes eljárás alá vétetnék, még veszíteni kellene azon garantiákból is, melyekkel eddig bir. De ha igy fog állani a dolog, akkor igaz, indokolva van, hogy a sajtó külön törvény és külön eljárás által szabályoztassék, de ezzel előre el van ítélve a büntető jogi reform. (Élénk helyeslés balról.) » Ott van továbbá a pénzjegyforgalom zavartalanságáról egy passus. Ez is uraim, igen félek, hogy irányt jelöl ki: azaz, hogy legyen zavartalan pénzjegyforgalom ; de ne legyen független magyar bankrendszer. Ott van végül — mert többekre nem akarok kiterjeszkedni — a választási törvényre vonatkozó passus. Itt is, midőn kijelöli, hogy a választásokat a pártok szenvedélyeinek tulhullámzása vagy tulcsapásától meg kell védeni s egyébről semmiről sem szól: ismét ki van jelölve az irány, hogy csak ez ellen szándékoztatnak azok megvédetni; és a kormány hatalmávali visszaélés, az illetéktelen befolyás, sőt a megvesztegetés is talán, hadd burjánozzanak tovább. Ily körülmények közt ezen pontokra nézve lehetetlen volt nem hangsúlyozni az ellenkező álláspontot, és megtéve ezekre nézve, nem lehetett ezt mellőzni a többi fontos pontokat illetőleg sem. Épen igy, ha a trónbeszéd nem emiitett volna föl igen sok, szerintem az elhagyottakhoz képest igen mellékes tárgyat; ha a trónbeszéd csak néhány legfőbb tárgyat nevezne meg, utalt volna azután átalában arra, hogy vannak több tárgyak is : tartózkodtam volna attól, hogy a trónbeszédben meg nem nevezett tárgyakat is fölemlítsem; de uraim, midőn a trónbeszéd a garantia nélküli vasutakra is kiterjed, melyeknek elismerem ugyan fontosságát, de melyeket mégis a vallásszabadság kérdésével, vagy a hűbéri viszonyok maradványainak eltörlésével egyfontosságunak el nem ismerhetek: (Igaz! bal felől.) akkor, uraim, lehetetlen ebben czélzatos kihagyást nem gyanítani, s lehetetlen az ellen fül nem szólalni; valamint lehetetlen igen kíméletesen s egyszerűen legalább nem figyelmeztetni arra, hogy a mi pénzügyünk tekintetében elmondatik : aligha oly kétségtelen igazság, a minőt egyedül volna szabad a koronás király által elmondatni. Mert, uraim, nem is szólva most arról, hogy a kölcsönök csak beruházásokra alkalmaztattak-e; azt mondják önök a trónbeszédben, hogy föladata lesz a törvényhozásnak és a képviselőháznak ugy intézkedni, hogy az államháztartásban az egyensúly meg ne zavartassék. Ez tehát azt teszi, hogy ma még az egyensúly megvan : csak nem kell megzavarni. Már pedig, uraim, csak magának a tiszteit pénzügyminister urnák beszéde is, melyet a múlt napokban elmondott: igen fényes bizonjdtéka, hogy ezen egyensúly már tényleg meg van zavarva, hogy tehát nem föntartása, hanem visszaállítása szükséges. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi továbbá a harmadik pontomat illeti, legelőször is szólva a választás körüli eljárásról: én nem gondolom, hogy alaposan el lehessen tagadni, hogy csakugyan történtek olyanok, a miknek — értem most a kormányzat szempontjából — történniük nem lett volna szabad. Már a múlt országgyűlés végén megkaptuk előízét a bekövetkezendőknek. Az igen t. kereskedelmi minister ur már egy válaszában, melyet egy interpellátiómra adott: nagyon átláttatta velünk, hogy bizony nagyon furcsán fognak járni azon hivatalnokok, kik talán a többség ellen akarnák szavazatjogukat érvényesíteni. Az igen t. belügyminister ur pedig határozottan megfenyegetett bennünket és azt