Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-18
126 18. országos ülés septemlwr 28. 1872. monda: hogy jó, ha el nem fogadják javaslatomat, az ellenzék fogja megbánni, hogy a 48. törvény érvényben maradt. És a triót kiegészíteni sietett az akkori igazságügyminister ur, ki egy körrendeletben fölhatalmazta, fölhívta a bírákat a korteskedésre. (Az elnöh tagadólag int. Hosszantartó derültség.) Én, uraim, őszintén megvallom, hogy az igen tisztelt kereskedelmi minister úrtól hallott ezen nyilatkozat nagyon megdöbbentett. Megmondom miért. Megdöbbentett azért, mert volt szerencsém őt ismerni mint Biharmegye főispánját a 65-ik évi választások alkalmával, és ma is tanúbizonyságot tehetek róla, hogy míg a rend és a törvény megvédésére mindent megtett, bár rendelkezhetett a provisorium összes tisztviselőivel: mégis minden illetéktelen befolyástól távol tartotta magát. Ha tehát oly férfi, ki ezt 65-ben tette : ma már ily irányban nyilatkozik, meg kell döbbennem a légkör miatt, mely a kormány köreiben uralkodik. (Helyeslés bal felől, hosszantartó mozgás.) Az igen tisztelt belügyminister ur fenyegetését, — én őszintén bevallom azt is, — a vita hevében kiszalasztott szónak tartottam. Azonban elismerem, szavának ura maradt, (Derültség a bal oldalon,) mert ő rajta ugyan nem múlt, hogy az ellenzéknek csakugyan meg kelljen bánnia, hogy a 48-ki törvényt életben hagyta. Mielőtt ezt bővebben kifejteném, csak arra figyelmeztetek, megtörténhetik, hogy ideig óráig megbánhatta egy párt, hogy a minister törvénytelenül járt el : de végeredményben a törvény megsértését mindig az ország és a közügy bánja meg. (Helyeslés bal felől.) Érdekes volna valóban az igen tisztelt belügyminister urnák a központi bizottságokhoz menesztett rendeleteit hasábosán egymásmellé összeállítani, mert nem lehet meg nem hajolni azon szemérmes viszszavomüás előtt, melyet mutatott mindannyiszor a központi bizottság és olykor a ház verificationalis jogai iránt, (Derültség bal felől.) midőn valamely törvénytelen lépést kellett, volna megakasztania, mely a kormánypártnak használt; de nem lehet el nem ismerni a gyorsaságot és erélyt sem, melylyel a törvényes rendeleteket is megsemmisítette, midőn ez a kormánypártnak használt. (Igaz! bal felől) Egyik megyében törvényes volt a választási napnak egy törvényhatóságban külön napra kitűzése, hogy ha ez a jobboldalnak kedvezett, a másikban törvénytelennek mondatott és ismét az ily határozat megsemmisíttetett. (Bal felől: ugy van!) Hogy a tisztelt ház ítélni tudjon a belügyminister úrnak törvény tiszteletén kivül tapintatosságáról is, csak egy példát idézek. (Halljuk!) Biharmeg3'ében egy kerületben követeltetett bizonyos számú választók kitörlése. A központi bizottság elutasította az illetőt, ki a kormánypártnak egy újonnan szegődött buzgó kortese volt. Ez panaszt emelt még az nap a belügyministernél. Mit gondolnak, mit tett a belügyminister ? Elrendelte talán, hogy a központi bizottság jegyzőkönyvét azonnal küldje fel? Oh nem! A belügyministernek nem is volt szüksége látni a jegyzőkönyvet, a belügyminister nem is iparkodott megtudni az indokokat: hanem megrendelte, hogy a központi bizottság változtassa meg hozott határozatát, a belügyminister úr megrendelte ezt, mielőtt az ügyiratokat látta volna. Igaz, Biharmegyében ez nem sikerűit. (Bal felől derültség.) Azt hiszem, hogy midőn ilyen esetek vannak, teljesen indokolt, a kormánynak a választások körül volt illetéktelen befolyásáról beszélni. Ami már azt illeti, a mi válaszfelirati javaslatomban egész átalánosságban elmondatik azon hiányokról, melyek kormányzati körökben a törvények tiszteletét illetőleg mutatkoznak, s melyek okai a kormány iránti bizalom kevesbűlésének : ezekre nézve tisztelt képviselőház, nekem meggyőződésem az, hogy itt nem az a kérdés, hogy vajon oly tények követtettek-e el, vagy nem ? hanem a kérdés igen is az, hogy létezik-e azok iránt a gyanú, a nyugtalanság, sőt sok esetben a meggyőződés széles ez országban? Méltóztassanak elhinni, nincs e hazában ember, a ki jobban idegenkednék hitelt adni oly híreknek , melyek a magyar kormány férfiairól terjesztetnek, mint én; mert én fölibe helyezem a magyar kormány tiszta nevét minden más tekintetnek. (Helyeslés.) De épen azért azt mondom, hogy, ha mindennek daczára, el van terjedve az országban azon aggály, azon gyanú, azon hit: kötelesség orvoslást szerezni. (Helyeslés bal felől) És én bátran hivatkozhatom a túloldalon ülő tisztelt képviselők legnagyobb részére is, kik, ha őszinték akarnak lenni, önmagukban legalább be fogják vallani, hogy az országban mindenütt pártkülönbség nélkül s a jobboldal részéről talán még inkább, mint az ellenzék részéről, hallani ezen aggály kifejezését, és ezt nem is lehet csodálni. Ha meggondoljuk, hogy évekig voltunk oly helyzetben, hogy ugyanazon minister, a kinek ellenőrizni kellett volna a részvénytársulatokat a törvény szempontjából: e helyett azok egyuémelyikének épen élén állt; ha meggondoljuk, hogy legközelebb nem ellenzéki lapok, de a kormánypárt orgánumai részletes eseteket hoztak az állam vagyonának megkárosításáról a nélkül, hogy azok részletesen megezáfoltattak volna: akkor ezeken csodálkozni nem lehet. Én, tisztelt ház, ismétlem, hogy mindaddig, mig positiv tények beszélni nem fognak: magam részéről ily dolgot elhinni nem fogok ; de ismétlem, hogy én azt hiszem, hogy ha, mint hitem és rémé' nyem van, önök mindnyájan — nem értein csupán
