Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

124 18. országos ülés september 28. 1S72. nyugtalanság által nyertek meg sokakat arra, hogy saját pártjok uralmát fentartani segítsék. Elismerem azt is, hogy részünkről mulasztás volt oly sokáig, majdnem hallgatva tűrni ezt; de épen azért, mert •ezt elismerem : ezen alkalommal kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessem önöket, hogy midőn önök ugy állítják oda az ország törvényeinek egy részét, mint a melyeket, a ki—bár alkotmányos utón— megváltoztatni akarja, alkotmányon kivül áll: akkor megtagadják magát az alkotmányosság elvét, mely szerint rendes utón minden törvényt reformálni, változtatni lehet. {Helyeslés bal felől.) Nincs törvény valódi alkotmányos országban, melyet ne lehetne változtatni. A trónöröklésről szóló törvény monarchiában az egyetlenegy, a melyet nagy világi események bekövetkezése vagy az uralkodó családban bekövetkező események nélkül, melyek ezt követelik, változtatni nem lehet; de ezenkívül az sem ok, hogy ha van is netán a törvénykönyvben oly törvény, mely más állammal állandó vagy ideiglenes szövetségi viszonyt állapit meg, hogy ezen törvényre kimondassék, hogy megváltoztatni nem lehet; mert ez legfeljebb azt jelentheti, hogy annak megváltoztatásához azon szövetséges félnek beleegyezése is szükséges. Midőn igy azt mondják, hogy nekünk vannak oly törvényeink, melyeket, a ki alkotmányos utón megváltoztatni akar, alkotmányon kivül áll: akkor más szóval azt mondják, hogy nincs valódi alkotmány. (Helyeslés a bal oldalon.) Szükségesnek tartottam tehát, ezzel szemben, határozottan kifejezni, hogy minden törvényt alkotmányos országban, neveztessék az közjoginak, vagy tisztán belügyinek, változtatni lehet, és föntartani a jogot határozottan, hogy annak, a mi ezekben rósz, megváltoztatása iránt, midőn helyesnek látandjuk, meg fogjuk tenni javaslatainkat. Hogy miért nem mondtam többet: annak egyik oka az, mert ezen alkotmányos elvet s az azon nyugvó jogot kívánván tisztán és praecis kifejeztetni, — nem tartottam volna helyesnek, részletekbe is bocsátkozni. Minden részletezés könnyíti a támadást, és ha részletekbe bocsátkozom: a részletek megtámadásának köpönye alatt oldalvást könnyebben meg lehetett volna támadni az alkotmányos elvet, melyet, hogy egyenesen megtámadni lehessen, alig hiszem. De nem tettem azért sem, mert meggyőződésem, hogy kormányunktól követelnünk kell, de nekünk is cselekednünk kell, hogy minden lépésünkben a parlamenti rendszeres formákhoz közelebb jussunk; és egyenesen kimondom, hogy egy válaszfelirat feladatának én sem tekintem azt, hogy az részletezéseket foglaljon magában. Igaz, 1869-ben épen én valék oly szerencsés, egy válaszfeliratot benyújtani, melyben különösen ezen közjogi dolgokra vonatkozólag részletezések is foglaltattak; de akkor még igen közel állottunk a kiegyezési törvény létrejöttéhez. Az volt az első képviselőház, mely azon törvény létrejötte után választatott; akkor még igen természetes volt, az átmeneti helyzetre hivatkozni, és az átmeneti helyzet által igazolt eljárást követni. Sőt akkor szükséges is volt, midőn először alakultak a képviselőház kebelében az uj választás után a pártok: szükséges volt kifejezni a czélokat, az irányt, melyet a párt, mebynek tagja voltam és ma is vagyok, követni jónak tart. Ez már megtörtént akkor; ma részemről egyátalában nem tartom, szükségesnek és nem tartom — azon előbb mondott szempontból, hogy igyekezzünk az átmeneti lépésekből mielőbb kiszabadulva, a rendszeres parlamenti élet keretébe vonulni be — helyesnek sem. De nem emiitettem még egy harmadik oknál fogva sem. Meggyőződésein ugyanis, hogy czélzatokat, elveket minduntalan bizonyos leszavaztatásnak tenni ki, azokra nézve sem előny. Tudom én azt, hogy talán nincs is példa arra, hogy nagy változtatásokat czélzó reformeszmék mindjárt először többségre jutottak volna. Tudom én azt, hogy szükséges az eszméket szóba hozni, még akkor is: midőn bizonyos kisebbségben vannak, szükséges azért, hogy kifejtessenek, megismertethessenek, mert hisz csak igy lehet reményünk, jövőben a többséget megszerezni. De ez ezen eszmékre nézve már megtörtént. Ismétlem, hogy miután ez már megtörtént, — kivévén, ha rendkívüli események azoknak egészben vagy részbeni előhozatását majdnem követelik, a mint ez a francziaporosz háború alkalmával — a magyar hadsereg kérdésében történt, — más esetekben azokat a biztos leszavaztatásnak kitenni, taktikailag sem tartom helyesnek. Lesznek talán, vagy lehetnek legalább, — kik e tekintetben valamely ujabb programm részletezését várták tőlem. De én, uraim, ezt sem szükségesnek, sem lehetségesnek nem tartom. A párt, melynek ma tagja vagyok, utódja azon pártnak, mely már 1867-ben kiadta programmját, és én részemről nem késem, teljes őszinteséggel kimondani itt is, mint más alkalommal is kimondám, hogy erős meggyőződésem szerint párt, mely erkölcsi súlyát meg akarja tartani, hacsak nagy események az egész helyzetet meg nem változtatták: kitűzött czéljaitól el nem térhet, elveihez hűtlen nem lehet; de kimondom minden félreértés kikerülése végett itt azt is, mint kimondám már más helyeken, hogy azonban igen is tudom, hogy minden párt életében jöhetnek elő momentumok, midőn (azért, hogy czélzatainak egy részét keresztülvihesse, azok többi részét elhalasztani kész; — többet mondok: lehetnek esetek, midőn) a hazát belülről vagy kívülről valamely nagy veszély fenyegeti, hogy elhalasztja azoknak, valamennyinek érvényesítését. Lehet eset, hogy egy párt megváltoztatja teljes