Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-18

18. országos ülés september 28. 1872. 121 Azonban lehetetlen volt mégis egynehány kérdést mellőznünk, mely a trónbeszédben előfordul. Lehetetlen volt, hogy köszönetet ne mondjunk azon figyelemért, melylyel ő fölsége és a kormány különösen a culturalis kérdéseket kisérte még az országgyűlés szünetelése alatt is, minek legjobb bizonyságát adta a mai ülés is, midőn az egyik törvényt, mely ilynemű ügyeinkről intézkedik, máris helybenhagytuk; mig a másikat egyik legközelebbi ülésünkben tárgyalás alá veendjük. Lehetetlen volt, hogy köszönetet ne mondjunk ő fölségének azon érdekeltségért és gondoskodásért, hogy a viz által károsult alföld iránt intézkedni méltóztatott. Erre nézve el fogjuk várni a kormánytól az előterjesztéseket, s előre is kijelenthetjük, hogy azokat a legnagyobb figyelemmel és érdekeltséggel, olyannal, minőt a tárgy kivan, tárgyalandjuk. Szintén örömmel és hálás érzelemmel fogadtuk ő fölségének azon intézkedéseit, melyek a határőrvidék tettleges visszakapcsolásával vannak összefüggésben. E részben régiek és számosak az ország sérelmei, s olyanok, hogy azoknak orvoslását apáink alig merték reményleni. Mostan látjuk, hogy e részben az ország kivánatai részint tökéletesen teljesíttettek, részint a teljesüléshez közelednek. Erre nézve köszönetünket fejeztük ki azok iránt, mik már megtörténtek, készségünket, hogy megteszszük azon intézkedéseket, melyek erre nézve szükségesek, reményünket, hogy az ország azon része, mely még vissza nem csatoltatott, annak idején szintén viszsza fog csatoltatni. De azon pillanatban, mikor az ország integritásáról van szó: lehetetlen, hogy megfeledkezzünk az országnak egy régi, szintén százados óhajtásáról és sérelméről, tudniillik a dalmát kérdésről. A múlt országgyűlésen kifejtettük e kérdésnek nehézségeit, melyeket mi tökéletesen megértettünk. Igen is jói tudjuk, hogy sok század óta el volt szakadva ez ország hazánktól; igen jól tudjuk, hogy ily százados elszakadás alatt igen sok oly viszony nőtte ki magát, melyet egyszerre megoldani lehetetlen. Tudjuk és érezzük másrészről azt is, hogy ugyanazon tapintat, mely képes volt megoldani a határőrvidék kérdését: erre is ki fog terjedni, és midőn lehetséges lesz, ezen kérdést is megoldani és ezen megoldást siettetni és talán teljesíteni is fogja. (Bal felől: Talán?) Igen is talán, inert nem tőlünk függ csupán a megoldás, hanem függ Dalmátországíól is; mert azt hiszem, hogy a kik nem akarnak hozzánk csatlakozni: mi azokat nem fogjuk erőszakkal magunkhoz vonni. (Helyeslés jobb felől.) Ez tehát nem oly kérdés, melyet oly könnyen el lehet végezni, mert beleszólása van a másik országgyűlésnek is, mely Bécsben székel; ez nemzetközi kérdés, melynek nehézségeit mi igen jól érezzük. KÉPV. H. NAPI/J 18ij. I. KÖTET. A benső megnyugvás örömérzetét keltette bennünk azon kijelentés is, hogy a béke állandó volta most sokkal inkább biztosítva van, mint azelőtt volt, azon barátságos viszoiryok, melyek az utolsó időben mind a két nagy szomszéddal kifejlettek, északkeletről ép úgy, mint északnyugatról: megnyugvást szerez az országnak, mert az ország békét kivan; miután igen jól tudja, hogy a béke föltétele minden haladásnak; hogy a béke azon éltető levegő, mely nélkül fönmaradni nem birunk. Az ország megelégedéssel fogadta azon biztosítást, hogy nyugodtan nézhet a jövő elé, mert nemcsak a külbéke, de a belbéke is biztosítva van. Ugyanazért késznek nyilatkozik a válaszfelirat, hogy azon kérdésekre nézve, melyek köztünk és horvát testvéreink közt támadtak, azon nézetkülönbségekre nézve, melyek Pest és Zágráb közt fenállnak, az 1868-ik XXX. t. ez. értelmében országos bizottság küldessék ki, mely ezen törvény értelmében, ezen kérdéseket kiegyenlíteni törekedjék és a mennyire lehet, a megnyugvást megszerezze. De midőn békéről van szó : engedje meg a tisztelt ház, hogy itt a tisztelt házra nézve is reményemet fejezzem ki, miszerint minden élesebb vita megszűnjék köztünk, kik mindnyájan egyaránt szeretjük hazánkat és annak jóvoltát egyaránt szivünkön viseljük ; hogy azon hangok, melyek e teremből kihatnak: az országban visszavonást ne idézzenek elő, az ország és nemzet két részre ne szakadjon, mert sohasem volt inkább szükség, mint most, az egyetértésre. Én tudom ugyan, hogy a szabadság a folytonos éberség jutalma, és azért tisztelem az ellenzék álláspontját; de nem felejthetem el a történelem tanításait sem, melyek azt mutatják mindig, hogy valahányszor mi azon korlátokon átléptünk, melyeket a törvény határain belül az illem és méltányosság szabott: hogy akkor a szabadság mindig veszélyeztetve volt; mert minden nemzetnek nagy többsége kívánja a békét és a biztonságot és a nagy többség mindenütt a személy- és vagyonbiztonságban látja a szabadság legnagyobb áldásait; és valahányszor azt tapasztalta, hogy a szabadság kihágásai által a rend. a személy- és vagyonbiztonság lett veszélyeztetve: még a Sullákat és Caesarokat is örömmel üdvözölte, ha a rendet, a személyes vagyonbátorságot biztosítani tudták. Tisztelt ház! ajánlom a bizottság válaszfelirati javaslatát elfogadásra. (Helyeslés jobb felől.) Kiss Miklós jegyző: Tisza Kálmán! Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök: Miután tisztelt barátom Tisza Kálmán fölállott: bátor vagyok a t. házhoz azon kérést intézni, hogy tekintve beteges állapotát: méltóztassék megengedni, hogy ülve szólhasson. (Atalánm helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! Nagyon köszönöm a t. ház engedelmét, s ha tapasztalni fogom, 16