Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

74 475, orMágos filéa áprilit 4. 1872. ország egyes részeiben különböző néptömegek ; de én épen azért óhajtanám, hogy a feledés fátyolát borítsuk rá; mert ha ezen tényre emlékezünk vissza: ugy lehetetlen, hogy csak azon népfajnak tetteiről emlékezzünk meg, mert a mint igen t. barátom Ghyczy Kálmán egy más alkalommal mondotta: „Qui est eausa, causae, est etiam causa causati." Ha mi megemlékezünk is az ő tettükről: akkor meg kell emlékeznünk azon actorokról is, kik ezen bajt előidézték s őket főlingerelték. (Helyeslés bal felől.) Mielőtt bevégezném beszédemet, legyen szabad egy rövid megjegyzést tenni azon beszédre, a melyet minapában, mielőtt szétoszlottunk a húsvéti szünidőre: igen t. miniszterelnök úrtól szerencsénk volt hallani. (Halljuk !) Engem, megvallom, az igen t. miniszterelnök ur beszédének vége igen meglepett, és én megvallom, engem örvendetesen lepett meg, mert beszédének egész tartalmából azt következtettem, azt vártam, hogy a vége valami borzasztó propositio lesz, hogy vagy rögtön meg fogja szüntetni tanácskozásunk szabadságát, vagy proponálni fogja a cloturt, vagy más olyasvalamit, vagy azokat a törvényeket, a melyeket mi oly hazafiúi buzgalommal ellenzünk, ő valami extraordinarius módon fogja majd a ház által elfogadtatni. De megvallom, igen örvendettem, hogy nem ugy történt, és ma ugy áll előttünk a beszéd, mint egy tisztán parlamentalis jeles beszéd, melyben ő szabadon, s mint joga, magával hozta, élesen bírálta eljárásunkat. Én ezen beszéd végében annak keresem tanújelét, hogy jövendőben is akármikor politikája a nemzetre valami káros lépésre ösztönözné keblének : hazafisága vissza fogja attól tartani. Ami illeti azon állást, t. ház, melyben vagyunk, én megvallom, hogy ezen eszközt, a melyet mi használunk, hogy t. i. a tanácskozásnak in infinitum meghosszabbításával hiúsítjuk meg az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását : én igen ritkán használandónak tekintem; de mint jogot a maga tisztaságában megőrizendőnek tartom, és én azt hiszem, föl vagyunk hiva mint hagyományt hagyni utódainknak, a jövő országgyűlésre, hogy bármikor megtámadtatnék ezen jog: azt teljes erővel védjék ; mert a mint mondám, ritkán kell vele élni, de midőn a szükség, mint jelenben is, azt magával hozza: abban mindig egy alkotmányt őrző fegyvert fognak találni. (Helyeslés a balon.) Ami szavazatomat illeti, t. ház, én nem szavazhatok máskép most sem, mint szavaztam az atalános tárgyalás alkalmával. Én nem he lyeselhetem csekély véleményem szerint azon nézetet, hogy hát pártoljuk az atalános szavazást, hanem hát nem most. Én azt gondolom, t. ház, hogy bárki szavaz arra az indítványra, mely egyszerre az atalános szavazás mellett tétetett : egyátalában nem kerüli azon risicót, hogy az atalános szavazat most lesz elfogadva. Mindenki tudja közülünk, hogy annak czélja nem egyéb, mint az elvet erősíteni, mint fölmutatni a nemzet előtt, hogy ezen valójában nópjognak védelmezői vannak ezen házban, és hogy bármikor történjék a későbbi időben ezen tárgynak fölvétele : méltán egyszersmind hivatkozás történjék a mostani országgyűlésre. Én tehát őszintén pártolván az atalános szavazást, Madarász József indítványát pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.} Jókai Mór: T. ház! A jelenleg napirenden levő kérdés, t. i. az atalános választási jognak, vagy pedig bizonyos qualificatióhoz kötött választási jognak elfogadása jusson-e érvényre : egyike azon fontos kérdéseknek, melyekben, hogy ha több heti idő elvesz is, nem veszteség. Yitatkoztak a fölött más országokban is és nagy türelemmel. Hogy a jelen választási törvényjavaslat alkalmával e kérdés föl fog merülni, azt a t. minisztérium igen jól tudhatta ; mert ezt tárgyázó kérvények már előre be voltak adva. Ezt egyszerűen agyonszavazni, vagy agyonhallgatni nem lehet, annyival kevésbé, mert e vitatkozás folyama alatt érvek hozatnak föl, melyekre ismét ellenérveket fölhozni kötelesség. Ha tehát a vita e fölött hosszabbra nyúlik: ne méltóztassék ezt annak tulajdonitani, hogy az időt akarjuk agyonverni. Én részemről előre is kinyilatkoztatom, hogy azt az állást, a melyet az épen most szónokolt t. barátom Vukovics Sebő kijelölt, hogy t. i. mi az időt akarjuk kihúzni : a magam részére nem veszem igénybe. Semmi olyan indokot, a melyet t. barátaim már előbb elmondtak, újból elősorolni nem fogok, semmit, ami nem a tárgyra tartozik, elmondani nem fogok. Kötelességemnek tartom azonban szót emelni, és e tekintetben nem fog genirozni a miniszterelnök urnák a húsvéti ünnepek előtt tartott berekesztő beszéde, sem pedig annak az igen finomul államférfiúi modorban tartott beszédnek magasabb magyarázata, amit későbben Török Sándor ur valószínűleg igy előre berendezett maneuverből közrebocsátott (Nagy derültség) még pedig, jelen nem lévén, a mint a gyorsírói tudósításokból látom, a jobb oldalnak atalános tetszése mellett. (Nagy derültség.) Én részemről kinyilatkoztatom, hogy az atalános szavazatjogot nem fogadhatom el. Nem térek azokra a practicusindokokra, melyeket több t. szónok barátom felhozott. Én magát az elvet tagadom. Én tagadom azt, hogy van átalánös