Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

«o *<ő országos ülés április 4.1872. azt mondta, elismeri azt, hogy minden ország arra törekedik, hogy elébb-utóbb minden országban elfogadják az átalános szavazatot; hanem azt jelentette ki, hogy ez időben még nem látja tanácsosnak, hogy Magyarországban ezen elv meghonosittassék. De tegnapi jeles beszéde egész más fordulatot vett; tegnapi igen t. barátom oly argumentummal élt, a mely ha állana : akkor nem most, de soha sem kell behozni az átalános szavazati jogot. Ugyanis t, barátom azt mondja, hogy ő a minoritásoknak jogát megakarja őrizni, és azért nem kivánja bebocsátani az átalános szavazat utján az általa hozandó census alatt maradandó tömeget ; mert azt teszi fel róla, hogy általa elsodortatnék valamennyinek érdeke. T. ház! Én egyátaláoan nem vagyok feltétlen hive azon maximának, melyet Bentham Jeremiás, ki tudvalevőleg igen nagy bölcsész és tőrvénytudó volt, a maga államtudományának főelvéüí jelentett ki, hogy t. i. az államférfi fő törekvése az legyen, hogy a nép lehető legnagyobb részének, lehető legnagyobb boldogitátására törekedjék. Föltétlenül nem irom ezt alá. Annál kevésbé, politikai tekintetben; mert ujabb időben mind tndományilag, mind gyakorlatilag találtattak oly módok, melyek által az átalános szavazat megőrzése mellett a minoritások is képviselve lehetnek. De bár nem vagyok feltétlen hive ezen maximának: még kevésbé lehetek igen t. barátom által felállított azon elvnek, hogy a minoritások jogának megőrzése végett ki kell zárni a majoritás képviseltetését. (Helyeslés a szélső bahn.) Igen t. barátom számokra is hivatkozott statistikai adatok nyomán és ugy látszik, hogy az igen t. képviselő ur Madarász képviselő ur előadása nyomán 7 millióra tette azok számát, kik az átalános szavazat behozatala által a választói jog gyakorlatában részesülnének. Megvallom, én a statistikai adatokat a legcsalékonyabb adatoknak tartom, és egyátalában soha sem tulajdonitok azoknak valami* nagy arithmetikai fontosságot, és igy az, a mit most magam is hozzá vetőleges számítás szerint fogok mondani: szintén csak ily hypothetikus számítás leend. En t. i. alapul vévén azt, hogy minden öt lélek közül egy ember lesz az átalános szavazatnál fogva a választói jog gyakorlására képesítve és Magyarország népessége 15 millióra lévén téve : azt gondolom, hogy az átalános szavazat behozatala által 3 millióra menne a szavazók száma. Emlékszem, hogy többször hallottam Anliában azt mondani, hogyha elfogadtatik az átalános szavazat: akkor 6 millióra megy a tettleg szavazók száma. A 3 millióból az én számitásom szerint azok számát kellene levonni, kik most az 1848-iki törvénynek általam hálával fogadott engedékenysége mellett vagy beírattak, vagy beirandók, vagy beírhatok a szavazók lajstromába, és én a levonandók számát 2 millióra teszem: ugy, hogy az én véleményem szerint az átalános szavazat elfogadása nem eszközölne mást, mint azt, hogy az eddigi 2 millióhoz, még egy millió jönne. Azonban én az argumentum kedveért elfogadom e számot, elfogadom, a mit Madarász képviselő ur nyomán t. barátom mondott, hogy a szavazók száma 7 millióra rúgna, és akkor azt mondom, hogy minél nagyobb a kizártaknak száma: annál igazságtalanabb a kizárás, (Helyeslés a szélső balon) és annál veszedelmesebb a kizárás politikája. (Igás, a szélsző balon). T. ház! Az én t. barátom igen jeles beszédében kijelentette, hogy ő minden osztályt kivan ré ízesíteni a szavazati jogban. Emiitette az iparüzőt, emiitette a kereskedőt, a vallásfelekezeteket és nemzetiségeket. De kérdem — mert kétség kivül mindezen osztályokból, sőt merem állítani mindezen milliónyi individumokból, mind megannyi apró csapatokból kell, hogy összefolyjon azon nagy voks, mely azután a nemzeti képviseletet képezi; — de kérdem, ha ő mindezen osztályokat akarja részesíteni a képviseletben : miért akarja kihagyni épen azt, a mely azon fatális határvonal alatt maradt, melyet húzni fog a census megállapítása által az ország lakosai között. 0 azt mondja, kell, hogy egymást ellensúlyozzák a különböző osztályok. De hogyan ellensúlyozza magát az, mely ki lesz rekesztve? En, megvallom, ezen ellensúlyozás eszményének nem vagyok nagy barátja. En nem szeretem, ha mi az ország népét mindig ugy tekintjük, mint a kik folytonos harczban vannak egymással, a kik nem tudnak egy napig sem élni anélkül, hogy egymásnak hajába ne kapjanak, a kik egymás érdekeit nem tudják előmozdítani, mint a kölcsönös ellenőrködés, vagy ha lehet a kölcsönös kizárás által. Én azt gondolom, hogy egy jól rendezett alkotmányos országban minden osztály, valamint minden egyéniség is a maga jogát és szabadságát nem egymás ellen kell, hogy ellenőrizve, de kell, hogy egymás mellett szabadon és biztosan gyakorolja. T. barátom emiitette, és igen méltán, azon befolyást, melyet a birtokos osztály gyakorol; és én azt hiszem, hogy midőn birtokos osztály befolyását hozta föl: akkor nem érthette épen a 7i telekkel, vagy annál kevesebbel is biró földbirtokos osztályt, hanem értette már a nagyobb birtokosokat; és ő mintegy a számnak aránya által akarván megállapítani a birtokos osztály-