Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

70 4 75. országos ülés április 4. 1872. elvek kifejtésében, hogy maga az úgynevezett seepticctsok iskolája, mely a múlt században nagy szerepet játszott, és. kétséget nem szenved, a felvilágosítás nagy előmozdítója volt: — az sem Franeziaországból eredt, mert Buckle históriájában, melyet sokan ismernek itt a t. házban is, hivatkozik Cousin egyik idézésére mely azt mondja: „le vrai roi du dernier sióele e'est Voltaire, qui á son tour était l'écolier de l'Angleterre" t. i. a scepticusok iskolájának főelvei Angliából keltek által. En egyátalában nem találom helyesnek a francziaországi systemára való hivatkozást, illetőleg összehasonlítást, egyik vagy másik systema jóságára vagy roszaságára nézve. Egyébiránt én azt hiszem, hogy gyengédségből sem kellene sokat hivatkozni a szerencsétlen franczia nemzetre, azon körülmények következtében, melyek ott vannak. Ami illeti magát azátalános szavazást, egész a tegnapi napig ezen oldalon elméletileg alig volt valami felhozva az átalános szavazás ellen, és minden kifogás inkább csak prakticus szempontból történt és különösen két szempontból volt az átalános szavazat megtámadva; az egyik volt a miveltség hiánya, a másik volt a nemzetiségi. Ami az elsőt illeti, t. ház, én megvallom, a miveltség magában oly dolog, melyet kívánni kell minden embernek és a melyet előmozdítani a polgárok közt minden államnak egyik főfeladata. De én mindamellett azt hiszem és élettapasztalásból tudom, hogy a műveltség hiánya nem zárja ki sem a becsületet, sem a józan észt; és én azt hiszem, t. ház, hogy nem helyes épen annyira kicsinylőleg beszólni azokról, kik a műveltség jótéteményeit nem bírják, mint sokan tették közöttünk, a kik gyermekeknek, kisdedeknek, gyámság alatt levőknek, vagy gyámság alá vetendőknek hirdették őket; mert én attól tartok, hogy be fog következni, mit Stuart Miil mondott, kire már többször törtónt e házban hivatkozás, hogy azon állam, mely a maga népét törpévé teszi, habár azt jótékony czélból tenné is : majd tapasztalni fogja tettének káros voltát, midőn nagyokra lesz szüksége és nem fog találni mást, mint kicsinyeket. És én megvallom, t. ház, hogy ha a műveltséget annyira föltétlen lényegnek tartanám arra, hogy valaki szavazatjogot gyakoroljon : akkor én legalább nem tudtam volna megtámadni a belügyminisztert a márezius 7. ülésen azon elhatározottsággal, meíylyel megtámadtatott azért, mivel usurpatoroknak nevezte azokat, kiket a miniszter az intelligentia igen csekély mértéke miatt, a szavazásból kirekeszteni szándékozik; mert én megvallom, ha azt hinné, hogy a műveltség szükséges a szavazatjognak gyakorlására, s e nélkül azt valakinek kezébe adni veszedelmes : akkor én azt vártam volna, hogy a belügyminiszter ur a maga szándékával a vizet az én malmomra hajtja, sőt ragaszkodásom és csodálatom az 1848-iki törvények irányában nem lehetne egészen őszinte, ha azt hinném, hogy a műveltség egyik szükséges föltétele a szavazatjognak; miután tudom, hogy az 1848-ik törvények alkotói a műveltséget szempontul egyátalában nem vették akkor: midőn az általunk most védelmezett qualificatiót behozták. T. ház! Szó van a nemzetiségről, és ez véleményem szerint igen kényes kérdés, oly kérdés, melyet valaha épen ez ország tartott legszentebb kérdésnek. Emlékeznek még sokan azon időre, midőn mondva volt, hogy constitutiót könnyen lehet csinálni; de az egyszer elvesztett nemzetiséget nem lehet helyreállítani. De én megvallom, a jelen esetben ezen aggodalmat nem is láthatni; először azért, mert ezen kérdést akkor lehetne felidézni, ha az eddigi szavazó mind magyar faj lett volna, mert igy kétség kívül újítás lenne azok körébe behozni azokat is, kik más fajból valók. De különben, t. ház, gyanús énelőttem ezen kifogás, mert ugy látom, hogy a nemzetiségi kérdés fölötte kedvező argumentum azok kezében, kik a szabadelvű intézmények ellenzői; {Igás! Ugy van! bal felől.) mert valahányszor szó volt e házban arról, hogy szabad intézmények hozassanak be, vagy a régiek müveitessenek: mindannyiszor hallottuk ezen argumentumot az előre törők ellen felhozni. (Helyeslés bal felől.) Én azt gondolom t. ház, hogy nem helyesen cselekszünk akkor, midőn annyiszor nevezzük ezen kérdést nemzetiségi kérdésnek; még kevésbbé cselekszünk helyesen akkor, midőn némelyeket kép viselőtársaink közül, úgyszólván elfogadott nevezettel nemzetiségi képviselőknek nevezünk, mert az által mintegy consolidáljuk azok separat állását, mintegy sanctionáljuk, hogy csakugyan nemzetiségi képviselők. En azt tartom tisztelt ház, hogy komoly, elhatározott, bátor nemzetiségi politikát üző kormánynak szabadságot kell ugyan engedni, hogy az illetők nevezzék magukat, a mint tetszik, mindaddig, mig tettleg a törvényt nem sértik; de magunk részéről másnak nem ismerjük őket, mint a magyar polgárok képviselőinek. (Élénk helyeslés bal felől). T. ház! Azt mondják, hogy az átalános szavazat kiterjesztése által ezen nemzetiségi veszély még nagyobbá lenne. E tekintetben megvallom, legyen nemzetiségről, legyen bármi másról is szó : én nem lehetek oly pessimisticus véleményben az emberekről, hogy azt gondolnám, hogy bármilyen roszak legyenek is, a jónak megtagadása mégroszabbá tegye őket. (Helyeslés bal felől).