Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

475. országos illés április 1. 1872. 59 nép erszényét kímélné, a népet majdnem elviselhetlenül terheli: vajon ezen parlament követelhetné-e, hogy a nemzet tisztelettel viseltessék irányában. (Helyeslés bal felöl.) Még egy másik kérdést is teszek, szintén abstraet formában. JSTem szenved kétséget, hogy a parlament tagjainak fő kelléke az, hogy mind személyükben, mind pedig testületileg a nemzet előtt becsülettel bírjanak; e kellék mondom az, hogy önérdeket ebben a házban ne keressenek.^ És én azt gondolom t. ház, hogy ha valaki éltének különböző utain vagyont szerez, és ambitiójának tartja azt, hogy ezen házba, mint képviselő, belépjen: ez ugy gondolom, igen jogos, méltányos igény; de ha maga ezen ház oly helylyé találna változni, mely helyen szabad lenne anyagi érdekek keresése, anyagi érdekek megnyerése és terjesztése: azt gondolom t. ház, hogy ezen cselekvés és ezen jellemek által oly homlok egyenest ütköznék bele a parlamentalismusnak magának legelső feltételébe, hogy tanácskozni nem lehetne, ha a nép tőle megvonná bizalmát és tiszteletét. (Helyeslés a bal oldalon.) De engedje meg a t. ház, hogy azon állításra, hogy nem mi rontottuk a parlamentalismust, hanem hogy annak rontása a másik oldalról eredt: egy két nem abstraet, hanem concret állítással feleljek. A t. ház emlékezni fog az ezelőtt 3 évvel történt képviselőválasztásra. Akkor történt az legelőször, hogy a túloldal legnevezetesebb férfiai részéről azon nyilatkozat tétetett, és azon nyilatkozat később a párt minden orgánumaiban mintegy czáfolhatatlan axióma emeltetett fel tan gyanánt, hogy az ellenzék, hogy ezen párt nem kormányképes. Ez annyit tesz, hogy ha bár az ellenzék valaha többségre jutna is: kormányra nem juthatna. Pedig én azt hizem, hogy alkotmányos országban minden pártnak, mely nem antidynasticus: joga van, mihelyt többségre jut, a kormányt átvenni. Tehát midőn mi e rendszert, mely a kormányból pártőröksóget akar csinálni, mely kizárna minden fejlődést, minden alkotmányos rivalitást a pártok között és lehetetlenné tenné, hogy alkotmányos parlamenti utón valaha kormányváltozás történjék, mondom, ha mi ezen rendszert akarjuk gyöngíteni, s ha lehet erejéből kifosztani: vajon cselekszünk-e a parlamentalismus ellen ? vagy pedig épen utat tőrünk arra, hogy a parlamenti rendszer lehetségessé váljék nálunk? (Helyeslés bal felöl.) Még egy más adatom van a parlamentalismus coneret életéből. Azt gondolom, hogy a parlamenti rendszer meg volt ingatva akkor, mikor a kormány hivatalnokok mint képviselők e házba beléptek. Ez által meg volt szüntetve azon függetlenség, melyet minden követ kell, hogy magának követeljen a kormány irányában. Már pedig én azt hiszem, hogy a hivatalnoknak nemcsak nem lehet függetlennek lennie; de nem is kell. Mert egyenesen azért van az ország, az állam szolgálatában, hogy teljesítse azon rendeleteket, melyekért a miniszter felelős. T. ház, ez egyébiránt nemcsak a parlamenti függetlenséget sérti; hanem egyszersmind a legvastagabb visszaélésnek is nyit kaput. Mert minden alkotmányos országban az úgynevezett pluralisták, kik több hivatalt viselnek : a legnagyobb megelégedetlenség tárgyai voltak azok részéről, kik a parlament tisztaságát pártolták. (Helyeslés bal felöl.) Végre még egy adatot hozok föl, és ez a mi jelen tanácskozásunk. Vajon megegyez-e az egy parlamenti miniszter eljárásával, midőn azt mondja: vagy keresztül fog menni e két törvény, melyet én saját politikai nézetemből, anélkül, hogy az ország ez iránt nyilatkozott volna, a ház asztalára tettem ; vagy ha e két törvény keresztülvitelében akadályt találok : akkor minden más törvényt, bármint kívánja is az ország annak létrejöttét, meg fogok akadályozni ? (Helyeslés bal felől.) ítélje meg a t. ház, melyik oldalról történt és folytattatik a parlamenti rendszer megrontása. Hogy közelebb lépjek azon vitához, mely itt saját kebelünkben honos: t. barátom Tisza László különbséget tett a franczia ós az augol systema közt és azt monda, hogy ő nem követi a franczia systemát, melyet ő az átalános szavazattal azonosított, hivatkozván azon szerencsétlen eseményekre, melyek Francziaországban kifejlettek. T. ház ! bátor vagyok kijelenteni, hogy a mennyiben korlátolt ismereteim nem csalnak, a szabad alkotmányos formákban franczia rendszer nem létezik; létezik csak ezen két rendszer: az amerikai és az angol. Mind az átalános szavazás, mind az emberi jogok megösmerése sokkal elébb történt Amerikában, mint Francziaországban; — mert az amerikai constitubió, mely előbb lett, mint a franczia nagy forradalom: már a fejezetén viseli czimül az emberi jogok leírását; és az átalános szavazás sokkal előbb gyakoroltatott Amerikában, mint Francziaországban, s hogy a parlamentalis formákban is a franeziák csak utánzói voltak ismét az angol rendszernek : az is tény. Én azt hiszem, annyire illeti ezt a két nemzetet, — az amerikai meg az angol nemzetet — a vezetés szerepe, a politikai nézetek ós