Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475
68 175 országos ülés április 4. 1872. az át alános szavazatjog és a census közt egy külön vitatkozást nyitottunk. Tegnap igen helyesen jegyezte meg Mocsáry Lajos t. képviselőtársam, hogy ezen szóbanforgó törvényjavaslatnak minden része egy organicus egészet képez és azért mindegy, hogy valaki akár a czimnél, akár a most szavazat alatt levő elvszónál, vagy bármely más szakasznál szól, mindig ugyanazon tárgy körül fog beszélni; mert ugyszólva, a czim, előszó ós egyéb szakaszok mind csak egy-egy szeme azon láncznak, melylyel a szabadság összeszorittatni czéloztatik. Nincs szükségünk arra, hogy az egész műbe betekintsünk: annak egyes része elegendő arra, hogy megismertessen bennünket a műnek természetével, mint valaha a régi Görögországban azon háztulajdonos, ki el akarta adni házát, házának faláról egy téglát rántott le és elvivén azt a vásárra, ugy mutatta a vevőknek: ime, ezen darab kőből ítéljétek meg házam falait; ugy a másik rész, az átellenben ülő igen t. képviselőtársaink előmutathatják akár a czimet, aKár az előszót, már ismerjük művöknek ezéljait s törekvéseit. Igen csodálatos, t. ház, hogy ezen országban a legújabb idő alatt annyi közönyösség mutatkozott, a létezett, a birt jogok és szabadságok védelme mellett, — mert hiszen ma ugy állunk, hogy a másik párt ellenében egy létező jog megtámadása ellen emelünk szót, — mondom oly közönyösség mutatkozott, hogy egymásután majd a municipalis jogokat, majd a birói választást, majd pedig, mint legújabban történik, az alacsony választói qualiíicatiót is oly közönyösen dobják el; holott a példa bizonyítja, hogy a nemzetek azon szabadságot, melyet már birtak, még akkor sem, mikor annak talán veszélyes következéseit érezték, oly könynyen dobják el maguktól. Régi példa: „potior periculosa libertás quieto servitio" ; s e régi példa mellett én egy legújabb példát hozok elő egy nagy szabad nemzet történetéből, t. i. Amerikából, s annyival inkább teszem azt, hogy felismerjük azon sajnos jelenetet, mely ezen tanácskozás alatt fölmerült, hogy azok, kik megtámadják a szabadságot, Amerikára hivatkoznak, s ezáltal legalább alkalmat nyújtanak arra, hogy helyreigazítva tévedéseiket, Amerikának példáival és történetével erősítsük azon ügyet, melyért ma küzdünk. T. ház, köztudomású dolog az, hogy Amerikában a felszabadulás után az elfogadott alkotmány szerint, az úgynevezett statusok, az unió egyes részei végtelen nagy előjogokkal birtak, nemcsak külön törvényhozással, külön belső administratióval ; hanem külön militiával, sőt magát a kegyelmi jogot is minden status külön gyakorolta. S ezen nagy szabadság, ezen számos jogai az egyes statusoknak tették lehetővé azt, hogy ezelőtt 11 évvel kifejlődött oly nagy mértékben a háború, a sclavtartó statusok s a többi statusok közt Észak- és Dél-Amerikában. Nem szenved kétséget, hogy azon erő, melyet a déli statusok birtak, onnan volt merítve, hogy ezen jogok annyira voltak kiterjesztve a statusokban. S mit tett az amerikai köztársaság ? miután milliókat pénzben s egy pár millió emberéletet szánt és feláldozott arra, hogy a szövetséget helyreállítsa: azt gondolják önök, hogy a békének helyreállítása után azon eszközt megrövidítette, a mely lehetővé tette a belső helyreállítást? Nem! sőt egész teljességében meghagyta ugy, mint volt a háború előtt, nemcsak azon statusokban, melyek hivei voltak az uniónak, hanem lassanként azokban is, a melyek a háború alatt ellene küzdöttek, t. i. lépcsőnként a szerint, a mint lehetett a háború állapotát megszüntetni, ugy hogy most ép oly állapotban vannak a statusok jogai, mint voltak a forradalom előtt. T. ház! A legújabb időben, jelesen ezen néhány heti tanácskozás alatt, azon vád volt emelve ezen rész ellen, hogy mi a parlamentalismust rontjuk. Ez kétségkívül igen lényeges vád volna oly párt ellen, mely mióta existál, mindig a parlamentalismus behozatala és megerősítése mellett küzdött: ha ez most egyszerre ennek megrontására fordítaná erejét. T.ház! engedje meg, hogy egy két, abstract formában fölállítandó kérdéssel bátor legyek azon kérdést intézni a t. házhoz: vajon rontjuk-e a parlamentalismust akkor, mikor azon systemát akarjuk rontani, melyet az átellenben ülő t. többség Magyarországban inaugurálni kíván? Az nem szenved kétséget, és a parlamentalismus alapelvei közé tartozik, hogy a többség hozzon határozatot, hogy a többség határozatainak a kisebbség kell, hogy engedjen, és hogy a többség kétségkívül és vele az egész parlamentalismus, az egész ház, tisztelettel bírjon a nemzet előtt; de minden jognak és igy ezen jog tiszteletének is vannak föltételei. A parlamentnek tiszteletben tartása attól függ, hogy mennyiben teljesiti parlament a maga kötelességét. A parlamentalismusnak kötelessége, hogy törvényhozói működésében járjon el ugy, hogy szentül tartsa szem előtt a népjogoknak őrzését, és hogy a nép vagyonát a túlterhelésektől menten tartsa. És én kérdem, , — s ezen kérdést, mint mondám, méltóztassanak csak abstract formában fogadni, — ha találkozik oly parlament, mely hátat fordítva ezen kötelességének, a helyett, hogy ezen jogokat védné, azokat cson[ kitja, viszszavonja a néptől, a helyett, hogy a