Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

475, orer.ágos üiés április 4. 1872. 65 Meg kell jegyeznem, hogy az aláiró közt több jobboldali választó van. (Helyeslés a szélső lal oldalon.) Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Horn Ede : T. ház! Szab. kir. Pozsony városa ellenzéki választói hétfőn nagygyűlést tar­tottak, melyben egyhangúlag elfogadtatott a többi közt azon indítvány, hogy a nagyon t. országgyűléshez kérvény intéztessék a ezélból, hogy mind a választási törvényjavaslatot, mind az öt évi országgyűlés tartamáról szóló tör­vényjavaslatot félretegye. Yan szerencsém ezen kérvényt, mely a jelen volt 500 polgár nevében a gyűlés elnöke és jegyzője által alá van írva, a t. képviselőház asztalára letenni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Almásy Sándor : Van szerencsém Visz­nek község lakóinak kérvényét bemutatni, mely­ben kérik, hogy az 1848-ki választási törvény módosításáról szóló és az országgyűlésnek 3 év­ről 5 évre leendő kiterjesztését czélzó törvény­javaslatok törvényerőre ne emeltessenek. Vidacs János: Van szerencsém ős Buda lakóinak kérvényét bemutatni, melyben kérik, hogy az 1848-ki választási törvény mó­dosításáról szóló és az országgyűlésnek 3 évről 5 évre leendő kiterjesztését czélzó törvényjavas­latok törvényerőre ne emeltessenek; továbbá Hut­ter András pancsovai lakos szitás mesternek kérvényét , melyben az 1848. évi szabad­ságharcz okozta vagyoni tönkrejutása követ­keztében könyör - adományért esedezik; végre ugyancsak ős Euda város lakóinak kérvényét, melyben a budai vár és környéke erődítéseinek mielőbbi eltávolítását kérelmezik, hogy az által a gátolt magán- építkezések valahára megkezdet­hessenek, valamint Buda városa szépülésében és terjedésében ne gátoltassék és egyszersmindBuda­Pest testvér városok nyílt városoknak nyilvánít­tassanak. Elnök: Mindé kérvények a kérvényi bi­zottsághoz utasíttatnak. Horn Ede: Az igazságügyminiszter úr­hoz van interpellatióm. A vita folyamában, mely már néhány hét óta tart, igen gyakran említe­tett fel a parlamentalismus, s hivatkozás tör­tént főkép Angolországra, mely a parlamenta­lismust oly nagyra becsüli, s ép a parlamen­talismus épen tartásának köszönni politikai fejlődését, nagyságát. Méltányolni tudom, akár igazi, akár látszólagos legyen a ragaszkodást a parlamentalismushoz; de azt gondolom, hogy jó volna arról is megemlékezni, hogy van egy dolog, melyet még Angolországban is a parlamentalis­mus ezen szülő földjén elébe teszik a parlamen­ealismusnak, s ez az egyéni szabadság, a jog­tgyenlőség. Hogy, fájdalom, minálunk mind az KÉFv. H. WAPIÓ 18|-| sxrv. egyik, mind a másik gyakran csak írott malaszt marad : ezt a mindennapi tapasztalat eléggé ki­mutatja. De a mi legfájdalmasabb: ez az, hogy nem­csak a vidéken lehet tapasztalni oly tényeket, melyek mind az egyéni szabadság, mind a jog­egyenlőséggel homlokegyenest ellenkeznek, hanem még a fővárosban is akadunk ilyenekre. Legjel­lemzőbb és legszomorúbb példa pedig erre az, a mi már elhiresedett úgynevezett munkás össze­esküvés ügyében történik. Talán emlékezni fog még a t. ház, — ámbár már 10 hónapja múlt,— hogy a múlt tavasz végén a pesti főkapitányság, a mely különben oly rövid látó és oly nehezen mozog, midőn bizonyos játékbarlangok vagy más gyanús házak kikutatásáról és elnyomásáról van szó: ezen főkapitánynak sikerült a múlt tavasz végén felfedezni, vagyis inkább feltalálni egy nagy munkás összeesküvést, melynek czélja nem kevesebb lett volna, mint néhány munkás ta­noncz által Buda várát bevetetni, s Buda-Pesten felállitani az internationál és vörös köztársaság első fiók intézetét, mert a főszékhely Zágrábban lett volna. Bármilyen nevetségesnek látszott már akkor ezen felfedezés, vagy feltalálás, és bármily alap­talannak bizonyult is be azóta: még is igen szo­morú következményei voltak, mert nem kevesebb mint 43 munkás foggatott be, s hónapokon át tartatott fogságban, 31 mégis ezen 43 befo­gott munkás közül szabadon bocsátatott néhány hónap múlva minden Ítélet, s anélkül, hogy tudták volna ők, s anélkül, hogy tudná még ma is a közönség, milyen bűnnel vádoltattak. 8 más munkás néhány hónappal később cautió mellett szabadra bocsájtatott," de 4 ezen munkás közül, és pedig: Farkas Károly, Irlinger Antal, Kül­földi Victor és Politzer Zsigmond urak még ma is fogságban tartatnak, sőt az egyik bőrtönből a másikba kurczoltatnak, minden ítélet és saját­képpen! kihallgatás nélkül; sem ők, sem a kö­zönség nem tudja még eddigelé, milyen a bün, a melyet elkövettek volna. Nagyon világos ma, hogy összeesküvés nem is létezett, hogy nevet­séges ilyes valamiről szólani ; azon idő óta Eu­rópában a legnagyobb és a legbehatóbb tárgya­lások folytak az internationale és a köztársaság ügyében, elég lesz felemlítenem a versaillesi hadi törvényszék előtt lefolyt pereket, azokat a mik Berlinben történtek, és a bécsi pert Scheu és társai ellen, s végre azon nagy pert, mely né­hány nappal ezelőtt Drezdában folyt le, Lieb­knecht és Bebel ellen. Mindezen tárgyalásokból kiderül s világosabb a napnál, hogy az interna­tionale, vagy a vörös köztársaságnak a legkisebb összeköttetése sem volt Magyarországgal, hogy tehát Thaisz főkapitány ur felfedezése vagy fel­9 i

Next

/
Thumbnails
Contents