Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

gg 475. országos üU* április 4. 1872 találása csupa koholmány volt. És mindennek daczára a megnevezett 4 munkás még ma sem tudja, melyik azon nagy és súlyos bűn, melyért be van fogva. Ezen négy nagy bűnös közt, kik az ál­lam bátorságát és biztonságát veszélyeztetné van, két fiatal ember, a ki alig érte el a 20-ik évet. En azt gondolom, sőt bizonyos vagyok benne, ha ezen elfogottak lettek voloa más osztálybeli tagok, és nem épen munkások: sohasem merték volna ezeket 10 hőnapon át minden ítélet, min­den ok, és minden kihallgatás nélkül letartóz­tatni. Ez teljes kijátszása mind a jogegyenlőség­nek, mind az egyéni szabadságnak. T. ház ! Midőn itt minden napon arról be­szélnek néhány hét óta, hogy habár a néptömeg­nek nem akarják megadni a választási jogot, de a nép joga és szabadsága eléggé biztosítva van a középosztályi törvényhozó és a középosztály­ból vett kormánytagok által; egész jogosultsággal követelheti a munkásosztály, hogy legalább ugyan­azon joga, ugyanazon biztonsága legyen a tár­sadalomban, mint bármelyik más osztálynak; ezt parancsolja a jogosultság, ezt követeli Magyar­országnak jó hírneve. Ennek következtében bátor vagyok az igaz­ságügyminiszter úrhoz következő interpellatiót intézni: (Olvassa.) Interpellatio a t. igazságügyminiszter úrhoz. 1-ször. Van-e a miniszter urnák tudomása arról, hogy a múlt tavasz végén, állítólag állam­és társadalom elleni összeesküvés miatt, befo­gatott 43 munkás közül 4-en, és pedig Külföldi Viktor, Policzer Zsiga, Farkas Károly és Ihr­linger Antal urak maigban fogságban tartatnak, minden Ítélet, sőt minden sajátképeni kihallga­tás nélkül? 2-szor. Szándékozik-e a miniszter ur minél­előbb véget vetni ezen eljárásnak, mely az egyéni szabadság s a jogegyenlőség elveivel homlok egyenest ellenkezik, és mélyen sérti a közérzületet ? Midőn ezen interpellatiót a t. ház asztalára leteszem, bátor vagyok a jelen nem lévő t. igaz­ságügyminiszter urat arra kérni, hogy méltóz­tassék az igazság és az igazságszolgáltatás jó hirnevének érdekében mielébb felelni. E kérelmet pedig annál szükségesebbnek tartom, mivel, ám­bár a nagyon t. igazságügyminiszter ur, ha jól emlékezem, legfiatalabb hivataloskodásában mi­nisztertársai között: mégis egészen elsajátította már legidősb minisztertársainak azon rósz szo­kását, miszerint az interpellatio csak arra való, hogy feleletet ne kapjon az ember. (Derültség.) Csak egy példát vagyok bátor felhozni erre nézve, 8 hónappal ezelőtt, interpellatiót intéztem az igazságügyminiszter úrhoz egy ítélet érdeké­ben, a mely egy idevaló kereskedő javára hozatott Pesten, egy bosniai alattvaló ellen, de a melyet az ottani osztrák-magyar eonsul végrehajtani nem akart. A miniszter ur megígérte ülés után. hogy 2 vagy 3 nap múlva felelni fog, és elkérte tő­lem az okmányokat; az okmányokat átftdtam, feleletet azonban mai napig sem nyertem, az illető kereskedő elégtételt nem kapott; de még okmányai sincsenek a kezében, és ennek követ­keztében nemcsak, hogy a miniszter nem tesz semmit; hanem ő maga sem folytathatja perét, mert okmányai a miniszter kezében vannak. Ezért még egyszer félkérem a miniszter urat, legyen szives ezen rósz szokást elhagyni, főkép az or­szággyűlés végén, és méltóztassék interpellatiomra minélelőbb felelni. Elnök; Közöltetni fog az igazságügymi­niszter úrral. Tisza Kálmán: T. ház! Az eset, melyre mindjárt megteendő interpellatiómat alapítom, olyan ugyan, hogy magába o véve az interpella­tiót csak az ipar-, kereskedelmi és közgazdászati miniszterhez kellene intéznem; de miután azt goa­dolom, hogy ezen eset egy átalános eljárásnak csak egy kiváló nyilvánulása : interpellatiómat az összes minisztériumhoz fogom intézni. (Sálijuk!) Maga a tárgy az interpellatio szövegéből kitű­nik, leszek bátor mindenekelőtt azt felolvasni. (Olvassa): Interpellatio az összes minisztériumhoz. Tekintettel arra, hogy a nem politikai ál­lamhivatalokban levő hivatalnokoktól politikai szereplést kívánni nem lehet; tekintettel arra, hogy az, ha az állam hi­vatalnokai egy vagy más politikai párthoz csat­lakozásra felsőbbjük által — habár indirect utón is — kényszeríttetnek: az a hivatalnokok tekintélyét s bennök az emberi méltóságot sérti; tekintettel arra, hogy ha ezen hivatalos pressio épen a képviselőválasztással szemben al­kalmaztatik: az a választások szabadságát és őszinteségét rontja meg, kérdem a miniszté­riumtól : 1-szőr: van-e tudomása arról, hogy Hil­desheim Ferencz, a debreczeni távirdakerület ideiglenes igazgatója február 18-ára egybehívta a debreczeni távirdai hivatalnokokat, s őket a Deák-párti programm aláírására fölszólitván, ki­jelentette, hogy ő ugyan senkit sem erőltet; de tudatja velők, mint fiatal tisztviselőkkel, hogy az aláírási ív a minisztérium elé fog kerülni, s keservesen fogják tapasztalni {Halljuk! Halljuk! bal oldalon.) a vonakodók vonakodásuk követ­kezményeit, a mennyiben pályájokon nem fognak előre haladni; (Mozgás a bal oldalon.) s egyszers­mind utasította az illetőket, hogy a Deák-párfc értekezleteire eljárjanak és a választásokban te-

Next

/
Thumbnails
Contents