Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474f

^g 474. orezágos filés a hogy meg van kötve a jelen többség nem a I szabadság-párt állása által; hanem azon kiegyezési alap folytán, mely némileg múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy bizonyos nagyon divergens tendentiákat saját pártja koréba gyűjtsön, hogy azáltal magának a többséget biztosítsa. Ez gátolta a jelenlegi többséget is, és igy gátolva lesz minden parlamentalis párt a maga többségi jogának gyakorlásában, ha azon alapon áll, melyet az átaláuos szavazatjog magával hoz. Másodszor tekintetbe kell venni azt, hogy mindaddig, mig a tömeg a politikai tárgyakkal foglalkozni kellőkép nem fog, mindaddig, mig más részről teljesen, — a mint az szükséges — nevelés által a napi kérdések iránt fogékonyságra képesítve nem lesz: mindaddig két factor bír a tömegre az átalános szavazatjog alapján nagy mértékben befolyással: a kormánynyal egyesült aristo- és plutokratia és ellenlábasa a demagógia, ezek tulsulyoznák jelenleg a választásokra befolyással biró szavazatokat. Nem áll, mint azt Madarász t. képviselőtársam állította, hogy t. i. 6' vagy 7 millió uj jogosult jönne a mostani sz avazókhozj; hanem azt igenis gondolom, hogy kétszer-háromszor annyit tenne, mint a mennyi van. (Egy hang a szélsőbal oldalon: At nőket is hozzá IceÜ számítani!) A nőket? én a nőket nem értettem, csak a férfiakat, ésazértmondtam, hogy kétszer háromszor annyi választó lenne, mintamennyijelenleg van,s igy oly többség hozatnék létre, melynek magatartásáról előre határozott véleményt mondani nagyon nehéz ugyan, de azok után, a miket tapasztalni szerencsénk volt az országban a választásoknál, merem állítani, hogy azokra nézve csak kétféle nézet lenne irányadó. Az egyik a kormánynyal azon esetben bizonyosan szövetkezendő plutokratikus és aristokratikus befolyás, ez mindenesetre igen nagy mértékben volna képes behatni ezen jogokkal felruházott osztályra. Nem tartom azt, a mit Mocsáry t. barátom tart, hogy a megvesztegetés sokkal nehezebb lenne, hanem azt tartom, hogy sokkal drágább lenne, és ha sokkal kevesebben volnának is képesek megkísérlem a megvesztegetést: mint most, de a megvesztegetés épen ugy megvolna mint jelenleg, sőt nagyobb mérvben, a mennyiben most a választók egy nagy része vagyonos és képzett, akkor pedig azon rész sokkal csekélyebb arányban állana azokhoz, kik inkább ki vannak téve a megvesztegetésnek. Láttuk azt most is, hogy a hol nagy mérvben űzik a megvesztegetést, ott azok is részesülnek a megvesztegetés áldásaiban, kiknek nincs szavazati joguk; mert nem mindig csak azokat látják el, kik szavazattal birnak, betódul és részesül mindenki a megvesztegetés áldásaiban. április 3. 1872. Tehát most is látjuk mintegy előjátékát annak, a mi akkor nagyobb mértékben fogna előállani. Az egyik befolyás a plutocratico-aristokraticus lenne, mint mondám, a másik befolyás ennek épen ellenkezője, mely magát hordóról szokta érvényesíteni, szónoklatokban, mely a tömegekre hangzatos szavakkal annyira szokott hatni, hogy azok nem képesek megállani ott, hol a józan észnek megállani kellene, és hajlandó a gátokat túllépni. Mindkettő veszélyes mind az országra, mind a parlamentre; de veszélyes volna még a szabadságra is. Mert véleményem szerint a szabadságra nézve ma már nem annak ellenségei veszélyesek: sokkal veszélyesebbek azon barátai, kik azt tulságra viszik. Az terel legtöbbeket a szabadság elleneseinek táborába, hogy sokan kénytelenek a tulságok folytán attól félni, hogy a beállható körülmények sokkal veszélyesebbek reájok nézve, mint netán némi jogaiknak megcsonkítása. Es én félek, hogy Magyarországon is azon állapot állana be, hogy igen sokan a szabadság valódi barátai közül, mivel a rendet féltik : kénytelenek lesznek azon párthoz csatlakozni, mely nekik a rendet biztosítja. T. ház! Ezen nézet, melyet én most tolmácsolni szerencsés voltam, igen sok megtámadásnak szolgált czéltáblájaul. T. barátaim, a kiktől pedig tulajdonképen nem igen távol állok, a mennyiben én a jövőben hiszem, hogy Magyarország azon elvek mellett, melyeket én vallok, oda fog elérni, a hova t. barátaim most mindjárt kívánják juttatni; de mégis ezt én még először a népnevelés terén teendő igen nagy áldozatok által kivánom megelőztetni; mondom, t. barátaim igen sok megtámadásban részesítették nézetemet, melyet én és elvtársaim vallunk. Mondatott itt, hogy minden eddigi hasonló nézet inkább zsarnokságra vezetett; mondatott itt, hogy igen régi tan, hogy a társadalom 2 osztályra osztassék, és pedig az egyik, a kisebb a vezető legyen, a másik, mely a terheket viseli; mondatott, hogy az intézők ellen nagy az ellenszenv a társadalom azon rétegei közt, melyek az intézésből kizárattak. Megengedem, hogy egy argumentumot több mindenféle czélra is fel lehet használni: de igen nagyon csalatkoznám, ha azt hinném, hogy t. barátaim, kik azt mondták, nem tudnak különbséget tenni a közt, hogy ha ezen nézet mellett hozatnak fel ilynemű érvek, és a közt, ha azok a zsarnokság mellett hozatnak fel; és épen azért, mivel magok is tudják a különséget: nem fogok időt venni arra, hogy a különböztetést én tegyem meg, hanem egyszerűen megjegyzem, hogy én még nálunk Magyarországon nem látok oly nagy ellenszenvet azok közt, a kik az inté-