Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

42 171. országos ülés április 3. 1872. föntartására, hanem családja számára is: az egy kicsit máskép gondolkozik még az átalános szavazatjogról is, hogy vajon eladja-e szavazatát, mely még az ő földjét is osztály tárgyává teheti. (Derültség a jobb oldalon.) Ez az, oka, t. háí,, a mit az ember, ha higgadt vérrel meggondol, miért nem akar minden áron liberális lenni, hanem a józan, higgadt vérű hazafi, ki egy kicsit tovább néz az orránál. Gróf Széchenyi Istvántól, a pesti megyei zöld asztalnál igen sokszor hallottam azon észrevételt, hogy némely embernek politikája 24 órára terjed ki, a másiké 10 évig, a harmadiké 50 évig, de van olyan is, ki egy századig terjeszti ki politikáját, hogy nem akarja azonnal learatni azt, a mit ma elvetett : hanem vet azért, hogy az utókor arassa le. Tehát gondoljuk meg, micsoda lelkiismerettel vállaljuk magunkra a felelősséget hazánk jövőjére nézve az utókornál. Én nem hiszem, hogy azon t. urak, azokért, a kik mellett kardoskodnak, jót mernének állani? Vécsey Tamás: Igenis jót állunk! Halász Boldizsár: Kérem írásban a jótállást ide adni! (Derültség.) Nem hiszem, hogy jót mernének állani, hogy áruba nem lesz bocsátva azon sok millió szavazat; nem lesz ugyan 7 millió, mint Madarász Józsefre ráfogták: mert én ugy gondolom, hogy ez error linguae volt. Lehet, hogy a választások előtt, mint szokás, valaki fellép épen ott, hol a választók többsége oly emberekből áll, kiknek nagyon csekély, vagy épen semmi vagyonuk nincs, s azt mondja, hogy az úristen egyformának teremtett bennünket, minden föld pedig, mint az én juhászom mondotta: az úristené, mire Román képviselő ur is czélozni látszott. Ha tehát igy szól hozzájok valaki: válaszszatok képviselőtöknek, én kicsinálom a föld egyenlő fölosztást: — rettenetes éljent kap. Azt méltóztatik gondolni t. képviselőtársam, hogy ez aztán nem talál pártolásra. {Igaz! Igaz! bal és jobb felől.) Igen helyesen mondotta t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán, hogy mindenkinek megvannak a saját érdekei ; de azon érdekekkel a szegény ember nem elégszik be, hogy talán szerezhet annyi vagyont magának, hogy gyermekeit nevelhesse, és hogy fiából lehet később péld. ügyvéd. 0 ezzel nem elégszik meg, de szeretne azon is osztozkodni, a mi nem az övé. Erre megint tudok egy tényt, a mi nem ugyan velem; hanem egy barátommal, egy mérnökkel történt. Megmondom azt is, hogy hol történt, Pest vármegyében Izsákon történt 1846. és 1847. közt, épen az úrbéri viszonyok rendezésénél, mérvén a mérnök ur a határt, azt mondja neki egy féltelkes gazda, hogy : igaz-e uram, hogy nemcsak az úrbér lesz eltörölve, hanem felosztjuk az urak földjét is í Okos ember lévén a mérnök, nem ellenkezett, hanem igy szólt, hogy bizony, ugy látszik, hogy ugy lesz. A féltelkes gazda kórdezé azután, hogy hát ő mennyit kap. A mérnök mindjárt számítani kezdett, hogy van Magyarországon ennyi hold föld, ennyi ember, hát bizony kegyelmedre jut 3—4 hold a 30 hold földjéből felmaradó 27 hold földjét félosztják a vályogvető czigány között, meg mások között, a kiknek semmijük sincs, akkor meglepetve azt válaszolta a gazda: „de uram nem loptam én azt a főidet." (Hosszas derültség.) A mérnök azt feleié arra: igaz, de az urak sem lopták. „No hát maradjon meg inkább a mint volt" — monda a paraszt. (Derültség.) Ennek az embernek féltelke volt, és mások, a kiknek semmijük sincs: azok óhajtani fogják a felosztást. Rómában mi tartotta fel a respubhkát 1 Az, hogy nem egyénenként, hanem tribusonként történt a szavazás. És most áttérek a respublieára, hogy megmutassam, hogy mi nem sokat gondolunk egymás nézeteivel. Csernatony képviselő ur felhozta, hogy először a respublica, másodszor a nemzetiségi kérdés tekintetéből nem szavazza meg az átalános szavazatjogot. Egyik esetben sincs igazsága ; mert bizonyosan ő maga is hinni fog Montesqieunak, a ki világos szavakban mondja, hogy „Jóllehet, a népfölségben a valóságos egyenlőség az alkotmánynak lelke: ezt azonban oly nehéz feltalálni, hogy a hajszálig valópontosság ezen tekintetben nem épen tanácsos.* Nem sok erkölcsi jóság kívántatik ahhoz, hogy egy fejedelmi, vagy kényszerű országlas föntartsa és megerősítse magát. A törvényeknek ereje az egyikben, az uralkodónak mindig fölemelt karja a másikban, mindent rendben és félelem alatt tart." „De oly köztársaságban, hol a nép igazgat: egy rugóval több kívántatik, ez pedig az erény. „ Mihelyt megszűnik az erény, helyébe a nagyravágyás fogja el azok szivét, kik erre képesek; a fösvénység pedig valamennyiét." Ezt csak azért hozom fel, hogy egyátalában nem áll, mintha az átalános szavazatjog tisztán erkölcs és erény nélkül respublieára vezetne; mert hiszen ez átalában áll, hogy respublika csak ugy állhat fen : ha az emberek nem adják el szavazatukat, azok átalában emberséges, becsületes, takarékos, kevéssel beérő emberek. A mi második állítását a nemzetiségi kérdésnek illeti, noha ezt már Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam is emiitette: én sem hagyom érintetlenül ; mert ugy látszik, hogy azon urak, a kik