Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
, 474. országos ülés április 8 1S72. 39 nem sokat ad, a kinek az átalános szavazatra vonatkozó megjegyzéseit Csernatony képviselő ur felolvasta, mert hiszen az angolok aristokraták stb., bátor leszek a t. háznak szintén e tárgyra vonatkozó néhány idézetet felolvasni. Lesz köztük: görög, római, német és franczia is. Talán a t. képviselő úrra ez idézetek jobban fognak hatni, mintha csak holmi angol citatiókat hall. Példának okáért, — Bentham, — mert utoljára is az államtudományban nevezetes férfiakra csakugyan kell hallgatnunk, mert ugy gondolom, hogy országunk még nem jutott el oda, hogy az- államtudományokban másoknak például szolgáljon, •—• tehát Bentham igy szól: ,,Ha a nemzeti képviselet fölött politikai elméletet alkotnak, mindenhez ragaszkodván, mi ezen eszme természetes következményének látszik : — csak hamar annak bebizonyításához jutnak, hogy átalános szavazati jog fölállítandó. Hogy ha e kérdést a hasznosság elve alá vettük, nem kell a szó felett vitázni, hanem csupán az eredményt tekinteni. Mikor a törvényhozó gyülekezet megválasztásáról van szó: a választási jogot csak azokra kell ruházni, kiket annak gyakorlására a nemzet bizalmával biroknak ítélhetni. A nemzet bizalmát nem bírhatják azok, kikről a politikai feddhetetlenséget s kellő ismeret fokát fel nem tehetni. A politikai feddhetlenséget fel nem tehetni azokban, kiket a szükség az önárubabocsátás kísérletének tesz ki, kiknek állandó lakásuk nincs, kiket az itéiö birószék törvény által meghatározandó bizonyos bűnök miatt bélyegzett meg. Az ismeretek kellő fokát fel nem tehetni a nőkben, kiket a nemzet dolgai kezelésétől házi állapotuk távol tart, gyermekekben s bizonyos éveket még el nem ért növendékekben, s azokban, kiket a szűkölködés a nevelés első elmeitől is megfosztott." T. ház! Ezek azon elvek, melyek itt vitattatnak, és azt csudálom, hogy maga az indítványozó, t. Madarász képviselő ur, de mások is, kik az átalános szavazat mellett vitatkoznak; mégis bizonyos feltételeket, bizonyos qualificatiot kötnek hozzá. Igaz, hogy Madarász képviselő ur csak 20 évet és feddhetetlenséget kíván; de már példának okáért Vécsey Tanács képviselő ur azt mondja, hogy nem adja meg a szavazati jogot a cselédeknek és egyátalában azoknak, a kik függésben vannak, s igy tovább. Hiszen a census sem egyéb, t. ház, mint azt igen helyesen magyarázta Ghyczy Kálmán képviselő ur, mint egy bizonyos qualificatió. Én is elismerem, hogy mindenkinek, a mint megszületett, megvannak az ő emberi jogai; de az isigaz, hogy bizonyos eseményeknek kell közbe jönni, hogy azokat élvezhesse; például 24 év előtt senki sem rendelkezhetik szabadon birtokával. Mindenkinek joga van ügyvédi diplomát szerezni; de azt nem születésénél fogva nyeri. A fiúnak is virtuális joga van születése napjától kezdve apja birtokára, de be kell várni a szülék halálát, hogy azt bírhassa. 1848 előtt a nemesnek megvolt a birtok képessége ; — de, hogy birtoka is legyen: azt meg is kellett szerezni. Ilyennek képzelem én t. ház a szavazati jogot, melytől az állam jövője van feltételezve. Igen helyesen jegyezte meg Ghyczy képviselőtársam, hogy ha túlsúlyra vergődnek azok, kik semmi vagyonnal nem birnak: akkor a vagyonnal bírók ellen oly többséget alkothatnának, hogy az aztán igen könnyen, nem mint Csernatony t. barátom mondta, respublieára, hanem demagógiára, communismusra, lex agrariára vezetne. Ez az, mi engem oda irányoz, hogy meggondoljam, — mert nagyon meg kell gondolni, hogy a törvényhozás jogát, — kiknek kezébe tegye le a nemzet. Hiszen egy meghatalmazó levelet egy ügyvédi megbízást is, meggondoljuk, hogy kinek adjunk ; pedig itt csak egyetlen ember saját jogai fölött intézkedik, hát mikor egy nemzet jövőjéről van szó : akkor hogy lehetne a nemzet ügyei intézését oly egyénekre bizni, kiknek kellő műveltségük belátásuk nincs és kiket mint a felolvasott idézetből látszik, a szűkölködés oda kényszerit, hogy választási jogukat eladják. Én idézni fogok 1848-ból egy ide vonatkozó csattanós példát. Akkor még törvényes szokás volt, hogy a törvényeket községenként publicáltatta ki és meg is magyaráztatta a vármegye. Velem történt, hogy Pestvármegye egyik községében, melyben egészen úrbéres birtokosok voltak, nem akarom megnevezni, az 1848-ki törvényt publicálva elmondottam, hogy minő gyönyörű jogokban részesittettek, hogy nemcsak az úrbér van megszüntetve; hanem más, nevezetesen a választási jogokban is, mely eddig a nemesség kiváltsága volt: részesülnek; de azt tettem utána: igen kérem önöket, ne sajátítsák el azon szégyenletes szokást, melyet a nemesség egy része gyakorolt, hogy t. i. egy-két iteze borért és néhány frtért eladta szavazati jogát. És ime mi történt 1 ? Egy tisztességes fél telkes öreg gazda előállott és azt mondta: Tekintetes táblabíró ur, hát minket, felszabadult volt jobbágyokat most nem illet meg azon kis accidentia és mulatság, mely eddig csak a nemeseket illette meg? Azt feleltem erre: Igenis, megillet édes barátim; de ennek az lesz
