Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

38 4 74. (rrsiúgos ülés április 8, 1Ü72 ellenvetés inkább kíméletes rámutatás családi helyzetűnk zilált állapotára, hazánkban a test­véri egyetértés sajnos hiányára. En részemről szintén kímélettel kivánok e sajgó sebhez nyúlni; de hasonlólag azon orvos­hoz, ki helyes diagnosist tett, alaposan merem azon prognosist tenni, hogy e seb ha ujabban és ujabban föl nem tépetik, a kölcsönös jó aka­rat és testvéries egyetértés enyhítő gyógyszere alatt vajmi hamar be fog hegedni. E seb, miként azt előttem szóló t. képviselőtársam és barátom is monda, hogy nem veszélyes és czélt tévesztenekmind azok, kik annak veszélyességével bárkit is rémíthet­ni hisznek, s ezeknél csak azok követnek el sajnosabb hibát, kik annak veszélyességével önmagukat is ámitják. De, t. ház, hogy tovább ne időzzem e tárgynál, áttérek az ellenvetések másodikára. A másik ellenvetés, nézetem szerint, még kevésbbé nyugízik szilárd alapokon. Az mondatik ugyanis, hogy a nép nem elég civilisált arra, hogy az átalános szavazatjogot ko­moly következmények nélkül gyakoroltathassa. Ugyan kérdem azoktól, akik ezt állítják: vajon a civilisatiót szabadelvű intézmények előfeltételé­nek tekintik-e ? Azt hiszik-e, hogy a civilisátió hozta létre a szabadelvű intézményeket? Én megvallom, ellenkező meggyőződésben vagyok, s erős hitem, hogy épen a szabadelvű intézmények által fejlődött szabad szellemi tevékenység hozza létre a civilisatiót. Rombolják le önök a szellem haladása elé emelt gátokat, és ugyanakkor egyengessék annak útját szabadelvű intézmények által és látni fog jak, hogy a civilisátió meglepő gyorsasággal fogja nemzet minden rétegét áthatni.Legyehszabad egyéb iránt állitásom bebizonyítására példát is idéznem. Tekintsünk Európa keleti részére, Magyar­országot is ideértve és mit tapasztalunk ? Azt, hogy azon államokban, hol az autokratia és absolu­tismus a szabadelvű intézmények létrejövetelét gá­tolja: a civilisátió vagy nem, vagy csak hosszú és SZÍ­VÓS küzdelmek után tud életre vergődni. Ellenben te­kintsünk nyugat felé, tekintsünk főleg Észak­Amerika egyesült államaira, még nincs 100 éve, hogy ezen vallási szakadárok, politikai számű­zöttek- és menekültekből, kalmárokból, kalózok­ból és az emberi társadalom kebeléből kitaszított szerencsétlenekből, tehát a legkülönbözőbb elemek­ből alakult néptömeg, széttépve a gyarmati alá­rendeltség bilincseit, rögtön oly államnak veté meg alapját, mely ma a civilisátió és hatalom tetőpontján áll. Vajon mi szerezte meg az egye­sült államoknak a civilisátió és batslom ezen fő­lényét, Bizonyára nem más, mint a szabadelvű intézmények azon nagy mértéke, melylyel ezen állam magát felszabadulása korszakában ellátta. Ezek után alig hiszem, hogy kételkedjék valaki abban, hogy ha azt óhajtjuk, hogy a civilisátió áldásthozó országa hozzánk is minél elébb el­jöjön : annak útját szabad intézményekkel kell előkészíteni. Én ezen intézmények egyik legnevezetesbikének tartom az átalános szavazati jogot; kövessük e tekintetben az Egyesült Államok példáját. Adjunk e sokat szenvedett nemzetnek hasonló intézménye­ket, adjunk minden aggodalom nélkül és minden tő­lünk kitelhető bőkezűséggel: és akkor vajmi hamar fogjuk nagy örömünkre tapasztalni, hogy a roppant haladás, melyet e jó indulattal és ritka értelmi­séggel megáldott nemzet a civilisátió terén tanu­sitand, bámulatra fogja a müveit világot ragadni. Azt hiszem, t. ház, hogy az előadottak után sikeresen bebizonyitottam, hogy az átalános sza­\ azatjog meghonosítása épen a civilisátió érdekében elodázhatlan szükség s hogy azon indokok, melyek a honosítás időszerűsége ellen felhozatnak : nem nyugszanak eléggé szilárd alapon. Ennélfogva szemben a miniszteri törvényjavaslatnak szőnye­gen levő kikezdésével, annál melegebben párto­lom a Madarász József képviselőtársam által beterjesztett indítványt. Csanády Sándor: T. ház! Hivatkozva a házszabályok 118-ik §-ára, melyben ki van mondva, hogy tanácskozás tarthatására 100 tag­nak jelenléte kívántatik, miután jelenleg ennyi számmal nem vagyunk : kérem a t. elnök urat, méltóztass® k a házat megszámláltatni. (A képvi­selők gyülekeznek. As időközben bejött képviselők a jobb oldalon a névsor felolvasását sürgetik.) Elnök: Hanem lesz 100 tag: akkor kö­telességem felolvastatni a névsort; ha pedig ] 00 tag lesz : akkor nem kell felolvastatni. (A jegy­zők megszámlálják a jelenlévőket). 100 tag jelen van. Halász Boldizsár: T. ház! Én is azt hittem, mint Helfy képviselőtársam, hogy az ün­nepek után megérkezve, a miniszterelnök urnák ünnepek előtt mondott beszéde talán békésebb szellemet fog e házban előidézni; de már a teg­napi szavazás megmutatta, hogy bizony recidi­vázott a t. jobb oldal, s igy mi is kénytelenek vagyunk recidivázni, azaz beszélni. T. ház! Bizony nem valami kellemes fela­dat, midőn a helyett, hogy üdvös törvények fe­lett tanácskoznánk, kénytelenek vagyunk beszélni azért, hogy az általunk veszélyesnek tartott tör­vényjavaslatból törvény ne legyen. Ezt előre bocsátva kijelentem, hogy miután én előttem szóló Ghyczy Kálmán képviselőtársam­nak érveléseit magamévá teszem: igen nehéz hely­zetben vagyok; mert azokat ismételni igen bajos. Azonban, miután Kállay Ödön képviselőtár­sam megemlítette azt, hogy arra az angolra ő

Next

/
Thumbnails
Contents