Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
36 474. országos ülés Ai rilist 3. 1872. van arra, hogy a mundirozás örökös változtatására delegatiójuk utján megszavaztassák a szükséges" költséget, minthogy az ingyenes iskolázást behozzák, vagy hogy az elemi iskolák hiányának szégyenteljes helyzetéből kibontakozzunk. De ha önök jogosultaknak hitték magukat arra, hogy a nép által minden műveltségi qualificatio nélküli választókra administratiót ruházzanak: akkor nem tudom, mi jogon tagadják meg önök minden húsz éves törvényes erkölcsű polgártól a képviselőválasztási szavazhatást. Hiszen csak nem akarják önök, hogy a választók Riehandoból s Mill Stuartból dictiózzanak. Nem ez vezeti önöket, hanem a nép iránti bizalmatlanság, és rémképek látása. Vagy t. ház ! azért ne szavazzuk meg az átalános szavazatot, mert nemzetiségi kérdéseink vannak? Hiszen ha nemzetiségünket csak igazságtalanság tartja fön : akkor már ma nincs nemzetiségünk, mert bizonyára az csak addig létezik, a mig a kérdéses lavina meg nem indul, hogy eltemesse azt. Vagy ha ez nem ugy áll, a mint én hiszem: akkor az ellenünk való ingerültséget, ha folytonosan szítjuk, helyesen teszünk-e? Vagy azt gondoljuk, hogy a XIX. században a nemzetiségi követeléseket elnyomhatjuk? Vagy ha ugy tetszik, azt hiszszűk, hogy e rajongás múlékony s maguktól el fognak múlni? Ez téves eszme. E nemzetiségi kívánalom olyan, me]y csak akkor folyhat rendes mederben, ha kielégíttetik. De bármiként isiegyen t. ház: tagadom azon okoskodásnak ugy igazságát mint politikai helyességét. Igazságát a beszédemben már elmondott okoknál fogva, politikai helyességét pedig azért; mert azt hiszem, hogy igen téved az, ki azt hiszi, hogy mi a nemzetiségek vonzalma nélkül haladhatunk. Azt gondolom, hogy e dissonantia csakis Bécsnek használ, s mindaddig, mig elég komolyak nem leszünk e kérdést megfontolni, és mig e viszálkodás alpnyomásátol kölcsönösen meg nem menekszünk: addig csakis körben haladhatunk. Vagy t. ház, a miatt mondjunk le a suffrage universel követeléséről, mert egy igen hires angol törtónetiró mondata itt felolvastatott? Én azt gondolom, hogy bár tisztelem ezen nagy férfit, azon mondata egyátalában nem azt bizonyítja, mintha Anglia munkásain segíteni akart volna ; hanem inkább azt, hogy az angol birtokosoknak a munkások főletti atyáskodását továbbra is föntartani jónak. Valóban nem tarthatom csalhatatlan orvosnak azt, a ki a beteg száját bedugja, hogy jajveszékelését ne hallja. Ily orvos bizonyára nem is akar gyógyítani. Azt sem vagyok hajlandó elhinni, hogy a mely betegség ma gyógyithatlannak mondatik: az a tudomány haladásával gyógyítható ne legyen; nem felelek azon elllenvetésre, mely a túlsó oldalról felhozatott, t. i. a democratia hizelgőiről. Azt gondolom, hogy azon t. képviselő ur, ki ezt előhozni jónak látta: csak azért tette, mert ugy gondolta, hogy nem is lehet hatályos muzsika, ha bizonyos hanglejtések után a nagy dob meg nem szólal. (Derültség.) Arra sem akarok hosszasan felelni, mintha még nem volna ideje a suffrage universel behozhatásának. 30 esztendeje, hogy minden radiealis követelésekre ezen frásist hallom. Biztosak lehetünk abban t. ház, hogy ha addig várunk, mig a jogfösvények széles jókedvükben az időt eljöttnek találják: akkor várhatunk addigmig lefoly a patak. Végre t. ház, teljes meggyőződésem, hogy bár az emberiség több millió egyébből áll, kik külön külön ugy vágyaikra, mint gondolkozásukra nézve különbözők, de meggyőződésem az, hogy az emberiség nagy többsége mintegy józan, vagy ha ugy kell mondanom, isteni intuitustól vezéreltetik, mely által a tévelyeknek mindig tudott ellentállani. Azért én nem is hiszem a tévelyek általánosítását, s nem pártolhatok oly rendszert, mely végkinövéseiben a civilisatiót veszélyezteti. Elutasítom magamtól a plutokratieus nézeteket, mint olyanokat, melyek a demagogicus iskolák szükségképeni előállitói; hanem ragaszkodom egy oly intézményhez, mely a nemzetet egyesülésre és kölcsönös megértésre vezérli, mely megakadályozni képes az erőszakos rázkodtatást, mely módot nyújt arra, hogy a nemzet minden hiányokat észrevehessen; módot nyújt arra, hogy a demokratia hatalomra juthasson, és módjában leend majd a demokratiának, tanulván a jelen és múlt idők rettentő bűnein, hogy a jövő társadalmat ilyen hibától megóvja. Ezek után t. ház! a mint előre is kijelentettem, bár nagyon jól tudom, hogy ha a suffrage universel behozatik, a nemzetnek azon rétege, mely aristocraticusnak mondatik: befolyásából igen sokat fog veszteni ; de teljes meggyőződésem, hogy e miatt a nemzet nem fog gyászba borulni. Pártolom Madarász József barátom indítványát. (Élénk helyeslés bal felől.) Clementis Gábor : T. képviselőház ! A miniszteri törvényjavaslatnak szőnyegen levő szakasza már eléggé megvitatva levén, engedje meg a t. ház. hogy követve előttem szóló igen t. képviselőtársam példáját, én is egyedül csak azon inditványnyal foglalkozom, a melyet Madarász t. képviselőtársam a ház asztalára letett. (HalljuM) Midőn arról van szó, hogy valamely állam gépezetébe egy oly nevezetes alkatrész illesztessék, melynek rendeltetése vagy betölteni egy netalán létező hézagot, vagy helyetesitteni egy hatástalanná vált factort, mindenek előtt szigorúan meg kell bírálni: vajon ezen tényező az őezélba
