Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

4J4. országos ülés április 3. 1872, 33 legjobb politika az, mely czéljául az igazságnak, a jognak érvényesítését tűzte ki; elismerem azon állítás, helyességét is, hogy a jogegyenlőség elve, jelleme a jog eszméjének; de mindamellett azon politikát melyet Mocsonyi képviselőtársam ajánl, a jogegyenlőségnek azon értelmezését, melynél fogva az átalános szavazatjogot behozandónak véli: részemről nem fogadom el, egyátalában pedig feltétlenül kibékítő, megnyugtató egyetértést eredményező politikának nem tartom. Elevenen emlékszem, t. ház, hogy midőn 1848-ban a pozsonyi országgyűlésen a választói jognak szélesebb körre kiterjesztése a képviselőknek népképviselet alapjáni választása elhatároztatott : aggályok merültek fel aziránt, hogy ez intézkedések nemzetiségi küzdelmeket támaszthatnak, és több nagytekintélyű államférfiú ez aggályok ellenében akkoron azon véleményét nyilvánította, hogy számítani lehet, számítani kell a népnek háladatosságára; hogy kimondása az egyenlőségnek jogban és teherben nemzetiségi különbség nélkül, megszüntetése azon százados igazságtalanságnak, melyet az aristoeratia az ország többi osztályai ellen elkövetett, az elismerés érzetét fogja fölébreszteni polgártársaink szivében, és ez érzet átalános kibékülést, megnyugvást, szívélyes egyetértést fog eredményezni. Igazuk is volt, s ezt az isteni gondviselés iiánti hálával ismerem el, az emiitett államférfiaknak polgártársaink nagy részére nézve. Egy részben mégis tetemesen csalódtak. Mert lehet, hogy külső izgatás folytán, de utóvégre ez az eredményre nézve különbséget nem tesz, az 1848. évi törvényekkel együtt megkezdődtek, és pedig az ország épen déli részeiben a nemzetiségi küzdelmek oly mérvben, mint a hazában azelőtt soha tapasztalhatók nem voltak, és a eentralisatió, az absolutismus, az osztrák birodalmi eszme barátai, s némely hazai nemzetiségek Lajhtán túli fajrokonainak önző fondorlatai és cselszövényei folytán nagyra növelve, a hazát csaknem a végveszély örvényének szélére sodorták. En, t. ház, hiszem, és meg vagyok győződve, hogy a nemzetiségi kérdés meg fog oldatni minden illetők megnyugtatásával a hazában mindazon akadályok daczára, melyeket e kérdés megoldásának, a nemzetiségek ez idő szerinti némely vezetői elébe gördítenek. Hiszem ezt azért, mert teljesen meg vagyok győződve a nem-magyar ajkú nemzetiségek nagy zömének természetes, ép józan eszéről, belátásáról s meg vagyok győződve a magyar törvényhozás igazságszeretetéről és bölcseségéről, s azért hiszem és vallom, hogy a törvényhozás e téren meg fog tenni mindent, mi lehetséges; de viszont a törvényhozástól nem fog követeltetni az, mi Magyarország államiságának megdöntése nélkal meg KÉPV. H. NAPLÓ 18^4 XXIV. nem adathatván, a lehetlenségek sorába tartozik. (AtaMnas élénk helyeslés.) Tökéletesen meg vagyok győződve tovább Mocsonyi t. barátom tiszta szándékáról s éles belátásáról, tudom azt is, hogy a nemzetiségi körökben nagyobb jártassággal bir, mint én. — De azért mégis kérdéses előttem, hogy vajon logicáját, mint Kossuth Lajos hajdan mondani szokta, nem fogja-e kinevetni az élet, s elméletét a következés, igazolni fogja-e ? Kétséges előttem, hogy ha azon irányzatok szóvivőinek ; vezérlete alatt, melyeket emiitettem, nemzetünk milliói, s épen azok, melyek vagyoni és műveltségi állásuknál fogva az elámitás veszélyének leginkább ki vannak téve, vezettetnének szavazati urnákhoz: vajon akkor az átalános szavazatjog nem fogna-e fegyverül felhasználtatni szt. István birodalma benső egységének, önálló államiságának megrontására; e pillanatban főkép, midőn a Lajthántuli részekben is a nemzetiségi küzdelem a legnagyobo szenvedélylyel folytattatik, s fenyegetve vagyunk azzal, hogy annak hullámai át fognak csapni hazánk területére is, Lehet, hogy hibás véleményben vagyok; de én részemről nem érzek magamban bátorságot arra, (Halljuk!) hogy ismeretlen tényezők, előre ki nem számitható működésének hazánk sorsát mintegy prédául dobván oda, koczkára tegyem ki, s azért Csernatony Lajos barátom módositványát elfogadván, Madarász József t. képviselőtársam indítványát el nem fogadom. (Élénk éljenzés a középbal és jobb felől.) Kállay Ödön: T. ház! Madarász József t. barátom indítványát az átalános szavazat behozatala iránt pártolom. A kérdéses indítvány különböző felfogása attól függ: van-e elég bátorságunk a társadalom jelen alapjait vizsgálódásunk alá venni, vagy úszva a divatos, sok tekintetben haszonhajtó eszmék áramlatával, a társadalom alapjául csakis a birtokot ismerjük, s remegve korunkban itt-ott feltűnt politikai be i tegségektől, félelmünktől elragadtatva, hanyatthomlok ragadunk meg minden fegyvert szeréttünknek megvédésére, meg nem gondolva, hogy mit védeni akarunk: félelmünk által gyűlöletnek teszszük ki annyira, hogy mely betegségek ma sporadicusok, azok gyógyíthatatlan ragálylyá fajulhatnak. A többi a kérdéses indítvány ellen felhozott látszólagos okok nem egyebek, mint ama tételre kigondolt furfangok, mint például az emberi jogok tagadása vagy hiúságunk követelménye. Szeretjük, ha a társadalom jelen intézői által dicsértetűnk, hogy mennyire előrelátók, gondosak mérsékeltek vagyunk; vagy ha az el! vet elismerjük is, de annak alkalmazását ad ; graecas calendas halasztjuk, mert még mivelt5