Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

32 4 '4 országos fl gyarország államiságának eszméje nincs megho­nosítva: akkor a törvényhozás más utón nem haladhat, mint haladt eddig; ha Magyarország J fönállását saját meggyőződése ellenére koczkára tenni nem akarja. Midőn Mocsonyi képviselő ur ezen nagyfontosságú szavakat mondotta, ngy véltem, hogy beszédét eképen fogja folytatni : Minő badar beszédek ezek, merő ráfogás, a mi­vel Magyarország nem-magyar ajkú nemzetiségei gyanusittatnak. A nem-magyar ajkú nemzetisé­gek zöménél meg van honositva a magyar álla­miság eszméje; nem léteznek a nem-magyar ajkú nemzetiségek kebelében oly irányzatok, me­lyek végtörekvésőkben, egyrészről Délszlávia, más részről Dakórománia részére akarják igénybe venni Magyarország területét, s habár Román Sándor képviselő ur tegnap kijelentette is, hogy e haza nem a polgárok, hanem a nemzetiségek összeségéből áll: mégsem léteznek oly irány­zatok, melyek Magyarországból nemzetiségi szövetséget akarnának alakítani, melyben a benső összekötő kapocs azután a nemzetiségek versenygése, vetélkedése , meghasonlása lenne: nem lehetséges, hogy a lajthántuli egy nagy szláv faj fajrokonai közt szt. István birodalmában ezen birodalom belegységének. önálló államisá­gának megdöntésére szövetségeseket nyerhetni, alaposan remélhesse; nem lehetséges, hogy az osztrák öszbirodalmi eszmének az országok foe­deratiója utján újonnan életbe léptetése Magyar­ország nem-magyar ajkú nemzetiségei közt ro­konszenvre találjon. Ha t. barátom mindezeket vagy ezekhez hasonlókat mondotta volna; akkor joga volna panaszt emelni azon nyilatkozatok ellen, melyek némely képviselők részéről nemze­tiségi szempontból tétettek, s mindezeket t. ba­rátom egy nagyon rövid országgyűlési beszéd keretében is elmondhatta volna. ! De t. barátom nem szólt ezekről, ő hallga- I tott. En nem mondom hogy hallgatása bizonyí­téka annak, hogy léteznek az emiitett iránj-za- , tok; de annyit merek állítani, hogy senkit e > házban meg nem nyugtatott. Román Sándor t. képviselő ur világosabban szólott. 0, miután kereken kimondotta, hogy a nemzetiségi képviselők nem elvrokonságból ülnek itt, e helyen közöttünk, hanem kényszerhelyzet­ből, mert sem a kormány, sem a többség nem nyitott számukra helyet, melyen becsülettel megállhatnának, kimondotta azután, — ha sza­vait jól fogtam fel, — hogy a nem-magyar ajkú nemzetiségek tagjainak kebelében a hazaszeretet nem lángol. Okát is adta, hogy miért nem lán­gol a hazaszeretet a nem-magyar ajkú nemzeti­ségek kebelében : azért, mert a nemzetiségek nem jogokban, hanem csak teherben egyenlők a magyar nemzetiségű polgárokkal, s mert a nem­iég április 3. 1872. » magyar ajkú nemzetiségektől a jog megtagad­tatik. Bocsásson meg a t. képviselő ur, ha azt mondom, hogy ő maga sem hiszi a mit mon­dott ; mert ha lehet valamit bizonyossággal ál­lítani : bizonyossággal lehet állítani azt, hogy nincs polgári jog, melyet a magyar ajkú nem­zetiség valamely tagja élvez, melyet hasonlóké­pen ne élvezne ez ország nem-magyar ajkú nem­zetiségeinek bármely tagja is; (Átalános élénk he­lyeslés) minden állami jogban, mely a magyar ajkú polgároknak az állam által megadatott, egyiránt részesülnek a honnak többi polgárai is; {Helyeslés. Igaz! Ugy van!) s ha Román képvi­selő urnák panaszra alkalmat netalán a hiva­talos nyelvnek használata szolgáltatott: akkor kérem őt, hogy méltóztassék figyelembe venni, hogy e kérdés nem csupán nemzetiségi szem­pontból, hanem az ország politikai és közigaz­gatási kormányzása lehetőségének szempontjából, és mivel kormány nélkül egy nemzet, egy or­szág sem állhat fön, Magyarország fönállhatá­sának szempontjából is bírálandó meg, és nem hiszem, hogy állithassa valaki, hogy lehetsé­ges legyen Magyarországot hét nyelven kor­mányozni. {Átalános helyeslés.) Messze vezetne, ha ez eszméket tovább is elemezni akarnám, (Hall­juk!) én csak azokra akarok ez alkalommal szo­rítkozni, a mi a tárgy keretébe tartozik, és Ro­mán Sándor ur nyilatkozatára csak azt jegyzem meg, hogy bármi ok legyen az, helyes vagy nem helyes, mely azon hangulatot előidézte a nem-magyar ajkú nemzetiségek körében, melyet a t. képviselő ur említeni méltóztatott': annyi minden esetre bizonyos, hogy ő e hangulat lé­tezését constatálta, (Ugy van!) azt mint tényt állította elő és ezáltal részben legalább igazolta azon képviselő urak aggályait, kik nemzetiségi szempontból szólaltak fel, igazolta azon aggályo­kat, melyeket megtámadott. Végre, t. ház! Mocsonyi képviselőtársam beszédének végére érek, és végére fogok érni ezzel azoknak is, a miket mondani kívántam. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur : „Csak egy politika helyes, a jog politikája, az emberi té­velygések labyrinthusából kivezető ariadnei fo­nal a jog érzete, a jog eszméje ; a jog eszméje változik ugyan a korszakok szerint, egyben igaz­ságtalanságnak tartatik, a mi a másikban igaz­ság volt; de van a jog eszméjének örök jellem­vonása, a jogegyenlőség, s ez indokolja az áta­lános szavazati jogot." Különös, hogy biztos ariadnei fonal gya­nánt állíttatik fel egy oly eszme, melynek tar­talma korszakok szerint változik, egyszer igaz­ságot, egyszer igazságtalanságot jelent; de ettől eltekintve, részemről is elfogadom azt, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents