Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-484
288 484. országos 81és április lő. 1872. a képviselő testület, akár a kormánynak megfelelni mindazon kötelességeknek, melyeket az állam mindeniktől megvár, sőt méltán követel? (Élénk helyeslés.) Vállalkozhatnak-e íüggetlen emberek, kik önkezelte vagyonuk vagy üzletük jövedelmeiből élnek, — vállalkozhatnak-e ezek a képviselőségre, a szabad polgárnak ezen legszebb hivatására, ha nékik nem marad annyi idejök, hogy saját dolgukat is elintézhessék? (Élénk helyeslés) és ha mégis vállalkoznak, nem lesznek-e kénytelenek a közügyeket elhanyagolni, hogy magándolgaikat, függetlenségüknek ezen biztosító alapját, végezhessék! {Nagy tetszés)és a, kormány, megfelelhet-e a kormány administrativ kötelességeinek, ha kilencz hónapig folyvást az országgyűléssel van dolga ? (Helyeslés.) Nem kénytelen-e vagy ezen miniszteri székeket üresen hagyni, vagy a tárczájához tartozó ügyek elintézését másokra bizni, vagy épen elhanyagolni? Valóban a 8—9 hónapos országgyülésezés egy nagy abnormitás, mely mellett a közügyek és a magánérdekek egyaránt szenvednek, s a minden oldalról táplált remények természetesen nagy részben meghiúsulnak. (7$raz!)Másrészről pedig: 2) Lehet'e egy alkotmányát most átalakító, tehát minden institutióit az uj alappal öszhangzásban hozni törekvő, országban rövidebb ülésszakokkal beérni oly eljárás mellett, mint minő a képviselőháznak mostani szabályai szerint nemcsak lehetséges, de tényleg gyakorlatos is 1 Midőn az állam-költségvetés tárgyalása, ide nem számítva a pénzügyi bizottságnak előzetes működését, majdnem 4 hónapot vesz igénybe; midőn az interpellatiók, indítványok, határozati javaslatok és kérvények előadása az ülések idejének rendesen x / 5 részét, sokszor sokkal többet, tehát összesítve évenkint legalább 2 hónapot kizárólag emészt fel; midőn ezekre nézve a szabályokban világosan kikötött rövid indokolásnak szigorú megtartását nincs az elnöknek módjában érvényesíteni, valamint nincsen módjában a tárgytól eltérő szónokot figyelmeztetéseivel a tárgyhoz visszavezetni: mert ha ezt tenni akarja, ebbena szabályok határozatlansága mellett egyszer a szólás és érvelési szabadság, máskor a rövidség igen relatív fogalmának ellenvetése által gátoltatik. (Igás ! Ugy van!) 3) Lehet-e a mai osztály és központi bizottság igen complieált és czélszerütien rendszere mellett bármily törvényjavaslatot csak kissé eltérőbb vélemények közt is illő gyorsasággal keresztülvinni ? (Nem lehet!) 4) Lehet-e a házszabályok által még a tanácskozásokra is követelt 100 tagnak folytonos jelenléte mellett a hosszadalmas, fárasztó, nem akarom mondani unalmas beszédek alatt az elnöknek, ki e végre csak csengetyüjével és, ha a természet megáldotta, erős hangjával rendelkezik a csendet fentartani, melyet épen az ilyen szónokok szoktak leginkább követelni. (Derültség.) 5) Lehet-e az elnöknek, ugy szólván egyetlen jogával, a rendre utasítással, a tanácskozási rendet kellően föntartani, midőn ennek el vagy el nem fogadása iránt a rendre utasított bíráskodni saját magát tartja jogosultnak ? (Nagyon igazi) Nem, uraim, ez mind lehetetlen, s három évi hivataloskodásom után meggyőződtem, hogy szabályaink ép oly hiányosak, mint határozatlanok, munkafelosztásunk időt rabló s czélszerütien, osztályrendszerünk lassú, és a czélnak, melyért felállíttatott, épen nem felel meg; az elnök jogai pedig annyira precariusok, hogy én csak a t. ház minden oldalról való istápolásának és irántam való méltányosságának s hálásan tapasztalt bizodalmának köszönhetem, hogy mindezen hiányok mellett igy, mint történt, de korántsem ugy, mint kellett és én szerettem volna, teljesíthettem kötelességeimet. Ezekben fekszik, nézetem szerint, a fő oka annak, hogy három éves munkánknak nincsen annyi eredménye, mennyit mindnyájan óhajtottunk volna. A mi már az általam feltett kérdésnek másik részét illeti: teljesültek-e a múmiánkhoz kötött remények, erre a fentebbiekben foglaltatik a válasz; a meghiúsult remények okai közé azonban kell sorolnom még azon véletlen akadályokat is, melyek minden számításokon kívül merültek fel. Mi is reménytelt szívvel és a gazdag aratás után sóvárgó munkás szomjával nyitottuk meg tanácskozásainkat; látkörünk és az európai nyugalom elhitették velünk, miként nincsen akadály, mely miatt zsenge képviseletünk egész erejét saját ügyeink rendezésére és maradandó szerencsénk alapjainak lerakására ne fordíthatná; azonban működésünk megindultával csakhamar nem sejtett vihar keletkezett, s rövid idő alatt letiporva láttuk azon hatalmas nemzetet, mely egy századon át az önkénytes uralom és korlátlan szabadság szélsőségei közt hányatva minden viszonyok közt az első katonai hatalomnak tartatott. Ily nagymérvű veszélyek között a beavatkozás és belevonatás esélyeitől megmentett ugyan bennünket kormányunknak általunk is istápolt óvatossága; vérünk, vagyonunk nem lőn igénybe véve; de annak közvetett hatását éreznünk kellett. Ennek hatása alatt méltán kellé kérdenünk, hol keressük hát, hol találjuk fel azon biztos alapot, melyre nyugodtan és a siker reményével fektethetnők jövőnket?