Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-484

•í&i. országos aiés; Április 15. 1S»2. 289 Valóban be ked látnunk és elszomorodva be kell vallanunk, hogy az emberiség e téren még mindig csak tapogatódzik, és hogy nincsen iránytű, mely az óhajtott czélhoz vezető utat biztosan megmutatná; mert az emberi nézetek s ezekből fakadó vágyak és remények ingadozó körét mindenfelé a csalódás ege födi be, mely többnyire oly gonoszul játsza meg embereit, hogy épen mikor kivánatait teljesiti, akkor elégiti ki őket legkevésbbé, csak ekkor értetvén meg velők, mennyire különbözik az eredmény a valóságban attól, mi után ők képzeleteikben esengtenek. Csakis egyetlen alap van, mely csalhatatlancü igaz, s melyen kivül semmi álandót fölállítani nem lehet, s ez az evény, melyről a költő ép oly szépen mint igazán énekli: „Minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Eóma ledől s rabigába görbed." (Élénhtetszés.) Lelketlen formák, nem a magas hangzatos szavak, a tiszta erkölcs azon egyedüli biztos eszkőz, mely a polgári társaságban boldogságra vezet; mert a betű öl. „A betű öl, de az eszme éltet". Az Írásnak e szavai fölött a történelem, az életnek e nagy mestere, is tanúságot tesz. Nagy.hatalmas, és boldog volt Eóma mint köztársaság, és ugyanazon kormányzási rendszer alatt, íbrracbilmak által szétszaggatva, az absolutismus járma alá került. Nagy és hatalmas lett ismét az Antoninusok caesari korszakában , mig később ismét elsatnyult és végre barbárok prédája lett. Hasonló caesarismus alatt nagy és hatalmas lett Angoihon forradalmai által; kifejtette és élvezi ezen nagyságát monarchico-aristocraticns institutiók által, mig más nemzetek hasonló kormányrendszer alatt elvesztek vagy elesenevésztek. Világos bizonysága ez annak, hogy nem a forma, mely szerint, hanem a dolog lényege, miként kormányoztatik: ez dönti el a nemzetek sorsát! (Zajos tetszés.) Mig tiszta erkölcs s önzéstelen hazaszeretet lelkesité Róma népét és kormányát, virágzott a birodalom ugy is mit köztársaság, ugy is mint császárság; — midőn fényűzés, hiúság, élvezet, puhaság, önzés és tunyaság az erkölcstelenségnek annyi más nemeivel kerekedtek felül, s rágódtak az államnak ősök alapította tárházain: „Rónia ledőlt és rabigálja görbett." (Nagy tetszés). Mentse meg az ég hazánkat ily romlottságtól, táplálja fiai keblében az erkölcsiség erényét, óvja meg őket a viszálkodás és pártoskodás dühétől, egyesítse népeit a közös haza szeretetének magasztos érzelmében, hogy ettől lelkesülve hazafias öntudattal gyakorolják a küszöbön álló Választásoknál nagy fontosságú jogukat, az alkotmányosságnak ezen legszebb atributurnát, s ie feledkezzenek meg arról soha: miként Ma gyarEÉPV. B. ÍTAP1Ó 18 f? XX TV. ország hü polgárainak a legeltérőbb nézetek mellett sem szabad sóba egymás irányában ellenséges állást elfoglalni; mert ez annyit tenne, a történelem tanúsága szerint annyit tenne: mint lerontani első sorban állami létünket, azután ennek romjai alá temetni el nemzetiségünket! (Zajos tetszés.) Bizom a magyar nemzet józanságában, melylyel ezt meg fogja érteni, s be fogja látni, miként, valamint egyetértés mentett meg a múltban, ugy csak az egyetértés tarthat fel bennünket a jövőben. (Tetszés.) A számra csekély, de a gondviselés által sok szép tulajdonokkal felruházott magyar nemzetnek egyetlen talismánja van, s ez az egyetértés, melyet egyik ősünk oly szép hasonlatban ajánlt fiainak, egy csomag szorosan összefűzött vesszőt mutatván nekik, melyet a legerősebb férfi kezek se voltak képesek ketté szakasztani, mig felbontva szétválasztott szálai mindegyikét gyenge gyermekek könnyen tördelték szét. Ezen hitben és reményben veszek magam, elnőktársaim és a jegyzői kar nevében is bucsut a tisztelt képviselőháztól. Köszönöm a kitüntetést, melylyel mégtiszteltek, a bizodalmat, melylyel megnjándékoztak, és azon jó akaratot, melylyel istápoltak bennünket. Fogadja a t. ház ezért örökös hálánkat, kik részünkről forrón óhajtjuk, hogy a gondviselés áldása vezérelje tagjait szerencsésen az élet viszontagságain keresztül. S most már végzem beszédemet, mint mindig most is ugyanazon hü kebelből fakadó felkiáltással: éltesse a mindenható szerencsésen sokáig íelséges urunkat királyunkat! (Az egész ház, a szélső bal kivételével, föláll és zajosan éljenékat hangodat.) Éltesse, s családi örömökkel halmozza el felséges asszonyunkat, mélyen tisztelt királynénkat! (Lelkes éljenzés.) Éltesse és nevelje szép reményű fenséges koronaörökösünket és az egész királyi családot! (Élénk éljenzés.) Boldogitsa Magyar-Horvát-Szlavon és Dalmát testvér országok népeit és dus áldásaival áraszsza el szeretett hazánkat! (Hosszasan tarló zajos éljenzés.) Zsedényi Ede: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. ház összes tagjainak megegyezésével találkozom, midőn szives köszönetet mondok t. elnökünknek a lefolyt országgyűlés alatt tanúsított tapintatos eljárásáért és kitűnő hü közredolgozásáért, melyekkel ezen, nem mindig tövis nélküli elnöki pályáján, kezébe tett bizalmunkat kezelvén, mindnyájunk tiszteletét kiérdemelte. (Élénk helyeslés.) Bitvan mondhatom, hogy a becsületesen teljesített polgári kötelesség 37