Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-484
282 484. országos ülés április 15. 1872. azon helyeken semmi sem volt könnyebb, mint a 3 frt 25 krajczáron az országba becsempé* szett sót a török tartományokból összevásárolni, és igy a csempészkedés mindig délről észak felé vitetett. Ezen igen jelentékeny bajnak, mely mind a kincstár, mind a közmorálra veszélyes befolyású volt, orvoslásáról gondoskodni kellett: és annak orvoslását maga a törvényhozás kezdette meg azzal, hogy a só árát 7 frt 78 krról leszállította 5 frtra. azon latitude-del, hogy ha a szomszéd tartományokkal való érintkezés ugy kívánja a sóárát 30 krral emelhesse, mint valósággal a tarifa sd ára, 4 frt 32 krról felemeltetett 4 frt 60 krra, azaz 28 krral. Ennélfogva a tarifa és kedvezményi sónak ára között az azelőtt létező roppant különbség leszállittatott. Ennek következése az lett, hogy a csempészkedés a csekély árkülönbség folytán sokkal kevésbbé lett jutalmazó. De a kormány rcuga részéről is akart ezen bajnak orvoslására valamit tenni, és pedig azt, hogy e két nemű sónak árulását egy kézbe akarta letennni, hogy mindakét sónál létező nyereség ugyanazon egy embernek javára legyen és ne legyen ok a versenyre, és miután a tarifa-só árulása azelőtt egészen át volt adva a magánkereskedésnek, ez volt. az oka, hogy a limitósó árulása is Guthárdnak adatott át. Ami pedig azon megkárosodást illeti, a mit €zen intézkedés maga után vont volna, valamint a népnek azon megrövidítését; hogy igen messze helyekről kellett volna a sót beszerezni, ezt kétségbe vonom, s azt hiszem, hogy t. képviselő ur informatioja nem helyes, mert igen is, a válalkozó Guthard kötelezve volt, az eddig létezett eladási helyeken raktárakat állítani; állított is, tehát a nép épen ugy közel kapta meg a sót, mint azelőtt. Számításában is hiba van, mert nem áll azon különbözet, melyet méltóztatott kiemelni, hogy t. i. Guthard 4 frt 50 krért kapta az árulási jogot minden árulási helyeken, mert ezen 4 frt 50 kr. néhány helyen alacsonyabb volt, mint 1868-ban, némely helyen meg magasabb. Az átlag, vagy a diametralis ár 5 frt 28 kr. hanem, ha számításba ve-zi azon 28 krt, a mivel a limitósó ára felemeltetett 1868-ban és ezt az 5 frt 28 krhoz hozzá adja, ki tesz 5 frt 56 krt, tehát 6 krral többet, mint a mennyiért volt vállalva Guthard által. A dolog tisztán igy áll: ha azt számítja ki csak az ember, hogy hogyan kelt s adatott el azelőtt a só akkor van 28 krnyi differentia az ő javára, de nem szabad elfelejteni, hogy ez, mint előbb emiitettem 6 krajczár bonumot hoz a lakosság részére. A másik pontba az kérdeztetik: „Van-e tudomása miniszter urnák, hogy azon alkalommal, midőn Guthard Náthán ezen egyezmény 6 évre való meghosszabitását kérte, Zsivoinovits A., Veszmár N., és Krizman F., karlováczi kereskedők a limitósó mázsájáért 5 frt 30 krt. kínáltak, ha nyilvános árverésen a lakosságra nézve előnyösebb árt nem tudnak kieszközölni? és ha van tudomása, mivel igazolja azt, hogy sem árverés nem tartatott, sem föltételes nagyobb kínálat nem fogadtatott el? És ha nincs tudomása, szándékozik-e e miatt nyomozást indítani, és az illető közegeket a népjogok és érdékek megsértése miatt feleletre vonni? Hogy az árverés miért nem tartatott, azt már megmondtam. A tariffa-só és limito-só árulását egy kézbe volt szándék letétetni, a csempészetre való inger csökkentésére. Hogy alacsonyabb ár miért nem fogadtatott el, annak oka azon megbizhatlanság, melylyel a kormány az illető vállalkozóknál találkozott. A 3-ik pont igy szól : „ Jóváhagyta-e a miniszter ur Guthard Náthánnak a limito-só tekintetóbeni egyezmény 3 évre való meghosszabbítását?" A képviselő ur bizonyosan tudja, hogy nem; hanem árlejtés tartatott, de nem lehetett nyerni semmit, sem a lakosság, sem a kincstár részére. Továbbá mondja:- „van-e tudomásom Guthard Náthán magaviseletéről a limito-só assignatioi és saját restsheinai tekintetében, melyekkel a népet és a kincstárt is károsítja, a menynyiben ezeket az év végével be nem váltotta?" Erről nincs tudomásom, hanem az ellenkezői ől igen. O erről külön elszámolást vezetett és a fönmaradt differentiát a kincstár ellenében elszámolta. Továbbá kérdi: mily alapon és mily indokból vettettem el Bilic és Stepcsevits urak, karloviczi kereskedőknek a tariffa-só tekintetébeni 1868-iki augusztusi nyilvános árverésen tett, a kerületi pénzügyi hivataltól elfogadott és a kincstárra nézve előnyösebb kínálatát, jóváhagytam pedig Guthard Náthán kéz alatt tett és a kincstárra nézve károsabbat. Azon egyszerű okból, mert azon kereskedők egyike épen sócsempószet miatt büntetve volt, a másik pedig csak próbák hiányában mentetvén fel, erős gyanú létezett ellene. Ebből méltóztassanak megítélni, hogy mannyi súlya van ezen erősen ventillált kérdésnek. Egyébiránt az egész nem több, mint 22000 mázsa só, mely 6 krajczárral olcsóbban adatott, mint eddig és azt gondolom, hogy 22 ezer mázsára menő sóüzletnél nem igen lehet nagy inger a hátamögötti manipulatióra. (Helyeslés jobb felől.)
