Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-483
483. országos ülés április 13 1872. 26T Táját oda utasítani, hogy eddigi önkénykedésóvel felhagyva, igyekezzék eljárásaiban több önállóságot, törvény-tiszteletet és méltányosságot behozni, és modort, mely által azon széknek békéje és belnyugalma helyreállhasson. Elnök: Közöltetni fog a miniszterrel. Széky Péter: Külső-Szolnok megyében kebelezett Tisza-Füred városa polgárainak kérvényét van szerencsém benyújtani, melyben a választási és 5 évi mandátumról szóló törvényjavaslatnak mellőzését kérik. E kérvénynek a levéltárba letételét kérem. Elnök: A levéltárba fog tétetni. Táncsics Mihály: Nem szoktam a t. ház türelmét sokszor igénybe venni, most sem szándékozom, de legyen szabad ez alkalommal egy kérdezvényt benyújtanom a t. közoktatási miniszter úrhoz. Mielőtt azonban e kérdezvényt benyújtanám, sajnálatomat kell kifejeznem egy más tárgy fölött. Alig fordult elő fontosabb kérdés e bázban, mint a telepitvény esek ügye, mely törvényjavaslat, hogy életbe nem lépett, sajnálom. Második a regálékat illető, melyre nézve mind a jobb mind a bal oldalon elismerte mindenki, hogy a legnagyobb igazságtalanság, mert sérti az egyenlőséget. Maga a pénzügyminiszter ur azt monda múltkor, hogy az a levegőben van : az az, ezt már el kell intézni. De még sem intéztetett el. És e fölött is sajnálkozásomat kell kifejeznem. Most kérdezvényemre térek át. Erős hitem, meggyőződésem, hogy nincs ember Magyarországon, ki a közügyeket szivén hordja, ki ne óhajtaná, hogy a haza fővárosa magyarrá varázsoltassák át; alig van ember a ki feltenné, hogy másképen lehetséges, mintha a fővárosban a gyermekek nevelésére fordítunk gondot. E tárgyban nyújtom be kérvényemet, mellőzvén az indokolást, mert az indokolás a kérdezvényben benne foglaltatik. Kérdezvény a közoktatási tisztelt miniszter úrhoz. Tudva azt, hogy még a nem magyar ajkú polgártestvérek közt is kevesen vannak olyanok, kik szívből ne óhajtanák, hogy testvérfővárosunk Buda-Pest az ország nevének megfelelve magyar legyen: de tudván azt is, hogy a mily mértékben teremtjük a fővárost magyarrá, nagyszerűvé: ép oly mértékben válik általa az egész haza is fokonkint magyarabbá, hatalmassá, dicsővé, mert „Eegis ad exemplum". Tekintetbe véve. hogy alig találtatik gondolkodó ember, ki át nem látná, hogy e nagy czélt főkép az által érhetni el, ha a legifjabb sarjadék számára a fővárosban és környékén minél több ezélszerüen berendezett, kertekkel ellátott kisdedovoda nyittatik, melyekben a kisdedek a magyar nyalvet legkönnyebben megtanulhatják, kérdem a közoktatási miniszter urat: szándékozik-e a jövő 1873. évre készítendő költségvetésbe oly összeget e czélra előirányozni, mely a nemzeti közohajtásnak megfelelne, mely összegnek például legalább egy millió forintból kellene állani ? Elnök: Közöltetni fog a közoktatási miniszter úrral. Paulovics István: Bátor leszek egy interpellatiót r beadni. Tárgya a szerb egyházi congressus. Én indokolással nem fogok élni, miután az idő rövid, s miután ezen tárgy már a nyilvános lapokból ismeretes ámbár sokszor elferdített alakban. Én részemről bátor leszek az ügy valódi, tényleges és a lehető törvényes állását megmutatni és ha lehet, a t. kormányt jó korán megóvni az alkotmány ellenes lépésektől, melyek csak az alkotmányosság szégyenére válnának és az absolustismus malmára hajtanák a vizet. Bátor leszek az interpellatiót felolvasni. (Olvassa) : Kérem felolvastatni interpellatiomat. Mihályi Péter jegyző: Interpellatió. Beadja Paulovits István. (Felkiáltások jobb felől : Már fel volt olvasva!) Paulovits István: Nem volt felolvasva ! az csak az indokolás volt! (Halljuk! bal felől.) Mihályi Péter jegyző (olvassa as interpellatiót.){ Interpellatió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. A mint a t. miniszterelnök és a vallás és közoktatási miniszter urak által a szerb congressusi bizottmány által kiküldött deputatiónak, melynek az interpelláló is tagja volt és mely a megnevezett, miniszter uraknál a congressusi határozatok sürgetése és szükségkép felvilágosításadás végett jelentkezett, tett nyilatkozataiból kiderül, a t. kormány azon szándékban lenne, hogy a fönlétező szerb egyház — nemzeti congressust feloszlatván, annak helyébe uj kongressust hivasson össze, egyedül ametropolita választása ezéljára és pedig olykép, hagy ez a szerb metropolita-patriarchát valamely régi mód szerint a királyi biztos vezénylete alatt válassza. Tekintve, hogy az 1868-ki országos törvény IX. czikke 7. szakaszában az első, tehát a most fönálló szerb congressusnak első feladatául tűzte ki. hogy a congressus uj szervezetét megállapítsa, mely feladatát a congressus annyiban véghez vitte, hogy a szervezetet ő felségének másodízben is eléterjeszté, de ezen feladat mindaddig befejezettnek nem tekintendő, 34*
