Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-482
252 482. országos ttléi Április 12. 1872. is daczára mindazokuak, mik az igen t. ellenzék szónokai által e javaslat ellen fölhozattak, daczára mindazoknak, mik a törvényjavaslat tárgyalása alatt e házbán történtek. E hitnek és meggyőződésnek adtam kifejezést a tárgyalás kezdetén tartott beszédemben, midőn kijelentem, hogy kész vagyok megválni állásomtól: ha • a többség javaslatom alapelveit helyeseknek nem találná s azt átaláuosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadná. A t. ház 10 napig tartott beható tanácskozás után javaslatom alapelveit 42 szótöbbséggel elfogadta, nem azért, a mint azt az ellenzék részéről több szónok megjegyzé: mivel én személyes kérdést csináltam belőle; hisz ily nagy ügyben egyes, csekély személynek kérdése szóba sem jöhet ; hanem elfogadta azért, mivel javaslatom alapelveit helyeseknek, czélszerüeknek találta. (Zaj bal felől Jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Mindezek daczára reményem, hogy javaslatomból még ez országgyűlés alatt törvény lesz, meghiúsult; meghiúsult, mivel a kisebbség a részletes vitát akként folytatta, hogy javaslatomnak még első szakaszai sem vétethettek tárgyalás alá, a mit annál mélyebben sajnálok, mert daczára annak, hogy az ellenzék javaslatomnak épen első szakaszai ellen intézte leghevesebb és nézetem szerint indokolatlan támadásait : mégis mély meggyőződésem az, miszerint a tanácskozás, ha kölcsönös capacitatio szándékából, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) a kölcsönös engesztelékenység eszméiéből indult volna ki, meghozandotta bizonyára a jövő s a ház tagjainak legnagyobb részét kielégítő s megnyugtató eredményt és mi törvénytárunkba igtathattunk volna oly törvényt, a melynek egyes szakaszai theoreticusok által talán megtámadhatók ; de melynek gyakorlati előnyei és következményei, előttem legalább, annyira tisztán állanak, miszerint meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslat sorsa fölött ma holnap nyilvánulandó sajnálkozásban épen azok részéről fogok elégtételt nyerni, kik részesei valának amaz eljárásnak, melynélfogva javaslatomból törvény nem lehet. (Mozgás bal felől; élénk helyeslés jobb felől.) Hogy pedig javaslatomból ezen országgyűlés alatt, mely mindössze is csak 2 vagy 3 napig fog még együtt maradni, törvény nem lesz: ez már kétségkívüli tény ; s ha minda mellett annak védelmére még egyszer felszólalok : ezt ne méltóztassék másnak tulajdonítani, mint azon buzgalomnak, melylyel az ügynek szolgálok s mely elodázhatlan kötelességemmé teszi, hogy feleljek még egyszer mindazon súlyos s mondhatom igen gyakran a legkíméletlenebb modorban -emelt vádak ellen, melyekkel önök a kormányt és többséget a javaslat tárgyalása alkalmából illették. Közvetlenül előttem szólott Csernatony képviselő ur nagyon kíváncsi volt arra: vajon mit fogok mondani ezen beszédemben és hogy vajon Jókai képviselő urnák azon kifejezése, miszerint én monumentális beszédet akarok tartani: helyén volt-e ? Nem akarok én magamnak tisztelt képviselőház, monumentumokat alkotni; én egyszerűen tisztázni akarom az állást, melyet a többség és a kormány ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalnak. Szeretnék azonban beszédemmel egy monumentumot emelni, de nem a magam, hanem az igen tisztelt baloldal eljárása részére, s igen-igen szeretném, ha e monumentumra azt írhatnám: Itt nyugszik az úrban a magyar baloldal politikája. {Élénk hosszas tetszés jobb felől. Nagy mozgás bal felől.) Három rádra kívánok mindenekelőtt reflectální. Az első az, mely szerint mulasztást vetnek szemünkre azért, mivel e törvényjavaslatot a jelen országgyűlés utolsó szakában terjesztettük elő ; a második az, mely törvényjavaslatom lényege ellen fordul s ezen stereotip jelleget nyert két szóban talált kifejezést: „jogfosztás", „jograblás" ; a harmadik az, mely erőszakoskodással* vádol minket azért , mivelhogy javaslatomat a kormány és a többség törvényerőre akarta emelni, daczára annak, hogy önöknek eziránt aggodalmaik voltak, daczára annak, hogy önök e javaslat törvénynyé emelése ellen oly erős ellenállást fejtettek ki. Azért szándékozom csupán e három vádra felelni, mivel ugy tapasztaltam, hogy e három vád volt az, melyeknek alkalmazása körül találkoztak az ellenzék igen t. szónokai. Minden egyébben, mit javaslatom ellen felhoztak: annyira nem találkoztak magok az ellenzék t. szónokai nyilatkozataikban, annyira hiányzott az egyetértés , hogy beszédeik e részeit egyszerűen hallgatással mellőzhetem. (Zúgás bal felől. Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Dobsa Lajos képviselő ur, midőn a jobb oldal politikáját, illetőleg a jelen törvényjavaslat körüli taktikáját kritika alá vette, azt monda, hogy nem jól tette a jobboldal, hogy oly türelmesen hallgatta végig a tanácskozásokat. Ugy kellett volna neki tennie, mint ama spártainak, ki balkezében pajzsot tartott védelmére, jobb kezében pedig kardot fogott, hogy sebeket ejtsen az ellenségen. Én nem vagyok hivatva az igen t. jobboldal eljárását igazolni; de meg akarom adni a t. képviselő urnák azon elégtételt, hogy legalább én részemről csakugyan követem tanácsát. Kijelentem tehát most mindjárt, hogy midőn az elősorolt három vadra felelek, nem fogok csupán
