Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

482. országos ülés április r8. 1872. 251 lute lehetetlenné teszi, ez volt a teendő, (Igaz ! bal felől) és ez volt nemcsak jogunk, de ez volt kötelességünk is. Mit jelenthetett az egész eljárás egyebet, mint azt, hogy a tőrvényjavaslatnak törvénybe menetele iránti határozatuk ne legyen valósitható és jegyezzék meg, hogy itt tulaj donképen a többség még nincs is tudva, legalább nem kell tudnunk, mert fel kell tennünk, hogy mmt az más parlamentekben is nagyon rendes dolog, a többség és kisebbség előre tudva nincsen. Itt többségről tehát nincs és nem is lehet szó, és igy nem beszélhetnek arról, hogy mi a többséget erőszakoljuk. (Zaj jobb felől) Mi kérem, meg akartuk akadályozni a törvénybe menetelt, vagyis inkább fel akartuk függeszteni a törvénybe menetelt addig, mig annak meg vagy meg nem történhetése iránt a nemzet maga nem jelenti ki szándékát s akaratát, s mig minden kerületben nem kérdezik meg a képviselőjelöltet: az ur mellette van-e azon választási törvényjavaslatnak? Az ur mellette van-e az 5 éves parlamentnek? Ha azt feleli, hogy igen, ós ha mégis megválasztatik: akkor az ország tulajdonithatja saját magának, ha megkapja mind a kettőt. Azon általam emiitett eljárás bizonyára csak azt jelenti,, mit az angol parlamentben jelent azon kifejezés, hogy mához 6 hónapra tárgyaltassék valami. Egyebet semmit sem jelent, csak azt, hogy meg akartuk akadályozni a roszat. T. ház, ez levén a kérdésnek parlamentalis, constitutionalis értelme: kíváncsi vagyok, hogy a belügyminiszter ur mégis micsoda uj dolgot fog kitalálni, hogy megérdemelje azon kifejezést, melyet szomszédom és barátom előre jelzett, mert utoljára monumentális is lehet beszéde — nem tudom, hogy értette t. barátom a monumentalitást (Mozgás) ; — de egyátalában nem tudom kitalálni, hogy fogja védeni azt, hogy ezen időt miért vesztegette, és nem tudom elképzelni, hogy micsoda érveket fog még felhozni, annak helytelenítésére, a mit mi tettünk. Egy végészrevétellel mindjárt lesz^ szerencsém bezárni beszédemet. (Halljuk!) Épen az imént is történt, hogy t. képviselőtársam és előadó Széll Kálmán ur felemii tette ismét azt, mi már többször fel lett említve a házban, — a Simonyi Ernő barátom által tett indítványra nézve emiitette fel — hogy mind itt maradnak ezen törvényjavaslatok, pedig mindenik üdvös és jó, •— ezeket nem lehetett keresztülvinni. Hát miért nem lehetett keresztülvinni ? Ez a kérdés már sokszor volt a ház előtt; de kell, hogy utoljára utolsó perczben megtudja az országban mindenki, hogy ezen törvényjavaslatok azért terjesztetteke elő, hogy a nemzetnek port hintsenek szeme közé (Zaj jobb felől és helyeslés bal felől) és nem azért terjesztettek be, hogy vitessenek keresztül. (Mozgás, ellenmondás jobb felől.) Önök azt proponálták, hogy menjünk be a választási törvényjavaslat részletes tárgyalásába, annak rendé szerinti tárgyalásába, mi azután itt is ott is módosítani fogunk rajta, ugy hogy jó lesz azon törvényjavaslat; hanem .másként nem lehet elővenni azon törvényjavaslatokat, mint a napirend megállapítása folytán annak értelmében. Ugyan kérdem, mit mondanának a t. miniszter urak s egyátalában a t. jobboldal, ha egy ellenséges had azt mondaná a másik ellenséges hadnak, hogy folytassunk civilisált háborút, azaz: ne lőjjük egymás koródáit s kíméljük és tiszteletben tartsuk mindazon helyeket, melyeket szenteknek tart a civilisált világ még a valódi hadviselés alatt is; és erre azt mondaná a másik fél: jól vau, az én érzelmem és nézetem is az, ne bántsuk, tartsuk tiszteletben azon helyeket, s aztán mikor rá kerül a sor, hogy hol vannak azon koródák, azon a betegeknek szánt helyek: akkor kitűnnék, hogy a lőportorony azon szent hely, melyet nem lehet lőni. Ilyen ajánlatot tettek önök is, hogy tessék először szépen átmenni ezen két törvényjavaslaton az önök szent hetyein s azután átmegyünk azon törvényjavaslatokra, melyeket mi rendkívül üdvöseknek tartunk az országra nézve, de melyek mégis várhatnak, daczára annak, hogy a várakozás által „ezen országgyűlésen nem lesz belölök törvény. És mi nem fogadtuk el ezen ajánlatot, nogy kíméljük az önök lőportornyait, (Helyeslés bal felől.) melyek épen saját esplosionkra voltak készítve, ha nem lőttük azokat, s miként látni méltóztatik, nem eredmény nélkül. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Én köszönöm a t. háznak azon figyelmét is, melyre érdemesíteni méltóztatott ; ajánlom még egyszer módosításomat. (Helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Folyó évi február 22-én és igy csaknem ket hó előtt kezdődött meg az átalános tárgyalás ama javaslat fölött, melyet az 1848-iki V. t. ez. módosítása, szabatositása és pótlása czéljából volt szerencsém alkotmányos tárgyalás végett a t. ház asztalára letenni, — nem tagadom — azon biztos reményben, hogy javaslatomból még ezen országgyűlés alatt törvény lesz ; törvény, melynek hatásaért és következményeiért szívesen és nyugodt lélekkel vállaltam volna el nemcsak ma, de egy későbbi kor előtt, is a felelősséget ; elvállaltam volna pedig azért, mert javaslatom alapelveit igazságosaknak, hazánk viszonyait tekintve czélszerüeknek és helyeseknek, nemzeti létünk fönnállására és biztosítására irányzottaknak tartottam akkor és tartom ma 32*