Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-482
242 482. országos ölés április 13. 1872. egy jótett öntudatában a ház elé terjesztendő javaslatot körül irta, illetőleg annak egész alapját megváltoztatta. Átalános vélemény az országban t. képviselőház, melyet különösen a jőgászság, mint e tekintetben, az ítéletre leghivatottabb közeg, számtalanszor tolmácsolt, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországon a kormány mostoha gyermeke ; és sajnos, hogy az első folyamodásu bíróságok szervezetére vonatkozó törvény és maga a szervezet keresztülvitele ezt teljes mértékben igazolták. Ha mindazon t. képviselő urak, a kik ezt fejcsóválással mintegy tagadják, az igazságszolgáltatás követelményének minden részletét ugy ismernék, mint sokan a túlsó oldalon, kik jogászok : én azt hiszem, hogy törekednének sokkal sikeresebb alakban fájdalmas érzetüknek az igazságszolgáltatás hiányossága fölött e szempontból adni kifejezést. De nem csodálkozom, mert ez másutt is ugy van. Vannak politikusok, vannak nemzetgazdászok. Az ezen utóbbi kategóriához tartozók rendesen az igazságszolgáltatáshoz nem értenek, és annak érdekei iránt nem birnak kellő érzékkel. Ugy kell annak lenni, hogy minden parlamentben az igazságszolgáltatás terén csak azon férfiak nézetei legyenek irányadók, a kik szakemberek. Sajnos, hogy ez nálunk nem igy volt és nem igy van ; mert különben nem hiszem, hogy a t. képviselőház könnyen belenyugodott volna először abba, hogy az első folyamodásu biróság létszáma oly cseké^re tétessék; de nem nyugodhatott volna belé abba ezen ház, ha lenne ez irányban kellő számú szakértő abban, hogy azon csekély számú bíróságok kezelési személyzete oly csekélyre állapittassék meg, mint az megállapittatott, és mely a bajt óriási mérvben előidézi. E két számra tüzetesen visszatérek ; most csak azt legyen szabad felhozni, mint tényt, — melyről az igazságügyminiszter ur számos törvényszéki elnöki felterjesztésből, melyekhez hivatalos kimutatások voltak csatolva, szintén meggyőződhetett, — hogy ma a járásbíróságok előtt, melyekhez a sommás törvénykezés tartozik ; sommás törvények szerinti sommás eljárásról szó sincs. A sommás eljárás valóságosan nevetséges tárgy Magyarországban. Lehetséges, hogy van egy pár falu Magyarországban, a hol elvégzi a járásbiró a sommás tárgyalásokat; hanem hogy a fővárostól kezdve minden oly város, a hol csak egy kis ipar és kereskedelem van: az igazságszolgáltatásnak ezer nehézségeivel küzd, azt elhiheti nekem a t. ház; azért nem fogadhatnám el ellenérvül, hogy ha valamely — bocsánatot kérek a kifejezésért — provinciális fészekre utalnának, melynek igazságszolgáltatása rendben van. (Nagy zaj.) Az országgyűlés három éves tartama alatt ez első interpellatióm, s azt hiszem, a tárgy oly fontos, hogy néhány perezet szentelhet neki a t. ház. Ott állunk, hogy a múlt év utolsó hónapjaiban benyújtott sommás keresetek ma, ápril derekán még nem tárgyaltattak ; de nagyobb részökre még tárgyalási határnap sem tüzetett ki. Sommás törvénykezés, ós öt hónap utáni tárgyalás! Önöket kérdem, kiknek nem hivatásuk minden részében a törvényhozásnak szakszempontból ítélni: oly állapot-e ez, melyet föntartani, legalább hozzájárulásunkkal, szabad? Ott vagyunk, hogy a tavaszi hónapokban, márcziusban, áprilisben benyújtott kereseteket el sem lehet intézni a személyzet elégtelensége miatt. (Zsedényi Ede ellentmond.) Igenis, igy van, Zsedényi Ede t. képviselő ur: én igaztalanságot nem mondok, és a dolgot jobban értem, mint a képviselő ur. (Nevetés és zaj.) Ott vagyunk, hogy a jövő októberben fog tárgyalásra kitüzetni a ma benyújtott sommás kereset. Hogy elhigyjem azt, hogy ez állapot nem hat vissza nemzetgazdászati életünkre, hogy kereskedelmünket és iparunkat zsibbasztja: arra nekem tovább kellene azon iskolába járnom, melynek önök tanítói, hogy azon elveket, melyek homlokegyenest ellenkeznek eddigi nézeteimmel az igazságszolgáltatásról, magamévá tehessem. De itt nem állt meg a törvényhozás és a t. kormány szűkmarkú intézkedéseivel, hanem tovább ment; s hogy mennyire mostoha gyermeke az igazságszolgáltatás Magyarország kormányának : azt egy pár, majdnem szomorúan comicus példával lehet illustrálni. Az illető bírósági helyiségek ép annálfogva, mert a pénzügyminiszter úr czeruzájával milliókat törült a szükséges összegekből, oly hiányosan vannak felszerelve, hogy valóságos botrány belépni a legtöbb törvényszék helyiségeibe; ott még a kellő mennyiségű asztal és szék sem találtatik. Ez ismét tény, mert saját személyes tapasztalásomból tudom, a miről a mint én: úgy mindenki, a ki a törvénykezés terén működik, meggyőződést szerezhet magának. Ott állunk, hogy a közlekedési miniszter ur — habár egy minisztériumnál sem történik ily eljárás, — mérnököket küldött ki a helyiségek köbtartalmának felmérésére, és ehhez mérte a fát, melylyel a helyiségeket fűteni kell. A következés az volt, hogy egész a csufondárosságig ment ez