Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-473

16 473. országos ölés április 2. 1872. zánkban mindaddig, mig szerenesésen megoldatik. Egyébiránt mily eljárás voma arra szükséges, hogy a nemzetiségi kérdés, mint szabadságkérdés megoldatván, megszüntettessék : nem tárgya beszédemnek, csak arra szorítkozom, hogy bebizonyítsam, hogy Csernatony urnák ezen érvelése semmi alappal és semmi jelentőséggel nem bir. A nemzetiségek az átalános szavazati joggal épen ott volnának, a hol most vannak, egyetlenegy képviselővel sem küldhetnének többet, mint mostan. A hol most többségben vannak és esetleg mégis nem saját nemzetbeli képviselőt választottak, hanem mást, pl. magyart: ez épen ugy megtörténhetnék az átalános szavazati jog mellett is. Biztosítom Csernatony képviselő urat, hogy a nem?etiségek, és különösen a román nem törődik azzal, hogy átalános szavazati joggal ruháztassák fel a nép ; mert az ezen szavazati jog mellett is épen oly kevéssé érvényesítheti jogos követelményeit, mint most, vagy megfordítva, most is érvényesíthetné, ha más okok nem akadályoznák azokat, ép ugy, mint az átalános szavazati jog mellett is. Ami pedig Csernatony urnák azon félelmét illeti, hogy a nemzetiségek azonnal respublicát proclamálnának; szinte oly alaptalan: mert már mondám, hogy az ország nemzetiségei közül egyiknél sem mutatkoztak ilyféle szándékok. Egyébiránt az átalános szavazati jog, meglehet próba gyanánt, már divik is bizonyos helyen, p. o. a Székelyföldön, a mint ezt Kemény Gábor képviselő ur maga is beismerte: és én nem hallottam, hogy a székely-magyarok respublicát óhajtanának, sőt 1848-ban, midőn a honvédeket azzal capacitálták a respublica mellett, hogy „dupla léhnung, nincs király," még bizony akkor sem volt népszerű. Ignoti nulla cupido. Midőn az idő azt megérleli: legyen meggyőződve Csernatony képviselő ur, hogy meg lesz átalános szavazati jog nélkül is; jelenleg pedig e mellett sem lehetséges. (Hangosabhanl) Meglehet azonban, hogy Csernatony ur is ép ugy, mint Kemény Gábor képviselő ur, az átalános szavazati jogot csakis a magyarokra tartja kiterjeszthetőnek : már ekkor más kérdés állana elő. Kemény Gábor képviselő ugyanis azon véleményben van, hogy ha a székelyeknél átalános szavazatjog van életben, nem következik, hogy a megyékben is, hol románok laknak, szintén megadassák, sőt oly kegyes a báró ur, hogy még az 1848-ki választási törvényt sem akarja az erdélyi megyékre kiterjeszteni; mert ugjnnond, nem az a ezél, hogy sok képviselő jöjjön: hanem hogy hűségesek, kormánypártiak legyenek. Ez igen erős érvelés, ez engemet oly annyira meggyőzött, hogy magam is csodálkozom azon, miért nem gondolkozik Erdély összes népessége csak egyedül egy képviselő által képviseltetni és ez nem is lehetne más, mint Kemény Gábor képviselő ur. Őt más érdemein kivül maga a hűség is arra már elegendőleg nemcsak érdemesnek, hanem képesítettnek is nyilvánítaná. Nem tudhatom, ha vajon Csernatony ur is ezen véleményben van-e vagy sem? annyit azonban mondhatok, hogy én Csernatony ur érvelését nem tartván alaposnak, igy ama nyilatkozatának titkos rugóját másutt keresem és ez nem egyéb, mint kaczérkodás a kormánynyal. Nem uj dolog! Csernatony ur a volt miniszterelnök úrral is kaczérkodott, hiszen tudva van, hogy lapjában igen gyakran feldicsérte, ebben semmi különöset nem láttam és nem látok most sem következetlenséget, midőn ugy látszik, hogy Csernatony ur a belügyminiszterrel kaczárkodik. Ebben sem találok semmi különöset; hanem találok abban, hogy az mások rovására történik, t. i. a belügyminiszter ur az átalános tárgyaláskor íönhangon hirdette, hogy a magyar nemzet suprematiáját minden erejéből föntartani iparkodik és ez értelemben nevezem én Csernatony urnák inopportunus őszinteségét kaczérkodásnak a belügyminiszterrel. Igaz, hogy morális suprematiáról beszélt a belügyminiszter ur; azonban nem tarthatom morális eszközöknek mindazon emeltyűket, a miket ' a kormány mozgásba tesz eme suprematia föntartására, aztán a diplomaták rendesen mást mondanak, mint a mit gondolnak és még sokszor egy harmadikat tesznek. Egy másik képviselő ur, Szilády Áron, még tovább ment őszinteségével, ő ugyanis nyíltan kijelentette, hogy ez országban nem ismer más nemzetiséget, mint a magyart. Ha a t. képviselő ezen strucz-politikája következtében hiszi, hogy miután ő nem ismer nemzetiségeket, azok tehát nem is léteznek: én ezen hiedelmében megtántorítani nem fogom. Ezen strucz-politika kifejezést nyert már a volt kereskedelmi miniszter ur ama eljárásában, mely szerint az utóbbi öszszeirás alkalmával a nemzetiségeket az által vélte megsemmisíteni, hogy azokat az összeírás rubrikáiból kihagyatta. Ezen politika ellenében bátor vagyok mégis figyelmeztetni Szilády Áron képviselő urat, hogy hite daczára e hazában nem a geneticus magyar nemzetiség uralkodik; hanem uralkodik egy, az ország minden nemzetiségeiből összetákolt hatalmas és jól diseiplinált párt, mely bizony nem épen mindig a magyar nemzetiség érdekeit tartja szem előtt, habár látszólag mindig ennek köpenyegébe burkolódzik is. Az oppositio legnagyobb eontingensét a ge-