Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-481
220 * 8i * országos ülés április 11.1872. tározata teljesül, s hogy e praeferentissime hozzá utasított ^ügyben a bizottságok legalább valamelyike még ezen ülésszak alatt referálni fog-e vagy nem? Széll Kállmán pénzügyi bizottság előadója: A mennyiben a vasúti bizottság elnökét és előadóját nem látom, s kik, ugy látszik, ezúttal nem felelhetnek t. barátom interpellátiójára: én mint a pénzügyi bizottság egyik tagja és referense, vagyok szerencsés azon választ adni, hogy a pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslatot még nem tárgyalhatta azon okból, mert rendesen minden vasúti előterjesztés először a vasúti bizottság revisióján megy keresztül, — a vasúti bizottság még ezen revisióját nem teljesítette, s igy a pénzügyi bizottsághoz ezen törvényjavaslatot véleményes jelentése kíséretében át nem tette, s igy, mi a pénzügyi bizottságot illeti: ez nem volt azon helyzetben, hogy jelentést tehessen. A mi pedig a vasúti bizottságot illeti, arról nem szólhbtok. Térey Pál a gazdasági bizottság előadója (oloassa a gazdaságügyi bizottság jelentését az april havi költségvetésről). Elnök: Méltóztatnak az elnökséget felhatalmazni, hogy folyóvá tétele iránt intézkedjék. (Helyeslés.) Mielőtt a napirendhez hozzá fognánk, kérem a t. képviselő urakat, ne feledjék el, hogy d. u. osztálytárgyalás lesz a sürgős vasutak iránt, melyek hozzájok utasíttattak. Következik napirenden lévő tárgyalás folytatása, szólók közt föl van jegyezve Miletics Szvetozár. Miletics Svetozár: A napirenden levő kérdés oly nagy fontosságú, s a szemrehányások. sőt gyanúsítások, melyek ez alkalommal a nem magyar nemzetiségek ellen tétettek, oly nagy mérvűek, hogy a nélkül, hogy az időt vesztegetni akarnám: hoszabb beszédet kellene tartanom ; de az időt vesztegetni nem akarván, mégis iparkodni fogok, hogy minél rövidebb legyek, mert a, mi első tekintetben a napirenden lévő kérdést illeti, rebus hodie stantibus, a vitának semmi gyakorlati eredménye nem lesz. Ami a szemrehányásokat, gyanúsításokat illeti, azok a mennyire nagymérvűek: annyira szenvedélyesek és absurdok, hogy azokra még legfőbb felelet volna a megvető hallgatás. Én tehát csak néhány nyilatkozatra és észrevételre szorítkozom. Kijelentem, hogy én az átalános szavazati jogot és ennélfogva Madarász József t. képvisetársam indítványát pártolom. Az indokok már annyira kimerítve vannak, és én csak annyit jegyzek meg, hogy én ezen kérdést nem nemzetiségi, legalább nem szerb nemzetiségi szempontból tekintem. Mert hogyha azt tenném, nemcsak hogy nem volnék az átalános szavazat mellett; hanem még nagyobb censust kívánnék, mint a fönnálló, sőt valamely virilismust óhajtanék a törvényhozó testületben is, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a hol szerbek vannak Bácskában, Torontálbán és más megyékben, nagyobb, mint aránylagos számot képviselnek; de tekintem azt az átalános szabadság szempontjából és nemzetiségi szempontból annyiban, a mennyiben ezen kérdés összefüggésben áll a democraticus eszmékkel. De itt áttérek a szemrehányásokra. Több képviselő épen nemzetiségi szempontból nem pártolta az átalános szavazatjogot, mert attól fél pl. Jókai képviselő ur, hogy ez a reichsrathba vezet; mások attól félnek, hogy köztársasághoz vezet, és végre mások attól félnek, hogy a magyar nemzetiséget veszélyezteti. Mi itt circulus vitiosusban vagyunk. Mikor mi nemzetiségiek valami concessiót kérünk a nemzetiségek részére: azt mondják rá, nem lehet, mert nem fér össze az átalános szabadsággal; mikor pedig átalános szabadságot, s ennélfogva átalános szavazatot kérünk: azt mondják, ez nem fér össze a magyar nemzet és Magyarország érdekeivel, mert a reichsrathba vezet stb. Igy mi igen furcsa állapotban vagyunk. De én tagadom, hogy az átalános szavazati jog a reichsrathba vezetne; tagadom, hogy a magyar nemzetiséget veszélyezteti; hogyha pedig köztársasághoz vezet: az nem lenne a legnagyobb baj. (Egy hanga szélső balról: Lgy van!) Áttérek most Ghyczy Kálmán képviselő ur beszédére. A t. képviselő ur szemrehányást tett Mocsonyi Sándor képviselő urnák ezt mondván: hogy elvárta, hogy Mocsonyi Sándor ur kifogja jelenteni, hogy „a nem magyar ajkú nemzetiségek közt nem léteznek oly irányzatok, melyek végtörekvósökben egyrészről Délslávia, másrészről Dakorománia részére akarják igénybe venni." Én nem vagyok hivatva Dakoromániáról beszélni, de igenis hivatva vagyok Délszláviáról szólni. {Halljuk!) Ha valaki Délszlávia alatt a szoros Magyarországnak déli vidékeit érti, jelesen a Tiszán inneni és túli Bácskát* és a bánáti megyéket: én nyíltan őszintén kijelentem, hogy oly törekvések nem léteznek, melyek oda czóloznának, hogy ezen vidékek Magyarországtól elszakadjanak. Én már a nemzetiségi 40-es bizottság keblében is jelentettem, hogy ez nemcsak geographiailag és etnographiailag is lehetetlen, de czélszerülten is. A mi Bács és Torontál megyékben a szerbeket illeti, mi megelégszünk azzal, a a mit Deák Ferencz t. képviselő ur igazságos és méltányosnak elismert. T. i. 1862. május havában szerencsés voltam a nemzetiségi kérdésben
