Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-481

216 481. országos ülés április 11. 1872. hogy egy vasúttársaságot alapit és igy Warring egyszerűen építési vállalkozó maradt ; tehát a vasút engedélyese kibujt minden kötelezettség alul, melyet, mint tulajdonosra, a kormány és törvény rászabott és azt egy harmadikra, a béesiangol bankra vitte át, s még ezzel is ugy egyezett, hogy ez viszont egy negyedikre t. i. a külön alkotott vasúttársaságra ruházta. Ezek után Warring tisztán mint építőmester kezdte meg működését; a bécsi angol bank tisztán pénzszerzőnek tartotta magát, felelősnek az utólag történtekért a társaságot tartja, mint a melynek átadta a concessió jogait és kötelezettségeit. Az építési szerződésben, hogy teljes legyen annak botrányos és kiszámított roszlelküségét tanúsító volta: Warring kikötötte, hogy a bank által alakítandó vaspályatársaság igazgatója Lehmann, az ő benső barátja legyen, kinek kötelessége lett azonnal hivatalába lépni és Warringot ellenőrizni az építésben; viszont engedményül ellenben a bank azt kötötte ki magának, hogy a vasúti társaság választmányába a maga részéről négy tagot választhasson. Meg is alakították ketten, Warring és az angol bank itt Pesten a választmányt és kezébe nyomták tudomás végett a párisi szerződést. Ez elborzadt annak tartalma fölött s legelső üléséből rögtön felterjesztette azt a kormányhoz, mely hallomás szerint, a szerződés fölött mai napig sem nyilatkozott. E közben Warring átvette az állam által beszerzett és megrendelt építési anyagkészletet és megkezdette a munkát s hónaponkint adta be a számadásokat az elvégzett munkáról; Lehmann megbírálta és helyeselte, a választmány pedig kifizetésre utalványozta azokat, mint az építési szerződés -— melyet ő már fait aecomplie gyanánt kapott az octroyált ellenőr Lehmannal — hozta magával. így ment ez 1870 novemberig, a mikor Warring egy 2.700,000frtos igazolt számlával állott elő, mi a választmányt ámulásba ejtette, s időt kívánt, hogy utána járjon a követelés valóságának. Warring nem akart várni és megszüntette a munkát, a választmány pedig jobbnak látta kiegyezni vele s megfizette felét a követelt összegnek, anélkül, hogy tudta volna, mi az alapja ezen zsarolásnak; azonban egy mérnököt küldött a hely színére, ki azon jelentéssel tért vissza, hogy minden a legjobb rendben van, s a munka foly, sőt maga Warring is megjelent a választmány előtt fogadva, hogy folytatja és bevégzi az építést, ha millói bánnák is meg. A válaszmány megnyugodott, Warring tovább épített; de kisebb gondja is nagyobb volt, hogy sem igyekezett volna szavát beváltani; kevés erővel, lassan és töredékesen, csak itt-ott folyt a munka a vonalon. A társaság zaklatta a munkát s panaszkodott ; de Warring azt felelte, neki semmi köze a választmánynhoz, mert őa bankkal szerződött, más felől pedig megbízottja egyre járta a kormányt és a választmányt egy követeléssel, melynek teljesítésétől tételezte fel, hogy épit-e tovább vagy nem; mindez egy memorandumban volt kifejtve, melyet a társaságnak 1871. február elején adott be, s hol ujabb követelései, azért, mert az építési költség kevésre volt szabva: a munkabér megdrágult stb. 7—8 millió forintra rúgtak. A társaságnak azonban nem levén más pénze, mint az építési tőke, s a fölött sem rendelkezhetvén a kezelő banknál Warring beleegyezése nélkül, mint a szerződés tartja, — azt mondta, hogy megvizsgáltatja a követelést, — s ha alapos, ajánlólag terjeszti fel a kormányhoz. Warring erre a munkát másodszor és újra megszüntette. A bécsi-angol bank kimondta akkor, hogy pénzt csak ugy ad, ha a munkát más folytatja s a magyar kormány mindenért felelősséget vállal. Ily viszonyok közt a társaság kénytelennek érezte magát Warringgal szakítani s addig alkudozott vele és addig simogatta, míg az viszszalépett az építéstől, oly formán, hogy építési cautióját 1.200,000 frtot a banknál benhagyta, építő anyag kezeléseiért kapott 300,000 frtot, a memorandumában elősorolt 7—8 millió követelését pedig a társaságnak cedálta azon joggal, hogy ez a maga javára a magyar kormány ellen azt érvényesíthesse, és a banknál levő cautión felül a kormánynál letett 1 millió frtot a társaságnak engedte. Ezután elkezdette a társaság az építést rendezni, bírálni 8 azon meggyőződésre jött, hogy a beszerzett építési tőkével lehetetlenség kijönni, ennélfogva Warring memorandumát és követelését beterjesztette a kormányhoz. A kormány megígérte, hogy ami méltányos : azt ki fogja elégíteni; azonban állítólag még eddig egy év óta a követelési jegyzéket bírálat alá nem vette, legalább nem nyilatkozott fölötte, ugy mint a társulat egyéb sürgetéseire sem : hanem adott az építés folytatására egy és fél millió forintot, ami még folyó évi áprilisban elfogy, pedig, mint mondják: még 12 vagy 14 millió kell a befejezéshez. Okolják a kormányt azzal is, hogy a tervezeteknek jóváhagyás vógetti bemutatását kikötvén, azokat oly soká hevertette, hogy például egy vonalon a híd tervét akkor engedé| lyezte, mikor a szerződés szerint már egy hó