Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-473

473. országos ülés április 2. 1872. 15 hogy az 1848-ki törvényekben kimondott elvektői eltértünk és a helyett, hogy azokat fejlesztenék, azokat két kézzel nyirbáljuk; a helyett, hogy előre mennénk, hátra felé iparkodunk, azaz: progressiv reformok helyett reactionarius irányt és politikát követünk. Megütköztem azonban az ellenzék számos tagjának nyilatkozataiban, kik, habár elismerik, hogy a szavazati jog nem a vagyont, hanem a személyt illeti meg, és hogy minden szabadelvű államnak az átalános szavazatjog behozatalára, mint a haladás végezéljára kell törekednie: még sem fogadják azt el. Videó meliora, proboque, deteriora sequor. Két érvelést hallottam az átalános szavazatjog ellen, az egyik az, hogy jelenleg nem volna czélszerü, mert a nép nem érett még ezen jogra. Én ezen ürügyet, mert csak ürügy és nem érvelés: el nem fogadhatom; mert én a népet a szabadságra mindig megérettnek tartom. Absolutisticus, reactionarius kormányok és mindenféle zsarnokok a népet szabadságra megérettnek nem tartották soha, és ügyesen oda működtek mesterséges utón, hogy a nép a szabadságra soha meg ne érhessék, csakhogy mint éretleneket jobban és könnyebben kizsákmányolhassák, mig végre aztán a népek, semmi joggal sem birván, kénytelenek voltak egyetlen jogukhoz, az erőszakhoz nyúlni és napok alatt százados szenvedéseiket megbőszülni. A történettan azt tanúsítja, hogy a véres forradalmak mindig a szabadsághiány, vagy pedig a szabadság megszorításából keletkeztek. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a népek a szabadságra mindenkor érettek és csakis ennek hiányára éretlenek, és ha talán bizonyos korszakban némi körülmények akadályoznák a szabadság terjesztését, vagy pedig ennek némi korlátozását rendkívüli körülmények egy időre igényelnék is: akkor a kormányok kötelessége azon lenni, hogy e körülmények mielőbb megszüntessenek, nem pedig hogy perpetualtassanak. Mint jár el a magyar kormány és ezen t. ház többsége ? Bátran merem állítani, hogy rákmódra. Az 1848-ki törvények által adott szabadságok folytonos és progressiv nyirbálásán dolgozik. így a többitől eltekintve, csakis a választási törvényre vonatkozólag, tisztán áll: hogy ezen törvényjavaslat által a szavazati jog ezerektől elvétetik Magyarországban, Erdélyben pedig a jogfosztás permanentiában tartatik. Ha a kormány vagy a ház többsége a jogokat terjeszteni nem akarják: ezt bárha nem pártolhatom, de nem is támadnám meg ezért; tagadom azonban jogát, hogy a már megadott jogokat elvegye; ily eljárást mindig meg fogok támadni. A kormány és pártja a jogszoritást, meglehet, hogy a népnek saját érdekében hiszi, mert talán nem tartja arra elég megérettnek „laete ilii opus est, non solido cibo," hogy gyomrát el ne rontsa. Kitűnő, sublim. nép iránti szeretetet tanusit azon eljárás, mely szerint nem egyszerre, hanem lassanként fosztatik meg jogaitól. Éppen azon vén asszonyság eljárásához hasonlít, ki ölebének farkából, csakhogy a kedves állatkának ne fájjon nagyon, nem egyszerre, hanem minden nap elcsípett egy kicsit az ollóval. Némely képviselő urak, és névszerint Csernatony képviselő ur, az átalános szavazati jogot a respublicával azonosítja, azt állítván, hogy az, ezt föltételezi. Ezen tan egészen uj, és Csernatony ur találmánya, a mire még privilégiumot is kérhet magának. Nem fogja tagadni Csernatony ur, hogy a római köztársaság csakugyan respublica volt, és mindazonáltal abban a nép átalános szavazati joggal nem bírt, ezenkívül még osztályokba volt sorozva és euriatim szavazott. Azt sem fogja tagadni Csernatony képviselő ur, hogy a franczia császárság nem volt respublica és mindamellett a nép átalános szavazati joggal bkt, s e jogát III. Napóleon alatt soha sem iparkodott a respublica érdekében érvényesíteni; hanem épen ellenkezőleg mindig császárjának adott bizalmi szavazatot. Tehát az átalános szavazati jogot nem lehetvén identificálni a respublicával: semmi szükség sem volt arra, sőt nagyon is fölösleges volt Csernatony urnák fönhangon óvást tenni az átalános szavazatjog ellen, azon ürügy alatt: mert ez a respublicát idézné elő; annál kevésbé indíthatta erre a nép magatartása, mert hazánkban ily szándék még nem nyilatkozott és ha valaha nyilatkoznék is, az nem az átalános szavazati jog következése fog lenni: hanem egészen más okok fognák azt előidézni. Ezen tan „átalános szavazat és respublica" fölött lehet pro ós contra szólani. Csernatony képviselő ur azonban jónak látta érvek hiányában a gyanusitási térre lépni, jól tudván, hogy némi czélzatos frasisok nemcsak hogy megtapsoltatnak, hanem még bizonyos részről kegygyei tetéztethetnek is. Azt monda ugyanis múlt szombat esti rövid beszédében, hogy az országban bizonyos kórjelenséget lát; ezt én is látom, de nem abban és nem ott, hol azt Csernatony ur látja, és ez köztünk a különbség. Én a kórt a regressiv tendentiákban látom. Ő ugyanis azt nyilatkoztatta, hogy mig nemzetiségi kérdés lesz az országban: addig nem pártolhatja az átalános szavazati jogot, mit különben maga is óhajt. Ha ez igy állana: akkor bizonyára Csernatony soha sem érné el az átalános szavazati jog életbeléptetését, azon egyszerű okból, mert nemzetiségi kérdés mindaddig lesz, mig szabadságkérdések lenni fognak, és ha-