Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

479. országos ülés április 9. 1872. 193 hetven vallás és hetven nemzet van egymás mellett, a mely békében él. (Helyeslés bal felől.) Ők ugy gyakorolják saját nemzeti szokásaikat, nemzeti nyelvüket ugy használják békés házi körükben, hogy azzal többi polgártársaiknak semminemű akadályt nem okoznak és vallásukat ugy gyakorolják, hogy legkevésbé sem botránkoztatják meg a más vallásfelekezetüeket. Tehát az, hogy nálunk hét nemzetiség és hét vallásfelekezet van: egyátalán nem indok arra, hogy az átalános szavazat behozatalát ellenezze. Ha Amerikára hivatkozik a t. képviselő ur: akkor kövesse annak példáját is, azon dicső példát, mely szerint sem a vallásra, sem a nemzetiségre s a nyelv használatára nézve különbséget nem tesz, s megengedi, hogy chinai, japán, török, spanyol, angol, franczia, német és magyar békésen lakhassák egymás mellett; s azért mégsem mondhatja valaki, hogy Amerikában a szabadság nem érte el azon fokot és nincs biztosítva ugy, mint nekünk törekednünk kell, hogy megszilárdittassanak Magyarországon az alkotmányos jogok, s ha mi ezt elérni akarjuk és megszilárdítani a nemzetiségi és vallásíelekezeti különbséget : meg kellene szüntetni és ki kellene mondani a vallásszabadságot, a nemzetiségi igényeket pedig ki kellene elégíteni. Azt állítja tovább t. képviselőtársam, hogy mindaddig, mig a római főpap cardinálisaival, a eanterburyi érsek, a törökországi főimám, valamint a sz.-pétervári archimandrita kezet nem fognak egymással, mig a puska és kardból kaszát, kapát és ekét nem csinálnak : mindaddig ő azátalános szavazatot nem fogadhatja el. Azonban igen t. képviselőtársam kihagyta, hogy mindaddig, mig az ágyú anyaga gőzmozdony vagy hajókazánná és pálinkafőző-katlanná nem alakittatik; kihagyta végre, hogy mig a nyúlból nem lesz jager, krinolinból hosentrager, mindaddig ő az átalános szavazatot nem fogadja el. T. ház! Győrffy Gyula t. képviselőtársam kijelentvén, miszerint az átalános szavazatjogot a tudomány szempontjából megtámadni nem kívánja, mert azt ő is elméletileg mint tökéletest elfogadja; ezen véleményt fejezvén ki — ha jól emlékezem beszédére — különbséget tesz az elmélet és gyakorlat között, és azt mondja : hogy lehet különben valaki jó theoreticus, de ha nem tudja alkalmazni: akkor rósz politikus a gyakorlatban. Beszédének többi része főkép abból áll, hogy szemrehányást tesz ezen oldalnak, hogy az átalános szavazati jogot tudományos szempontból nem tárgyalta, és különösen, hogy azon tudós KÉPV. H. NAPLÓ 1844 XXIV. írókból nem idézett példákat, a melyekből ő iparkodott kimutatni, hogy az átalános szavazat még sem helyes, és hogy őt azért, mert az átalános szavazatjogot nem pártolja, liberális oldalról megtámadni nem lehet, Megemlíti e tekintetben Mill Stuartot, Bluntschlit, Louis Blancot, Laboulayet és többeket; azonban maga J is azon hibába esik, a mit ezen oldalnak szemére hányt, mert ellenére annak, hogy történtek hivatkozások a másik oldalon néhány írókra, t. i. Várady képviselőtársam Rotteck- és Welkerre, továbbá Mill Stuartra hivatkozott, Csernatony képviselőtársam pedig Macaulayra. Mindamellett t. képviselőtársaim elfeledték idézni, hogy vannak nevezetes külföldi írók, kik az átalános szavazat veszélyességét mutogatják, mint a baloldal márczius 22. óta mutogatni iparkodik. Különösen Todd Alpheus „Parlamenti kormány" czímü müvében azon elvet állítja fel, hogy a szavazatjog nem polgári jog, hanem privilégium, melyet az illető állam adományoz ; továbbá hogy a szavazatjog oly módoni átalánositása, hogy minden nagykorú polgár szavazatjoggal bírjon, Angolország veszedelembe jutását idézné elő; valamint másrészről ugyanezen iró szükségesnek tartja, daczára annak, hogy az 1832iki reform-bili által az azelőtt ugynevezet RottenBoroug-k rothadt hatóságok megszüntettek és a kis választó kerületek nagy választó kerületekké alakíttattak át, oly módon mint mi kívánjuk Erdélyre nézve, hogy az egy-két ezres városkák fosztassanak meg választói joguktól: a reformbill már nagyrészben megszüntette azon százados igazságtalanságokat; de mindamellett meghagyott néhány kis kerületet és ezen kerületek föntartásához még mindig ragaszkodik Todd idézett munkájában épen azért, mert Angolországban ép ugy, mint nálunk, a miniszterek, a nagy választó kerületekben kisebbségben szoktak maradni és a kis kerületekben keresnek menedéket, a hol rendesen meg is választatnak. Innen van az, hogy Lord John Russel 1835-ben Devonshireben megbukván, Stroudban, lord Palmerston 1834-ben Hampfshireben kisebbségben maradván, Tivertonba, Lewis György 1852-ben Herfordshireben megbukván, Radnorba menekült s választatott meg, Macaulay pedig 1847-ben Edinburghban kisebbségbe jutván, öt évig sehol meg nem választatott; ezen munkájára szintén hivatkozhatott volna a t. ellenfél és igy tudományosan bebizonyíthatta volna, hogy az ő véleményök szerint miért jobb a census, mint az átalános választási jog. Azonban ha nem is hivatkoztak t. képviselőtársaim külföldi tekintélyekre: én szándékoztam megmutatni az átalános választási jognak elméletét, ugy a mint Bluntschli meghatározza Staatsrecht czimü ! müvében, a hol azt mondja, hogy a népnek és 25