Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

479. országos ülés április 9. 1872. 189 nagy műveltséggel biró és oly nemzet, mely vak buzgósága által sincs elfogulva annyira, mint a világnak egyéb nemzetei: mindamellett a po­litikai hatalmat sohasem tudta a szabadsággal egyesíteni, mert mindenkor, ha birtokába jutott is a politikai hatalomnak, az egyik föltétel nála hiányzott. Vagy birtak állandó kormányt sza­badság nélkül ; vagy pedig birtak szabad kor­mányt, de állandóság nélkül. Az egyik kellék mindig hiányzott, mert az állandóságot a sza­badsággal egyesíteni nem bírták. Igaz, hogy heves hévmórtékleténél és igazságszereteténél fogva gyakran föllázadt a zsarnokság ellen és kétségtelenül föl fog lázadni még többször is, mert" ezen türhetlen állapot szenvedhetlen előtte, mert ugy mond — és ehhez prófétai tehetség nem kell, hogy kimondjuk, — mindezen erőlkö­dések eredményes sikerre aligha fognak vezetni még századok után is. Mert ugy mond: Men neuer ear be free, unless they are edueated tu freedom. And this is not the education, which is to be found in schools, orgained from books, but ity which consists in self — diseipline, self — reliance, and self-govermnent; az emberek nem lehetnek szabadok mindaddig, mig nem ne­veltetned a szabadságra; de ezen neveltetés nem nyeretik könyvekből, vagy iskolák által; hanem önbizalom, önkormányzat és önmegtagadás által. A francziák minden intézményeiknél a kor­mányhoz folyamodnak segélyért, ellenben az an­golok önmagukban találják a segélyt; ők társu­latok által hozzák létre a vasutakat és csator­nákat : mig ezt a francziák a kormány segélye nélkül nem képesek megtenni. A francziák az igazgatókban keresik a segélyt, s mig ezek ügyeikben az igazgatottakhoz, addig az angolok a néphez fordulnak. Ily nevelés kívántatik, t. ház, arra, hogy a nép szabadságát meg lehessen őrizni; nem pedig olyan iskolai nevelés, melyet talán a miniszterelnök ur értett. Panaszkodik még a miniszterelnök ur, hogy a parlamenti rendszer támadtatik meg a jelenlegi tár­gyalás által, miután a kisebbség nem engedi a több­ség akaratát érvényre emelkedni, s azt állítja a miniszterelnök ur, hogy a parlamenti rend­szer legfőbb előnye abban áll, hogy a többség dönt; mivel szerinte átalános parlamenti szabály, hogy a többség határoz. Erre nézve van szerencsém Toqueville „En Amérique" czimü munkájával a többség zsarnok­ságáról irt szavait idézni: Toqueville azt mondja: istentelen és utálatos azon szabály elv, miszerint a többségnek joga volna mindent tetszése, belá­tása és akarata szerint tehetni, daczára annak, hogy minden hatalomnak eredete a néptől szár­mazik, és hogy ha a nép fölruházza a többséget hatalommal.- istentelen rendszabály lesz, mely azt mondja, hogy az mindent akarata szerint tehet ; mert létezik egy oly átalános törvény, mely nem egyedül egy vagy más országnak népe. hanem az egész világ emberisége által alkottatott ós elfogadtatott: ez a törvény az igaz­ság törvénye. A többség, mint valamely esküdt­szék tartozik azon törvényt követni, amelyet bir azon nép, melyet képvisel, mert minden törvény végczéljának az igazságnak kell lennie, és igy az igazságot semmiféle többség határozatai­nál nem mellőzheti; ennélfogva, hogy ha valaki igazságtalan törvénynek az engedelmességet meg­tagadja : akkor nem vonja kétségbe még a több­ség uralkodási hatalmát, hanem fölebbez a nép sonverainitásától az összes emberiségnek souve­rainitásához. Vannak egyének, kik nem félnek kimon­dani, miszerint egy nép azon tárgyakban, melyek egyedül önmagát, más nemzetet pedig nem érin­tenek vagy nem érdekelnek: nines jogosítva meg­húzni az igazság és méltányosság közti határ­vonalat, és hogy minden félelem nélkül át lehet adni a többségnek a teljes hatalmat. De erre Toqueville azt mondja, hogy ez rabszol­gai ember állítása, nem pedig szabadelvű emberé, Ennek következtében, t. ház, az igen tisz­telt miniszte relnök urnák panasza, mely szerint a parlamenti rendszernek megtámadását ós a parlamenti szabályok lerontását látja : akkor volna való, ha a Toqueville által kimondott örök igazságot követné a minisztérium és a t. túloldal; mert ha azt követné: akkor nem volná kénytelen azon orvoslathoz folyamodni, hogy a nemzetnek az 1848-ki törvények által megadott választási jogot most körülnyirbálja és szűkebb korlátok közzé vonni igyekszik. T, képviselőház! Az igen tisztelt miniszter­elnök ur jónak látja ugyanezen alkalommal in­dokolni azon eljárását, mely szerint az 5 éves országgyűlés iránti törvényt elfogadtatni óhajtja és azt mondja: Az 5 éves ülésszakot mi szüksé­gesnek, sőt mellőzhetetlennek tartjuk, épen az alkotmányos rend megszilárdítása és biztosítása végett, miután ugy vagyunk meggyőződve, hogy hibáztunk volna, ha annak előterjesztését elha­lasztjuk. Szükségkép kell és nélkülözhetetlen bi­zonyos folytonosság a törvényhozási működésben. Ez által még, a mi itt mondatik, az 5 éves országgyűlésnek elfogadása, azaz a 3 éves idő­szaknak 5 évre fölemelése: az én nézetem szerint igazolva nincs, mert hogy a folytonosság és a rend megállapifctassék és bizonyos rendszabály hozassák be a törvényhozás működésébe: ehhez, t. ház, 5 évi országgyűlés nem szükséges. Ha a minisztérium rendszeresen elkészíti a törvényja­vaslatokat, és azokat szabályszerüleg a háznak

Next

/
Thumbnails
Contents