Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

1 g3 479. országos ülés április 9. 1872. Ezt csak azért vagyok bátor at. háznak elmondani, mert be akartam bizonyítani, hogy a német birodalmat és annak szövetséges államait senki respublicának nem állithatja. E helyen nem mulaszthatom el némi megjegyzést tenni, egy igen t. képviselőtársam azon állítására és megkülönböztetésére , melyet a szövetséges kormányok és a centralisált birodalom szavazati joga közt tett, melyben azt mondja ; „Egészen más határa van az átalános szavazati jognak a több államokkal szövetségben álló államokban, és más határa van a centralisált államban.* E tekintetben ugyan igazat adok igen t. képviselőnek azon állítására nézve, melyben azt mondja: „A szövetséges államban a központi törvényhozásnak hatalma korlátolt, részint azon jogok által, melyek az egyes államnak vannak föntartva, részint azon egyes államoknak lététől elválhatlan külön érdekei által, melynek megválasztásában az állam minden tagja, szegény és gazdag egyaránt résztvesznek." Mert ha valóban alkotmányos államot veszünk, nem pedig oly centralisált államot, mit az igen t. képviselő beszédéből talán nem alkotmányos államnak is lehet érteni; ha alkotmányos államot veszünk tekintetbe, összehasonlítva a szövetséges államokkal: akkor az alkotmányos államnak parlamentjét és központi hatalmát is korlátozza az önkormányzati hatósággal biró megyei és városi hatóságoknak befolyása, milyen volt Magyarországban ezred év óta a magyar municipalis rendszer, t. i. a megyék és városoknak rendszere, és a milyennek állíttatik az nj megyei és községi rendezés által behozott rendszer is; mert ezek is folytonosan korlátozzák és őrködő figyeemmel kisérik a központi hatóság működését. Ezeknél szintén nem gyakorolhat és nem foglalhat magának a központi kormány teljes hatalmat épen ugy, mint a szövetséges központi kormány, tehát a külön állam kormányának sem lehet korlátlan hatalmat tulajdonítani mindaddig, mig a központi törvényhatóságok a magok jogait teljes mértékben gyakorolhatják. Ezen állítást bizonyítja a szabadság és önkormányzat írója a következő szavakban . „Az intézményeken nyugvó önkormányzat a törvénybeni megnyugvásra vezet, ós megszokására a szabadságnak, valamint a hatóságnak jogszerű elismeréséhez. A polgárokat szabadságra növeli. Ápolja a polgári méltóságot és mások jogai iránti tiszteletre tanit. A szabadságot mindenki számára kézzelfoghatóvá teszi, és a jogok és kötelességek öntudatát kifejleszti. Az önkormányzatnak egyetlen neme, mely által a polgár önmagát kormányozza, melyhez minden egyéb kormányzati mód az önkormányzatnak csak látszata, mert az nem egyéb, mint az épen véletlenül kormányon levő többségnek korlátlan uralma. A tapasztalás bizonyítja, hogy oly országokban, melyek intézményekben szűkölködnek, az uralkodó többség többnyire csak minoritás, gyakran igen nagy minoritás. Az intézményeken nyugvó önkormányzat megtestesíti, ugy szólván, a szabad haza eszméjét. Mindaddig, mig valamely országban intézmények uralkodnak: addig ott nem lehet attól tartani, hogy egy szerencsés hadvezér idegen löldön aratott babérait arra használja, hogy a honi szabadságot megölje. Róma csak azután tudott Sullakat és Mariusokat felmutatni, midőn előbb bűnös kézzel honi intézményeit felforgatta. Egy Wellington nagyravágyása soha sem terjedt tovább, mint hazájának legkitűnőbb fia lehetni. Az ily államban, mely önkormányzati joggal fölruházott törvényhatóságokkal bir, attól sem lehet tartani, mit a t. képviselő ur mond, hogy a „centralisált államokban a parlament korlátlan hatalma kiterjed az állami és társadalmi viszonyoknak minden ágaira, néhány napi, néhány órai tanácskozás után megszüntethet százados szokásokat, megváltoztathatja az alkotmányt, módosíthatja a birtokviszonyokat, az örökösödési rendszert, az adórendszert, egy társadalmi osztályt a másik fölé emelhet, vagy egyet mások alá rendelhet." Az ily centralisált hatalommal biró külön ország alkotmányos gyakorlatát nem lehet a szövetséges országokra nézve alkalmazni ; mert ha valódi alkotmánynyal bir valamely állam, akkor neki intézkedni kell arról is, hogy sarkalatos jogokat uehány napi tanácskozás után, mint itt állíttatik, ne lehessen megváltoztatni, hogy annak megváltoztatásához a parlamentnek háromnegyede kívántassák. Ha ily alkotmánynyal bir valamely ország, legyen bár ott az átalános szavazati jog behozva, sarkalatos jogokat rövid tanácskozással meg nem változtathat. A t. miniszterelnök ur a második pont alatti előadásában fölhozza még, miszerint a műveltség ós értelmiség mai napi fokozata mellett az átalános szavazati jognak behozatala az alkotmányos jogok fejlesztésére nézve üdvös hatással nem birna. Hogy mennyit ér és mennyi hordereje van ezen állitásnak, hogy lehet-e ezt valóban elfogadni : arra nézve már Simonyi Ernő t. képviselőtársam azon megjegyzést tette, hogy ez oly kívánat, mint az úszni tanítás vizbemenetel nélkül. De még jobban kifejtette ezt az előbb már idézett „polgárosodás és polgári szabadság Angolországtan " irója, midőn előadja, hogy Francziaország, bár igen tudományos, szellemdus,