Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

479. országa* Ülés április 9. 1872. 187 szas vitát a képviselőházban; mert a minisztérium ezen törvényjavaslat beterjesztése alkalmával az állam bölcsei által ajánlott óvatosságot nem követte. Mondotta továbbá az igen t. miniszterelnök urnák márczius 28dki beszédében : „Nagyszerű csalódás azt hinni, hogy az átalános szavazati jog nálunk az alkotmányos szabadság védelmére szolgál : más nemzetek példája eléggé tanusitá, hogymindenütt, hol az gyakran ellenkezőre vezet, s hogy az átalános műveltség és értelmiség el nem terjedt, a széles alapú választási census az állapoton consolidatióját nem mozdítja elő." Ezen pontnak első része, miszerint csalódás lenne azt hinni, hogy az átalános szavazatjog az alkotmányosság, a szabadság védelmére szolgál : csak állítás, de bizonyítva egyáltalában nincs. Hogy a census fölemelése a polgárok közt egyenetlenséget szül, s ennek következtében inkább az átalános szavazatjog kiterjesztése idézi elő a hazának boldogságát, s annak megszorítása az alkotmányos jogok megsemmisítését; az már az első pontban be van bizonyítva. De hogy a szavazatjog kiterjesztése, az átalános szavazat behozása, a polgári szabadságot és alkotmányos jogokat megszilárdítja és védelmezi: onnan is kétségtelen, mert egyenlő mérleggel mér a gazdag, a közép és szegény osztály részére; mert nem tesz különbséget királyi vagy mezővárosok polgárai közt, tőkepónz vagy tudományból élő, kereskedés és földmiveléssel élelmet kereső polgárok közt; nem tesz különbséget a honnak bármely nyelven beszélő polgárai közt; hanem mindezeket egyformán részesiti a polgári jogokban, azokat is, kik az istent bárminő hitvallás szerint dicsérik, s ennek folytán polgáraink keblében öröm, boldogság és megelégedés fog honolni, a polgárok egymással egyetértésben, karöltve fognak az alkotmányos jogok, a hazának védelmére mindent, a mi csak tőlük kívántatik, teljesíteni, ha az átalános szavazatjog behozatik. E pontnak második részében megemlittetik, hogy más nemzetek példája tanúsítja, de ez csak átalánosságban van mondva, a nélkül, hogy felemlítené a miniszter ur, mely a nemzetek, tehát azok, melyeknek példájára hivatkozik. Azonban én az ellenkezőnek bebizonyítása végett Anglia, Prancziaország, Németország példájára hivatkozom, azzal bizonyítom be, hogy a szavazati jog kiterjesztése mindazon országokban az alkotmányos jogokat és szabadságot megszilárdította és állandósította, vagy legalább ezeknek alapját megvetette. Mert részletesen tekintvén Angolországot, nem való-e, hogy mind az 1832-iki, mind az 1866-iki reformbill a választójogot szélesebb alapra fektette, s hogy különösen az 1866-diki bili a vesztegetések és visszaélések ellen szigorú törvényt alkotott. Nem való-e, t. ház, hogy ugy a múlt 1871dik évi, mint a jelen 187 2-dik évi angol parlament igyekezett a választási törvényt javítani az által, hogy a titkos szavazást kívánja behozni, s a választási visszaélések és vesztegetések ellen még szigorúbb törvényeket kivan életbe léptetni, mint a melyek az 1866-iki reformbili által behozattak; és mégis ki meri azt állítani, hogy Angolországban veszélyeztetve van az alkotmányos jog, az alkotmányos szabadság? Hasonlót lehet mondani Francziaországra nézve is, melyben az alkotmányos szabadság az 1848-ik évi respublica november 11-én elfogadott alkotmányának 24. pontjában behozatott átalános szavazati jog által állapíttatott és szilárdittatott meg annyira, hogy ezt még Napóleon zsarnoksága sem volt képes megtörni. Bizonyítja azt t. ház, hogy az átalános szavazati jog az alkotmányos szabadság megszilárdítására szolgált Németországban, az észak-német szövetség, és jelenleg már a német császárság példája: a hol az 1867-iki alkotmány az átalános szavazati jogot hozta be; mindamellett ki merné azt mondani, hogy a nagy német birodalomban az alkotmányos szabadság veszélyeztetve van, s hogy a haza bárminemű kísérletek és demagogicus üzérkedéseknek kitétetnék, nem is említve, hogy az amerikai egyesült-államokban, valamint a schweiczi köztársaságban az általános szavazati jog a nemzet boldogságára és szabadságára elejétől fogva mindvégig a legnagyobb üdvvel állott fenn. A német birodalom példája, a melyben — mondám — 1867-ben fogadtatott el az átalános szavazati jog: egyszersmind élő tiltakozás Csernatony képviselőtársam és többek által mondott azon állításra, miszerint az átalános szavazati jog a respublikával volna identificalható ; és hogy csak respublikával lenne elfogadható, mert a német birodalom és az abban fenálló császárság hasonló ugyan az osztrák császársághoz, mert ha annak nevét veszszük, mindkettő császárságnak neveztetik. Parisban, Németország királyságai, úgymint Bajor-, Württemberg s a többi német birodalmi herezegek proponálták és a német császárság elfogadta egyhangúlag. Ennek sokkal nagyobb tekintélye van, mint az osztrák császárságnak, melynek berezegeit egy személy ben bírja a császárság és királyság. És ha a herezegeknek és a királyoknak kellene választani. az osztrák császári birodalomban, úgyszólván magamagát kellene választania. Ezt 24*