Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

186 479. országos ülés április 9. 1872. désben és gyülölségben élnek, ós egymás ellen szüntelenül ólálkodnak. Piátónak ezen idézett örök igazságot tartalmazó szavai bizonyítják, hogy a census felemelése békétlenséget, és kétféle osztályra a gazdagok és szegények osztályára oszlást idézne elő, s az államnak nem biztosítására, hanem inkább a hazának veszélyére és nem a rend megszilárdítására fogna szolgálni. Aristoteles pedig, a politikáról irt 2. könyvének 5. fejezetében arra nézve, hogy mi veszélyes, és czélszerütlen még azon intézményeket is gyorsan és meggondolás nélkül megváltoztatni, melyek nem egészen helyesek, ezeket mondja : „Bizonyos törvényeket bizonyos időkben meg kell változtatni. De ha a dolog más oldalról tekintetik: akkor sok óvatosság látszik amiál szükségesnek. Mert ha a változtatásból nyerendő haszon csak csekély, akkor azon nagy kár mellett, melyet okoz az, ha a polgárokat a törvények könnyű megszüntetéséhez szoktatja: sokkal jobb a törvényhozásban és kormányzásban némely hibákat fennhagyni, mert a társadalom a változtatásból nem fog annyi hasznot húzni, mennyi kárt okoz a kormány iránti engedetlenséghez szokás. A törvény egészben semmi más hatalommal nem bir engedelmességet szerezni, mint a megszokással, melynek képzésére temérdek idő kívántatik. Tehát a fönálló törvények gyors megváltoztatásának a törvény erejét átalában gyengitenie kell. Hasonlókép nyilatkozik ugyancsak a törvények megmásitásáról a szabadság és önkormányzatnak írója a 134. lapon, mondván: Vannak intézmények, melyek eredetökben helyeslés morális alapra fektetve, csak idővel fajulnak el, vagy a korszellemmel összeférhetlenekül bizonyulnak be; vagy tartalmatlanná válnak, és ez esetben is többnyire károsak. Üres intézmények az államéletben, hasonlók az üres szekrényekhez a magánháztartásban: akadályozzák a szabad mozgást és legfölebb rongyokkal vagy egyéb hulladékokkal vannak megtöltve. Nagy elővigyázat szükséges azonban annak eldöntéséhez : vajon meg kell-e valamely intézményt szüntetni; mert különösen az államéletben tapasztaljuk azt, hogy a legtöbb ós a legfőbb intézmények akadályozó és nem előmozdító hatásuk által tesznek legjobb szolgálatot. Ha tehát első tekintetre nem ötlik is szembe az előny, melyet valamely intózvény létrehozni hivatva volna: még ez nem elég indok annak lerombolására. Valamely intézménynek nagy kora már eléggé engedi sejtetni annak jóságát, habár a kor, való okok ellenében mit sem bizonyít; itt csupán azt akarjuk kiemelni, hogy a nagy kor és túlélés nem egy jelentőségű. Népképviseleti kormány, annak szelleme, helyes elvei és az önkormányzat biztosítékai nélkül, sokkal roszabb mint azon kormány, mely mindezeket nélkülözi, mert látszólag leveszi a kormány vállairól a felelősséget, holott ez üres forma nélkül egyedül az ő vállaira súlyosodnak minden felelősség. Mily helytelen, t. képviselőház, a törvényeket óvatosság nélkül megváltoztatni még akkor is, hogy ha azok nem egészen helyesek, erre nagyon fontos példát szolgáltat „A polgárosodás Angliában" czimű mű, a jezsuitáknak Spanyolországból kiűzetése alkalmából. Ugyanis a XVIII. században átalánosan elismert és kimondott dolog volt, miszerint ezen hajdan tekintélyes és jótékony testület már a XVIII. században minden haladás és türelem ellenzőjévé vált, épen a milyen ellenzője a haladásnak a XIX. században. A francziák csakhamar véget vetettek a jezsuitákkal folytatott harcznak, mert 1774-ben kimondották ós egy csapással végre is hajtották azon ítéletet, hogy a jezsuiták az országból kiűzessenek. Miután pedig a spanyol kormány meggyőződött arról, hogy az országban semmiféle reformot keresztül nem vihet, azért, mert mindenütt a jezsuiták vannak útjában , nem látta át, hogy miért ne kövesse a francziák azon példáját, melyet azok már 1774-ben végrehajtottak. Azért 1776-ban elhatározták, hogy ők is kiűzik a jezsuitákat az országból, és ennek folytán tervöket végre is hajtották. Azt gondolták, hogy ezáltal határozott lépést tesznek az ország sorsának javítása felé, és örökre meg fogják az országot szabaditani a jezsuitáktól. De mi történt, t. képviselőház? az, hogy a király III. Károly, szokása szerint, 1777-ben Károly napján a palota erkélyére kiállván, és a nép üdvözletét fogadván, azt akarta tenni, mit más esztendőben is tett, hogy t. i. meghallgatja a a nép kérését, és a mennyiben az törvényes, azt teljesíteni is fogja. A népnek kérése rendesen abból állott, hogy valamely miniszternek elbocsátását, vagy az adó leszállítását kérte : most azonban magának a királynak és a minisztériumnak ijedelmére és meglepetésére egészen más történt. Madrid polgárai most sokkal drágább és sokkal nagyobb tárgygyal kívántak foglalkozni, mint világi tárgygyal, ós azt kívánták, hogy törölje el a jezsuiták kiűzetése iránti törvényt, engedje meg, hogy azok szokott ruhájukban járjanak, s ezzel örvendeztesse meg a szent férfiakat és a spanyol népet. Ezzel be van bizonyítva, t. ház, hogy az 1848-iki törvénynek czélzott megváltoztatása, és különösen a census felemelése azért idézett elő oly nagy ingerültséget, azért idézte elő e hosz-