Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

JgQ 479 országos ülés április 9. 1872. czigány-primás az adóbiztosnak keresetüknek forrását. Ha kérdezte volna, hogy miért vagyok el­tiltva a szótól, megmondtam volna, és akkor bizonyosan nem hozta volna fel itt a házban; megmondom tehát most, miért van eltiltva. (Halljuk!) Azért van eltiltva, mert tiltja saját lelkiismeretem, hogy szóljak : mert látom, hogy az időt, melyet beszéléssel töltenék el, vissza­pótolni többé nem birjuk, mert elveszett idő az, s azért lelkiismeretem tiltja, hogy szóljak. (II?­h/eslés jobb felől.) Továbbá épen Degré barátom uram az ata­lános vita alkalmával azt mondotta rólam, hogy én Flankenbewegungot tettem; egy másik t. ba­rátomuram pedig, épen Horváth Sándor azt mondta, hogy valamint a kigyó mérgében meg szokta harapni a tarkát, én megfordítva . . . . (Hosszas derültség.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat tisz­tába jönni a személyes kérdéssel, vagy a tárgyhoz szólni. Papp Zsigmond: Igen! Én épen meg­fordítva beszédem végével haraptam meg annak fejét. . . . Elnök: Kérem újólag a képviselő urat, személyes kérdésben vagy a tárgyhoz kivan szólani ? Papp Zsigmond: Igen tisztelt elnök ur! En személyes kérdésben és a tárgyhoz is szólok. Mindazok, mik a distussiók folyamában felmerültek, akár személyesek, akár nem szemé­lyesek : a discussió átalános keretéhez tartoztak. Elnök: Bocsásson meg a t. képviselő ur, ha a tárgyhoz kivan szólni : akkor teheti ezt, a mikor sorban felhivatik a szólásra. Papp Zsigmond: Miután tegnap is, sőt mindig csakis a baloldalról szóltak, a szó­lásra sorban én következem, mint a jobb oldal­ról szóló. Elnök: Jegyző ur épen most mondja, hogy képviselő ur a szólásra felirattá magát, tehát teljes joggal szólhat a napirendhez. Papp Zsigmond: A másik képviselő ur pedig azt monda, hogy én őt a falnál hagy­tam. Bocsássanak meg mind ezen \. képviselő­társaim, ha kijelentem, hogy midőn én az áta­lános tárgyalás alkalmával szerencsés voltam né­zetemet előadni, beszédemet ezen szavakkal vé­geztem : Elfogadom az átalános vita alapjául ezen törvényjavaslatot, azon reményben és felté­tel alatt, hogy szerény módositványaim elfogad­tatnak. Ez, ugy hiszem, semmi ellentét, és igy nem érdemeltem képviselőtársaimtól megrovást. Módositványaim. meglehet, talán olyanotc lettek volna, melyek átalános megnyugvást szereztek volna. Nem képzelem azt, hogy ha a részletes tár­gyalásba belebocsátkozunk, nem tótettek volna ezen oldalról oly engedmények, melyekbe a túl­oldal is bele ne nyugodhatott volna. Ami pedig Kemény Gábor képviselő ur sza­vait illeti, az szintén személyes kérdés, és igen fontos. 0 szives volt reflectálni beszéden fre és azt mondta a többek közt, mintha én azt aján­lottam volna, hogy szövetkezzenek a magyarok a románokkal a szászok ellen. 0 ezen ajánlatot el nem fogadhatja, nemzetiséggel nemzetiség el­len nem szövetkezik. Ez uraim a nemes báró ré­széről igen súlyos vád, súlyosabb minden egyéb­nél, a mivel valaki engem illethetne. Ezt ón meg nem érdemeltem, mert egész életemben oda törekedtem, hogy jó egyetértés legyen a ma­gyar, román és a többi nemzetiségek közt; mert tudom, hogy a haza sorsa, annak felvirágzása nem függ mástól mint a jó egyetértéstől, mely ha meg van: felvirágzik a haza is. T. képviselőtársam félreértette szavaimát és nagyon is félreértette, mert épen az ellenkező­jét mondtam annak, a mit ő csinált. Hogy pedig az ellenkezőjét, mondtam, felolvasom beszédem­ből az eredeti passust. En azt mondtam ; „En nem tudnám becsidni, sőt méltó un­dorral fordulnék el attól, ki a maga íaja ré­szére az önfentartási eszközökről eszélyesen nem gondoskodik. Es már most kérdem : ha vajon eszélyes dolog-e az, hogy egy közös parlamentben Er­délyt illetőleg oly képviselőkkel álljunk szemben, kik nem kifolyásai a valódi képviseletnek? Avagy statusférfiui bölcseség-e az,, hogy mi az erdélyi eddigi feudális választási törvény meg­tartása mellett az ottani praevalens néptörzset, t. i. a románokat az uralkodó néptörzstől, a ma­gyartól isolálva tartsuK, és passivitásra kárhoz­tassuk % Vagy pedig végre : van-e annak értelme, állandó becse és életrevalósága, hogy Erdélyben a magyar ur nem akarja jobbját nyújtani a ro­mánnak, kit oldala mellett látott a legborusabb időkben is mindig, kinek hű ragaszkodásáról ko­molyan soha sem kételkedhetett, ós ki hazáját és szülőföldjét még senkinek el nem árulta. Vau-e mondom, annak valódi politikai ér­telme, hogy az erdélyi magyar főurak — mert az erdélyi magyar köznép és székely nép egé­szen máskép érez, — inkább hajlandóbbak a 210,270 erdélyi szászokkal kezet fogni, mint az 1.253,139 románnal? Lássák ők, én ezt nem értem. T. ház ! Ki a Hermeneutica, vagy a mint némely görög nyelvészek szokták magokat kife­jezni : a Hermeneftica szabályait csak legkevésbé

Next

/
Thumbnails
Contents