Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-479
47íV orseásr-os ülés április 9. 1872. 181 érti, e szavaknak nem tulajdonithatja azon értelmet: mintha én felszólítottam volna a magyarokat arra* hogy fogjanak kezet a románokkal a szászok ellen. Sőt ebből az következik, hogy én felszólítottam a magyart, hogy fogjon kezet a románokkal is, nem pedig csak a szászokkal. És pedig itt csak a főurakat értettem; nem pedig a becsületes derék székely és magyar nemzetet. Kijelentem, t. ház, hogy még azokra nézve kívánok egy pár szót szólani, mik itten a nemzetiségi kérdésre nézve felhozattak. Örömmel constatálom, hogy a túloldalon sok jeles szónok, valódi statusférfiui bölcseséggel mondotta, hogy a hazában minden nemzetiséget ki kell elégíteni, a méltányosság és igazság alapján. Voltak némelyek, kik e tekintetben kissé homályosan szólottak. Voltak, kik pláne nem akarnak tudni semmi más nemzetiségről, csupán a magyarról. A színvonalra emelkedtek azok is, kik elismerték azt, mit én több évvel ezelőtt mondottam, hogy a hazában lakó minden nemzetiségek képezik a hazát, és a haza egy politikai egészet képez. Örömömre szolgált az; is, hogy voltak a nemzetiségi képviselők közül olj T anok, kik ezelőtt máskép beszéltek, most pedig kimondották, hogy a kormány és az országgyűlés nyelve csak a magyar lehet. Midőn én ezt mondottam néhány év előtt: kígyót békát kiáltottak némelyek reám. Örömömre szolgált, mondom, hogy ma ezt Babes ur is elismeri. A mi azonban azon kifejezést illeti, melyet Komárom városának nagyérdemű képviselője mondott: „hogy minő badar beszédek, minő ráfogás, a mivel Magyarország nem-magyar ajkú képviselői gyanusittatnak, és Mocsonyi Sándor beszédére vonatkozólag azt mondja, hogy miért nem mondotta el Mocsonyi Sándor azt is, hogy a nem-magyar nemzetiségek zöménél meg van honosítva a magyar államiság eszméje, nem léteznek a nem-magyar nemzetiségek kebelében oly irányzatok, melyek végtörekvésükben egyrészről Dél-Slávia, más részről Daco-Románia részére akarják igénybe venni Magyarország területét." Ez más szavakkal annyit tesz. hogy minket a nagyérdemű képviselő azzal vádolt, hogy mi Daco-Romániát akarunk: kijelentem, hogy közülünk ezt senki sem akarja, senkinek sincs esze ágában sem. Meglehet, hogy azon urak fogják kényszeríteni, kik nem akarják a jó egyetértést, kik nem fogadják meg Szt.-István tanácsát, mely így hangzik : „A nem-magyar nemzetiségeket ki kell elégíteni, ugy hogy jobb kormányra ne vágyódjanak." Ezt figyelmébe ajánlom mindazoknak, kik szeretik a közös haza boldogságát; nem kell őket arra kényszeríteni, hogy kifelé gravitáljanak, meg kell osztani testvériesen velők a haza minden jogait és jótéteményeit; szóval: a nemmagyar nemzetiségeket ki kell elégíteni, nehogy jobb kormány után vágyjanak. Ezt a tanácsot adom t. ház, s ha ezt el fogják fogadni: akkor sz. István birodalma erős le : ~z; de ha ezen tanácsot nem fogják elfogadni, s az általam mondottak nem fognak életbe léptettetni és csak phrasisokkal fogják kielégíteni óhajtani a nemzetiségeket: valójában meg fog történni az, hogy kifelé fognak gravitálni. Nem kell tehát alkalmat adni erre. Én nem hiszek népet, nem hiszek nemzetet, melynek, ha jó dolga van, kifelé gravitáljon. Csak azon nép kívánja ezt, melynek rósz dolga van. Erre nézve kívántam felvilágosítást adni. és a t. ház figyelmébe ajánlani. A mi pedig illeti azon indítványt, -melyet Csernatony t. képviselő ur tett, én azt azért nem pártolom, mert abban az indítványban semmit sem látok. Akár azt mondjuk hogy törvényjavaslat a képviselőválasztásra nézve, akár azt mondjuk, hogy az az 1848-iki törvényezikkelynek módosítása: mindegy. Én az ilyen czimeket nagyon kevésre becsülöm. En a lényeget becsülöm, és azért nekem akár az egyik, akár a másik czim mindegy: miért is az előttünk fekvő czimet elfogadom. Mihályi Péter jegyző : Következik Eördögh Figyes. (Nwcs itt!) Jámbor Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindig elismertem az akadályokat, melyekkel a kormánynak küzdenie kell, (Halljuk!) ez az oka, hogy engedékenyebb voltam, mind a házban mind a házon kivül a kormány iránt, mint ezt az elv szigora engedné; ez az oka, hog} r ma is engedékenyebb leszek a miniszterelnök ur utolsó beszéde iránt, mert jól tudom, hogy Magyarországban a kormány és a hatalom nem egy. A miniszterelnök ur azt monda a többi között: „Az ellenzék visszaél a szólásszabadság, gal."' Vajon mi a czélja a szólásszabadságnak? Nem-e a jogot védelmezni ? És mit tesz az ellenzék, mint védelmezi a választóközönség jogát? (Bal felől: Ugy van! Halljuk!) Védelmezi azt mint egy ember, védelmezi beszéd által lanka_ datlanu!, mert beszél reggeltől délig, beszél dél utántól alkonyig; beszél kriptái csend, közöny derültség és nyílt társalgás közt; beszél ugy mint a szív sugalja, és kötelessége parancsolja^ Én megfordítom a vádat, és azt mondom, ha az ellenzék nem védelmezné a választói közönség jogát, ha némán hallgatva tűrné a jogtámadást : akkor élne vissza a szólásszabadsággal; sőt, nézetem szerint nem volna méltó a szólásszabadságra (Bal felől: Igaz! Helyeslés.)
