Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

162 478. országos ülés április 8. 1872. sek lehetnek önzéstelenek, de egész osztályok önzéstelenségéről a történelem nem beszél." Ez némileg ellenmondásban van azzal, mit előbb méltóztatott mondani; mert ha van a szegényebb osztálynak külön érdeke : akkor nem áll az, mit fönebb állított, t. i. hogy azon szegényeknek, a választásból kizárt osztálynak ugyan az az érdeke, ami azon osztályé, mely hozzá legközelebb áll. Igen is van, mint mondám, azon szegény osztálynak is külön érdeke, s épen azért óhajtjuk mi, hogy a választásoknál képviseltessék. Ezen elméleti érveit gyakorlati példákkal akarván illustrálni, hivatkozott a t. képviselő arra, hogy az átalános" szavazat csak a szövetséges államokban hozhat üdvös gyümölcsöket. Ellenben oly országokban, melyeknek kormányzata bizonyos centralisatión alapul, ily jótékony eredményeket attól nem várhatni. Már Vukovics Sebő t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg, hogy a szövetséges államokban is a parlament, a szövetséges tanács, az államnak legfontosabb ügyeit kezeli; de megjegyezte egyúttal azt, hogy az egyes cantonok, vagy az egyes államok törvényhozása szintén az átalános szavazat utján választatik; s ha a tömegnek oly erkölcstelen, oly jogellenes törekvései lennének, mint amitől t. képviselő ur félni látszik : akkor ezen cantonalis vagy állami törvényhozásokban kellene, hogy nyilvánuljon, mert hiszen Északamerikának egyik másik állama — a t. képviselő ur igen jól tudja — terjedelmére nézve akkora, mint Magyarország, sőt vannak, amelyek Magyarország területét is meghaladják; s igy hogy ha veszély lyel járhat nagyobb országokban az átalános szavazat-jog: akkor mindenesetre kellene mutatkozni a veszélynek azon egyes államok törvényhozásában. De még kévésbbé volt szerencsés a t. képviselő urnák Kómát és Francziaországot illető hivatkozása. Tisztelt barátom ugyanis azt állította, hogy Róma, illetőleg a római köztársaság csak addig növekedett erőben, hatalomban, csak addig virágzott, mig törvényei centuriák szerint hozattak s midőn tribusok szerint kezdett hozni törvényeket: anarchia támadt, melyre a caesarismus következett. Bocsánatot kérek, ez tévedés. A centuriák szerinti felosztás, mint tudjuk, még a királyság alatt hozatott be Servius Tullius által; azonban ezen szavazati mód nem sokáig uralkodott kizázólag. Már 472-ben hozatott be a tribusok szerinti szavazás az úgynevezett „lex publica" által, mely szerint azontúl a tribusok átalános szavazatjog utján választattak, és a comitia tributia egyúttal az államnak legfőbb ügyei fölött is határozhattak. Ez tehát nem esik össze — mint a t. képviselő ur mondta — a polgárháborúkkal. A polgárháború a Grachusok halálával kezdődött: az első Graehus pedig 183-ban K. e. öletett csak meg, tehát a római köztársaság a törvényeket csaknem 3 századon át tribusok szerint hozta. És mi volt ezen centuriák szerinti törvényhozás, melyre a t. képviselő mint mintaképre, mint utánzandóra hivatkozott? A Servius Tullius által behozott szavazati mód abból állott, hogy az összes nép 6 osztályra és 193 centuriára osztatott fel; ezen 193 centuriából 98 esett az első vagyis leggazdagabb osztályra, a többi osztály összesen 95 eenturiába osztatott be, és igy valahányszor összeütközésbe jött a plebejusok érdeke a patríciusok érdekével: ezen szavazati mód szerint mindig a patríciusoké lett a győzelem. Ezt nevezi a t. képviselő ur mintaképnek, ennek tulajdonítja a t. képviselő ur Róma nagy ságát? Én ellenkezőleg a történelem tanúsága szerint képes vagyok kimutatni, hogy ezen igazságtalan szavazati mód súrlódásokra, belviszályokra szolgáltatott alkalmat. Haladás volt ez minden esetre az előbbi időkhöz képest, hol euriák szerint szavaztak a polgárok, a mennyiben a főnemességnek volt ezekben túlsúlya, de nem elégítette ki a római polgárokat, mint a következménye megmutatták. Azért csakhamar a conturiák szerinti szavazási mód behozatala után, követelte a nép, hogy több jog adassék neki, követelte a hivatalokra való képességet és csak akkor nyugodott meg, midőn 302-ben K. e. az utolsó válaszfal leomlott, mely a plebejusokat a pratriciusoktól elkülönítette; midőn miután előbb a eonsuli és quaestori hivatalra is képesnek nyilváníttatott, a legfőbb pontificatus viselésére való képessége is kimondatott. Ezen kora a köztársaságnak egyátalában nem képezi a római történelem fénypontját. Mi okozta Romában az anarchiát? Mi vezetett eaesarismusra ? Nem az átalános szavazat, nem a tribusok szerinti szavazás, mint a t. képviselő ur állítja. A történelem mást tanít. Az anarchiát az okozta, hogy miután a római köztársaság külháborukat folytatott, csak nem idapitásától fogva mindvégig, miután ezen háborúk által a patriciatus egyrészt határtalanul meggazdagodott, és az ősi erényekből kivetkőzött, másrészt az alsóbb nép elszegényedett és eladósodott. Mert az alatt, hogy távol vidéken harczolt, családja földjét uzsorásoknak volt kénytelen eladni, s midőn a harczból visszatérvén a katonák kenyérkereset nélkül voltak, az államhoz folyamodtak, mely őket föntartani volt kénytelen. Igy támadott a proletariátus Rómában. S mikor ezen állapot mármár veszélyessé vált, egyes nemeslelkü és haza-