Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

160 478. oríKágos ülés április 8. 1872. funetiónak nevezett, bizonyos képesség, függetlenség kívántatik, mely képesség, mely függetlenséggel a nagy tömeg, a szegény osztály nem birván, a választási jogot ez okon nem igényelheti. Mint már az átalános vita alkalmával szerencsém volt beismerni, én a választási jogot nem a természeti jogból származtatom. Ha a , választási jog természeti, emberi jog lenne: akkor nem tagadhatnám azt meg sem az idegenek, sem a nők, sem a gyermekektől; mert természeti velük született emberi jógákkal az idegenek, a nők, a gyermekek is birnak. Én a választási jogot polgári jognak tekintem, mely azon alapra van fektetve, hogy mindazok, kik az állam terheiben részesülnek: annak jogaiban is osztozzanak. De azt is megismerem, hogy ezen jog gyakorlására képesség szükséges, s azért midőn én mindenkinek kívánom megadatni a választási jogot : gondoskodni kívánok egyúttal arról, hogy csak azok birjauak szavazati joggal, a kik részint értelmi fejlettség ök. részint becsülettességök által arra érdemesek. Az őrülteket, a hülyéket kizárjuk mi is, kikről elég józanságot nem tehetünk fel, hogy a választási joggal helyesen éljenek ; kizárjuk azokat is, kiket a biró valamely bűntett miatt elitólt, mert a becsületességet szintén a választási jog egyik feltételének tartjuk. A kérdés köztünk tehát csak az : vajon ezen kellékek elegendők- e? vagy ennél nagyobb minősitvény kívántatik ? A t. képviselő ur ennél többet kivan; csakhogy másfelől megfeledkezik arról' hogy minden magasabb értelmi qualificatió nélkül a pusztán vagyoni qualificatióval bírókat felruházza a választási joggal. De legyen hatalomgyakorlás mások fölött, legyen állami functio, ne legyen jog párosítva kötelességgel, mint én nevezem a választási jogot. Mi adott önnek t. képviselő ur jogot arra, hogy mások fölött jogot gyakoroljon ? A vagyon, a puszta birtok ? Henszlmann t. képviselőtársam igen helyesen kimutatta, hogy a holt anyagnak magában joga nem lehet. Képesség? Akkor miért nem vonja meg a t. képviselő ur azoktól, kiket ilyen képességgel felruházottaknak nem tekinthet? Pedig az a krajnai orosz, a ki egynegyed telket bir s a ki a közügyekről csak néha, néha hall valamit : bizonynyal nem bir azon qualificatióval, azon értelmi képességgel, melyet t. képviselő ur kivan. Egészen uj és reám nézve igen meglepő volt azon érvelése a t. képviselő urnák, a mely szerint a kisebbség jogainak megóvása tekintetéből ellenezte az átalánosa szavazati jogot, azt állítván, hogy ezáltal a legszámosabb osztály a kisebb szám szintúgy jogosult igényeinek érvényesítését lehetetlenné tenné. A képviselő ur, midőn ezen tételt felállította : először is nem vette figyelembe azon tapasztalás által igazolt tényt, hogy azon kisebbség, mely a vagyonosabb és értelmesebb osztályból áll: elegendő erővel bir, elegendő befolyással, hogy a maga igényeit érvényesíthesse ; másodszor nem vette tekintetbe azt, hogy ha szerinte a nagyobb rész, a tömeg ekként elzárhatja a kisebbséget a maga igényeinek érvényesítésétől; viszont a kisebbség, ha csak ez van felruházva szavazati joggal, a nagyobb részt foszthatja meg a maga igényei érvényesítésétől. A t. képviselő ur átlátva ezen következményt, miként vél az alól menekülhetni? Akként, hogy egy fictio által azt hozta ki. hogy azon része a nemzetnek, a mely nem részesül a mostni választói census mellett, a szavaszati jogban, azok által képviseltetik, a kik hozzá legközelebb állanak. Már először is én valóban kételkedem azon, hogy a földet, de gyakran házat sem biró zsellér, a napszámos, a cseléd ugyanazon érdekkel birjon: mint a telkes gazda vagy átalában a munkaadó. De ha valóban állana is, hogy a szavazati jogból kizárt szegényeket a hozzájok legközelebb álló, de szavazati joggal birok képviselik: abból az következik, hogy ha igazán képviselik, a kizártak teljességgel nem félelmesek, mert az ő vágyaik ugyanazok, a melyek azon osztálynak vágyai, a mely őket képviseli. Ha pedig ez áll: akkor nincs ok, miért kellene kizárni azokat, a kik a választó jog gyarlatából a mostani census szerint ki vannak zárva; ha nem áll: kell, hogy azok is válaztójoggal ruháztassanak tel, hogy a magok igényeit képviselet utján is érvényesítsék. S ez pedig tökéletesen áll, véleményem szerint; mert ezen osztálynak ellenkezőleg a t. képviselő ur nézetével — igen is vannak külön érdekei, a mely külön érdekek, kell hogy a választás által, kell hogy törvényhozási utón érvényesíttessenek. 1848 előtt is, — a t. képviselő ur csak ugy emlékezhetik arra mint én, — a földes urak azt mondották, hogy ők a szegény adózó népet, a jobbágyokat képviselik. Elfogadta-e a képiselő ur ezen fictiot valódinak? helyesnek tekintette ezen képviselést ? kétségkívül nem s épen azért járult 1848-ban a népképviseleti törvényhez. Valamint ha azok, kik foglalkozásra, vagyonra nézve legközelebb állanak a szavazatjogból kizártakhoz, ezeket helyesen képviselik : akkor mi ellenvetést lehetett volna tenni 48-ban annak, ki kivatkozva arra, hogy az egy úrbéri telken ülő nemes ember, ki már 1836. óta adót is fizetett, következőleg körülbelül ugyanazon érdeke volt, mint a nem nemes földművesnek, hogy mondom az képviselje a nem nemes földművest? S mi ellenvetést tehetett volna a képviselő ur saját álláspontjából, hogy a városokban azon kiváltságos polgár, ki csak ugy űz kereskedést, folytat mesterséget, mint azon városi lakos, ki polgári jog-