Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

478, országos ülés április 8. 1872. X 59 elvű eszmék mellett küzdenek, nincs pártkülőnbség, nincs véleménykülönbség, csak az árnyalatokban van eltérés. De másképen áll a folyosón. Ott nem egy igen tisztelt túloldali képviselő is szabad folyást enged érzelmeinek és gondolkodásának. így a többek közt Papp Zsigmond t. képviselő ur keserűen panaszkodott, hogy a szólástól el van tiltva, és hogy nyelvét a hallgatáshoz szoktassa, otthon sem beszél. Én megvallom t. ház, hogy Papp Zsigmond hallgatását nagyon is sajnálom, mert néha bőbeszédüségében anynyira megfeledkezik magáról, hogy néha őszintén baloldali hurokot pendit meg ; egyszerre talán még annyira megy, hogy visszatér kötelességéhez. Egy másik jobboldali képviselő pedig, kinek nevét discretióból elhallgatom, roppant elbizakodottsággal azzal dicsekedett : ugyan mit erőlködik ez a baloldal, hiszen a jobboldal húszat kiállit soraiból, kik csupán juhaik árából képesek a baloldalt megbuktatni. (Felkiáltások jobb felől: Ki volt azf) A folyosón beszélte, többen hallották. Azt hiszem, hogy majd a nyár folytán igénybe veszik e jobboldali Croesusokat, még szegény juhaikat is. De azon csodálkozom, hogy ha annyi kincscsel, nagy erővel birnak : miért erőlködnek olyan egyéneket is elfogadni, kiknél pénzt éreznek s képviselőségre felszólítani, ha mindjárt külföldiek is. Ez azt mutatja, hogy mégis csak van a baloldalnak is valamije, a mit mérlegbe vethet; különben nem sietett volna olyan nyakra főre megbuktatni Irányi képviselőtársamnak a megvesztegetések meggátlására vonatkozó indítványát. Önök játszszák a nagy opera nyitányát. Vigyázzanak, tul ne feszítsék a húrokat, mert a hamis hangokat a nagy dob és pohárcsengés mellett is ki lehet venni. Ezen elbizakodottság ezen nagy gazdagság ellen megmondom én, hogy mit vetünk mi a mérlegbe. Mi emelkedett fővel lépünk választóink elé. Mi nem engedjük, hogy azon jogoktól megfosztassanak választóink, kiknek jogaikért küzdünk, melyekkel birtak. Igen sokszor hallottam a jelen tárgyalás alatt kapcsolatba hozatni Prancziaország szerencsétlenségét a suffrage universellel. Őszintén megvallom, ezt a kettőt külön-külön értem, de együttvéve nem. Napóleon nevéhez Francziaországban annyi dicsőség és hagyományos áhítat és lelkesedés volt kapcsolva, hogy megvallom, részemről akkor tudnám elitélni a népet, ha nem Napóleont választotta volna meg. Mit tehet arról a nép, hogy Napóleon Franeziaországot demoralísálta, erényét, jellemét megmételyezte, és végre Prancziaországot elárulta. Ez Napóleon bűne és nem az átalános szavazat az oka. Én végmegoldásában minden esetre az átalános szavazatot óhajtom; mert a kik velünk a legterhesebb adót, a véradót egyenlően viselik, méltányos, hogy a jogokban velünk egyenlően részesüljenek. De valamint nem ösmerek a természetben ugrást: ugy nem tudom ezt megrázkódtatás nélkül képzelni a politikában sem; mert ha valakit mély sötétségből hirtelen napfényre vezetünk, szemei káprázódnak : mig ha fokozatosan szoktatja szemeit a világossághoz, tisztán és világosan fog látni. Epén igy van ez a lélekkel is; fokozatosan kell szoktatni a nagy világossághoz. En a jelen körülmények közt elég • nek tartok egy lépet, de nem hátrafelé, és azért nem pártolom a kormány által beterjesztett törvényjavaslat bekezdését; — hanem előre és azért csatlakozom Csernatony Lajos t. barátom indítványához. Elnök (leszáll és helyét Bánó József foglalja el.) Irányi Dániel: T. ház! Ha közvetlen gyakorlati eredmény nélkül kell is végződni a jelen országgyűlésnek: azzal vigasztalom magamat, hogy legalább oly érdekes és fontos tárgy nak vitatásával ér véget, minő az általános szavazati jog. És növeli vigasztalódásom azon meggyőződés, hogy ezen jog tisztábban és fényesebben kerül ki azon tüzpróbából, melynek ezen hosszú vita alatt alá vettetett, mint talán sokan nemcsak a túloldalról, hanem elvtársaim közül is eleintén gondolták. Mert bár a legerősebb ellenfelek által és a legkeményebb fegyverekkel támadtatott is meg, szerénység nélkül állithatom, — az érdem nem a mienk, az érdem az ügy igazságáé — hogy az általános választási jog a jelen pillanatig sértetlenül áll. S ha mindamellett felszólalok, arra nem a védelem szüksége késztet; hanem inkább azon óhajtás, hogy iránta való hűségemet ujolag tanúsítsam. Azonban nem minden támadást fogok visszautasítani, mely az általános szavazati jog ellen intéztetett ; s nem minden szónok beszédére teszek észrevételeket. Egyetlen egyre, a legfontosabbra fogok szorítkozni, arra, melyet igen t. barátom, Grhyczy Kálmán képviselő ur mondott, azon beszédre, mely a milyen jeles alaki tekintetben, oly igen hozzáférhető, — bocsánat az őszinteségért — tartalmára nézve, részint azért, mert — és itt ismét bocsánatot kérek — ál érveket és némely történelmi tévedéseket foglal magában, részint mivel ellenmondásoktól sem egészen ment. Valamint mások előtte, ugy a t. képviselő ur is az átalános választási jog ellen azon érvet használta főleg, hogy a választási jog nem követeltethetik, mint velünk született természeti jog, hogy ennek gyakorlására, melyet ő is hatalomgyakorlásnak mások fölött, vagy állami