Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

158 478. országos ülés április 8. 1872. Volt szerencsém vagyis — nem szerencsém, mert az ily dolgot nem tartom szerencsének, hanem — volt alkalmam más izben mondani, mikép nekem, mint ellenzéki képviselőnek érdekemben áll: hogy a kormány eljárását gyengitsem, hogy annak megbuktatását egyéni csekély erőmmel előmozdítsam, és hogy azon elvek diadala folytán azon pártból állittassék kormány e hazában, melyhez tartozni szerencsém van; de ugyanakkor megjegyeztem, hogy nincsen érdekemben, hogy a kormány a külországokban is gyülöltessék ; már pedig ily törvényjavaslatokkal azt fogják elérni, és ha reclamálnak, hogy tekintélye és tisztelete leromboltatott: nézzenek a tükörbe és ne mi reánk. A t. miniszterelnök ur, — nem látom itt Kiss János evangélista t. barátomat — szives volt bennünket, a szentlélek inspiratiójára hivatkozva, az ünnepekre utnaK inditani, ájtatos comitivát és szivreható szavakat intézvén az ellenzékhez. Én fogadtam tanácsát, és nem is ott ünnepeltem, a hol ugy is tudom, hogy kiapadhatlan a keservek forrása, nem is választókerületemben : hanem igenis egy vidéket tekintettem meg, mely előttem ismeretlen volt, t. i. Szlavóniát. Mit láttam ott? Láttam az ország leggazdagabb termőföldét elöntve mindenütt a Duna árjától, és tapasztaltam, hogy nemcsak a zöld vetéseket tette semmivé, nemcsak a tavaszi munkát akadályozta meg: hanem még az őszi munkára is kihatása lesz. És mi tőrtént? Alig hogy megérkeztem, Yukovich Sebő és Tisza Kálmán t. képviselőtársaim indítványt tettek az ínséggel sújtott vidékek felsegélyezésére: a t. kormánypárt által azonban visszavettetett, s annak tárgyalása is lehetetlenné tétetett. Csak ismét tegnapelőtt Tisza Kálmán t. barátom beadott egy határozati javaslatot, melyben a kormánynak indemnityre tér nyittatik, hogy a kormány tegyen lépéseket az alvidék ínségeseinek felsegélésére, s ez csakhogy nem gúny tárgyává tétetett; de elvárjuk még ez ülésszak alatt, hogy mit tesz a kormány saját jószántából : s azután igazolva lesz, hogy vajon mi ássuk-e alá a kormány tekintélyét, vajon mi terjesztjük-e a kormány iránti gyűlöletet a hazában 1 vagy a t. kormány maga ? Hallottam nagyon sokszor hivatkozni az 1848-iki kormánynak hagyományos utódjaira, — sajnálom, hogy nincs itt t. miniszterelnök ur. — az 1848-diki kormányhoz ne hasonlítsák önök magokat. Az 1848-iki kormány azon elvek alapján, a melyek e hazában minden egyes honpolgár szivébe csepegtettek, azon elvek diadala folytán, mintegy kőzóhajtás következtében lépett a kormányra: míg az 1867. kormány ez állását maga magának Bécsben az akkori államférfiaktól alkudta ki. Ez egy önmagát kormányra léptetett párt emanatiója, az pedig a nemzet souverain akarata volt. Ne téveszszék el önök a helyzetet, s ha önök t. kormányférfiak s t. miniszter urak ily nagy szavakra fakadnak, s az 1848-ki kormány hagyományosainak vallják magukat: bocsássanak meg, hogy én részemről még azt mondjam, hogy vigyázzanak, vigyázzanak, mert méltán azt mondhatnák, a magasztostól — csakhogy szelid kifejezéssel éljek — a középszerűségig csak egy lépés van. Én, t. ház a kormánynak működését, a kormány gyöngeségét, határozatlan állását első pillanattól fogva, valamint rögtön beismertem, olyszerünek ítéltem: ugy azóta megvallom, hogy eddig egy lépést sem tett, mely engem ez örvénytől és ez Ítéletből visszatérésre indíthatott volna. Én, t. képviselőtársaim most, és mindenkor kifejezem, hogy az igen t. kormánynak sem jövője a hazában nincs, sem adhaerentiára nem számithat. Itt van a választás, s meg fogja mutatni Magyarország népének viselete, ítélete, hogy melyik résznek van igaza. Én nem hiszem, hogy az ország azon honpolgárai, kiiiet addig élvezett jogaikból ki akarnak forgatni, hogy a képviselőválasztásnál részt ne vehessenek, mondom : nem hiszem, hogy ne forduljanak el önöktől tömegesen, s ne segítsék elérni azon pillanatot, a melyre mi már 3 év óta sóvárogva utat egyengetünk, a jog, igazság és méltányosság és képviselői kötelesség teljesítésének ösvényét. Különben pártolom Madarász József t.képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső hal felől.) Degré Alajos: T. ház! Egy belga a törvényhozás palotáját megtekintvén, a többi között azt monda : nézze ön, itt ül a kormánypárt, amott az ellenzék, de ne higyje, hogy nálunk igazi ellenzék van, mi mindnyájan szeretjük a királyt, s megbízunk kormányában; de ellenzék nélkül vitatkozni nem lehet, vita nélkül pedig nincs parlament* Ha ezen t. belga barátunk néhány hetet köztünk töltött volna: meggyőződhetett volna arról, hogy lehet nagy eszméket megvitatni, igán fontos kérdéseket tárgyalni ellenzék nélkül is. Sajátságos látmánynak vagyunk tanúi e teremben. Egyik oldalon küzdünk a megtámadott jogokért, szabadelvű eszmékért, a nép érdekeiért; a másik oldalon pedig mély hallgatás, ünnepélyes hirlapolvasas. Ha valami idegen tanácskozási termünkbe lépne, viszonyainkat nem ismerve: okvetlenül azon gondolatra jőne, hogy Magyarország képviselőházában a szabad eszmék, a szabad gondolkozás viszik a főszerepet, mert a szónokok mind szabad-