Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-478
478. országos ülés április 8. 1972. 157 elszaladt, hogy máig se láttuk; meg is tisztelték egy hegyaljai városban, nem akarom megmondani, hogyan. Monda azt is, hogy mi megakarjuk tagadni az elvet, hogy a többség határoz, és a kisebbség uralmát akarjuk megalapítani. Ha ez állana: akkor bizonyára mondhatnók önöknek, hogy a muezkavezetőket nem nyugdíjazták volna, ós a szép virilisek sem jöttek volna létre. A honvédseregnek volnának ágyúi, volnának bankjegyeink és sok más. De önök az 1848-iki honvédeket megtagadták, és ez gyalázat. {Nyugtalanság a jobb oldalon.) Elnök: Igen kell kérnem a képviselő urat, hogy ugy a ház méltósága, mint a maga képviselői állása tekintetéből válaszsza meg a szavakat, melyeket e helyen használ. (Helyeslés jobb felül.) Patay István: Bocsánatot kérek, ha ildomtalanok voltak szavaim, de hogy a muszkavezetőket nyugalmazzák: az már csakugyan szeny folt rajtunk. Önök azt mondják, hogy az alap, melyen állnak: jó, ezt tanúsítja a siker. Igen, én elhiszem, az önök alapjának jó sikere van önökre nézve. Mert hiszen az absolut hatalomtól mi maradt meg? Az adó és a zsiros hivatal. A zsiros hivatalokban önök bennülnek, és most már bizonyosan nem fognak zúgolódni, mint azelőtt, mig benn nem ültek; hanem mit mond a nép az adóhoz? Az adó megmaradt. Ok is meg volnának elégedve az alappal : ha visszaállíttatnék azon adó, melyet ők az absolut kormány előtt fizettek. Végűi azt monda a miniszterelnök ur, hogy mi tulbizakodottak vagyunk, a tulbizakodás pedig nem tekintve a létező viszonyokat és az adott körülményeket : meggondolás nélkül szokta követni, teljesithetlen ábrándait. Hogy ez nem ildomos kifejezés volt, annyi áll. De uraim, nem tulbizakodás ez tőlünk, hanem lovagias, férfias visszakövetelése a jogoknak. Gyávaság volt az önök által választott delegatiótól vissza nem követelni e jogokat. Hiszen ha ez áll, a mit a premier miniszter ur mondott : akkor egy jogot sem lehetne visszakövetelni. Hisz Schmerling is azt monda, hogy ne legyünk tulbizakodottak, vessünk számot a körülményekkel, érjük be a helyzettel. De köszönjük, mi ezt nem fogadjuk el. Önök elfogadták. Sőt most is mért akarják 5 esztendőre nyújtani az országgyűlés folyamatát? Nyilt titok, hogy az átkos 10-ik esztendő beleesik, és akkor ismét lehet 10—20, vagy isten tudja, hány évre a nép vére és pénze fölött alkudozni. És most uraim, ezen törvényjavaslatban azoktól, a kiknek véréről és pénzükről lesz szó, azoktól elakarják a jogot venni, hogy ők maguknak oly képviselőt válaszszanak, a ki pártjokat fogja. En részemről kimondom, hogy legszentebb kötelességemnek tartom, mint képviselő, soha a jogokból el nem venni; hanem azokat mentül tágasabb alapra fektetni, és azzal zárom be beszédemet, hogy a nép türelme nagyon hosszú, de ha kiveszik türelméből, okvetlenül következik a boszu. En Madarász József t. képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Németh Albert: T. képviselőház! Azt hiszem, nem is szükség mondanom, miszerint a vita tárgyát képező bekezdését a törvényjavaslatnak nem pártolom; hanem ennek ellenében pártolom igenis t. barátom Madarász József által beadott indítványt, mely az átalános szavazatjog behozatalát tárgyalja. Pártolom ezt azért, mert utal erre a természet törvénye, a természettörvényben letett azon axióma : „Juribus sünt eorrelatae obligationes." A kiknek kötelességeik vannak : azoknak jogaiknak is kell lenniök. Ha tehát a népnek nincs joga a törvényhozásba a képviselőválasztás utján befolyni: azon néptől egy államnak kötelességeket követelni sincsen a természetjog alapján igazságos és méltányos joga. Utalnak engem erre a hazánk positiv törvényeiben kifejezett alapelvek, jelesen Szt. István I. könyvének IV. fejezete, mely azt mondja: „Omnes hominesunius sünt constitutionis," utal engem Ulászló 3-ik könyvének praefatiója, mely azt mondja : (Olvassa): „Cum quibus nobis eadem est nascendi, moriendique conditio, iis potius prodesse, quam inutiliter dominari deberemus." Utal engem a legszabadabb államokban, a szabadság bölcsőjében mai napig is divó átalános szavazati jog élvezete, és utal engem az Angliában most már nagy mozgalomnak indult azon áramlat, mely előbbutóbb ott is az átalános szavazati jog behozatalát érvényre fogja emelni. Ennyit Madarász József t. képviselőtársam indítványának támogatására. Még egyet, és igen röviden a tisztelt kormánynak. Igen sokszor hallottam itt e vita alatt követelőleg hivatkozni a kormány állásának, méltóságának nagyságára, és hogy mennyire kívánja ezt a parlament tekintélye és a parlamentalis rendszer jövője és biztositéka, és hogy a kormány tekintélyét mi romboljuk le. Minden kormány tekintélye, és az, hogy tiszteltessék : saját irányából és működéséből áll elő; ha a t. kormánynak tekintélye és adhaerentiája nincsen: annak bizonyára nem az ellenzék az oka, hanem keresse a t kormány a hibát önmagában.
